Űrbelűek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KMBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 12., 13:16-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Forrás → Források (WP:BÜ) AWB)
Űrbelűek
Bordásmedúzák (Beroe spp.)
Bordásmedúzák (Beroe spp.)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Eumetazoa
Csoport: Coelenterata
Törzsek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Űrbelűek témájú rendszertani információt.

Az űrbelűek vagy tömlőbelűek (Coelenterata) egy elavult rendszertani kategória. Népes állatcsoportjához tartoznak többek között a medúzák, a hidrák, a tengerirózsák és a korallok. Testük lágy, és többé-kevésbé mérgező, fonálszerű fogókarokkal és tapogatókkal vannak felfegyverkezve.

A tömlőbelűeknek semmiféle gerincük vagy testvázuk nincsen, csak a korallok építenek kemény mészhéjat maguknak. Agyuk sincsen, csak egyszerű idegeik és izmaik. A legnagyobb tömlőbelűek a szinte mindig harang vagy ernyő alakú, szájukkal lefelé néző medúzák. Kb. 250 fajuk van. Legtöbbjük csészealj méretű, de akadnak köztük igazi, 2 méter átmérőjű óriások is, melyek fonálkarjai 70 méteres mélységbe nyúlnak le.

Szaporodás

Osztódással szaporodnak. A medúzák a vízbe szórják petéiket vagy parányi utódaikat, de azokból nem egyszerűen fejlődik ki egy új, nagy medúza. A közönséges medúza petéiből kikelő apró lények rátapadnak valamilyen kőre vagy hínárra, és kúpszerű alakzattá növekednek. Azután elkezdenek osztódni, s egy idő után már úgy néznek ki, mint egy csomó, egymásra rakott apró csészealj. Végül ezek a mini csészealjak egymás után leválva elindulnak, hogy új medúzává fejlődjenek.

Zsákmányszerzés

A tömlőbelűek nagy része fonálszerű fogókarokkal ejti el zsákmányát. Még a korallok is ragadozók: áldozataikat a tapogatóikon lévő csalánsejtekkel bénítják meg. Egyes medúzák csalántüskéi a fürdőzők bőrén is súlyos sebeket ejtenek, az ausztráliai darázsmedúza mérge pedig halált is okozhat.

Egyes medúzák testét olyan nyálka borítja, amelybe beleragadnak a velük „ütköző” parányi élőlények. A homokos tengerpartokra gyakran kisodródó közönséges medúzák, az aureliák csalánsejtjeikkel megbénítják, majd bekebelezik a nyálkába beleragadt áldozatot.

Források

  • Dr. Dudich Endre - Dr. Loksa Imre: Állatrendszertan