Zafra–Huelva-vasútvonal
Zafra-Huelva-vasútvonal
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Vonal: | 512 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hossz: | 185 km | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyomtávolság: | 1668 mm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Üzemeltető: | Renfe Operadora | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zafra–Huelva-vasútvonal témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Zafra–Huelva-vasútvonal egy 185 km hosszúságú, 1668 mm-es nyomtávolságú, egyvágányú, nem villamosított vasútvonal Spanyolországban Zafra és Huelva között.[1] 1889-ben adták át a forgalomnak. Tulajdonosa az ADIF, a járatokat az Renfe üzemelteti. Vonalszáma az 512-es.
Története
[szerkesztés]A vonal története egészen 1870-ig nyúlik vissza, amikor az állam nyilvános aukción koncessziót hirdetett meg a Zafra-Huelva vasútvonalra, de ez nem keltette fel az érdeklődést. Csak 1881-ben adtak ki koncessziót a spanyol-német üzletembernek, Guillermo Sundheimnak, több mint tizenegy millió peseta állami támogatással. Sundheim azonnal megkezdte a munkákat.
A vonal építésére 1881 és 1889 között került sor. A 113 km-es Valdelamusa-Huelva szakasz 1886. július 23-án nyílt meg; egy kicsit később pedig a 72 km hosszú Zafra-Valdelamusa szakasz is, amelyet 1889. január 1-én nyitottak meg. A vonal nem volt bányászati jellegű, bár szorosan kapcsolódott ehhez a gazdasági ágazathoz. Az építési munkák egyes szakaszokon nehézek voltak: közel húsz alagutat kellett fúrni, és tizenkilenc hidat építettek - ezek közül az úgynevezett Tres Fuentes-hídat érdemes külön kiemelni.
1936-ban a Gibraleón-Ayamonte-vonala, amely a Gibraleón állomásról indult, szintén megnyílt a forgalom számára. 1941-ben, az ibériai nyomtávolságú vasutak államosításával, a Zafra-Huelva vonal szintén integrálódott a Renfe hálózatba. 2004 végén, amikor a RENFE-t Renfe Operadora-ra és Adif-re osztották szét, a vonal az ADIF tulajdonába került, miközben a járatokat a Renfe Operadora üzemelteti.
Huelva városában a vonal a Huelva-Odiel állomáson ért véget, és ez a helyzet egészen 1976 júliusáig, a vonal bezárásáig fennállt. Ezt követően megépült az úgynevezett "Peguerillas elkerülő út", amely összekötötte a Sevilla–Huelva-vasútvonallal, és lehetővé tette a Huelva-Término állomással való összeköttetést. E beavatkozás eredményeként megszűnt az eredeti 172. és 179. kilométerpontok közötti útvonal. A Huelva-Término állomás 2018-as bezárásával a vasúti szolgáltatásokat a "Las Metas" területén található új huelvai állomásra helyezték át.
Források
[szerkesztés]- ↑ www.descubrelaaltavelocidad.net. [2011. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 21.)
Irodalom
[szerkesztés]- Flores Caballero, Manuel (2011). Las fuerzas de la revolución industrial en la fiebre minera del XIX. Editorial Fundación para la investigación Juan Manuel Flores Jimeno.
- Jurado, José Manuel; Perejil, Pedro (1997). Historia y actualdad del ferrocarril Zafra-Huelva. Nerva: Asociación de amigos del ferrocarril «Cuenca Minera de Río Tinto».
- —— (2006). «La línea Zafra-Huelva, un olvidado corredor ferroviario con potencialidades». En: Emilio Romero Macías (dir.). Los ferrocarriles en la provincia de Huelva: Un recorrido por el pasado (Universidad de Huelva): 105-129.
- Mojarro Bayo, Ana María (2010). La historia del puerto de Huelva (1873-1930). Servicio de publicaciones de la Universidad de Huelva/Puerto de Huelva.
- Muriel, Manuel José (2006). «El ferrocarril estratégico de Huelva a Ayamonte: sus orígenes y construcción». En: Emilio Romero Macías (dir.). Los ferrocarriles en la provincia de Huelva: Un recorrido por el pasado (Universidad de Huelva): 131-156.
- Peña Guerrero, María Antonia (1998). Clientelismo político y poderes periféricos durante la Restauración: Huelva (1874-1923). Huelva: Universidad de Huelva.
- Wais, Francisco (1974). Historia de los ferrocarriles españoles. Madrid: Editora Nacional.
