Whose Line Is It Anyway?

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Whose Line Is It Anyway?
Műfaj szituációs (improvizációs) szórakoztató műsor

Alkotó(k) Dan Patterson
Mark Leveson
Rendező(k) Bruce Gowers
Műsorvezető(k) USA: Drew Carey
UK: Clive Anderson

Ország  Nagy-Britannia
Évadok 8
Epizódok 220
Gyártás
Producer(ek) Drew Carey
Ryan Stiles
Részenkénti játékidő 21 perc
Forgalmazó Warner Bros.
Sugárzás
Eredeti adó BBC, Channel 4, ABC Family
Eredeti sugárzás 1998. augusztus 5.2006. november 10.
Kronológia
Kapcsolódó műsor(ok) Beugró
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap

A Whose Line Is It Anyway? (rövidítve Whose Line? vagy WLIIA; magyar fordításban kb. Most akkor ez kinek a szövege?) eredetileg a brit BBC rádiócsatorna improvizáción alapuló műsora volt, melyet egy évad után, a Channel 4 televíziós csatorna 1988-ban tévére alkalmazott. 10 évad után, 1998-ban a műsort Nagy-Britanniában befejezték, de az USA-ban Drew Carey vezetésével az ABC Family csatorna műsorára tűzte a játék egy enyhén módosított változatát. Itt 8 évadot ért meg, majd a csekély érdeklődés miatt 2004-ben a showt levették műsorról. Később, 2006-ban adtak addig nem sugárzott, kivágott jeleneteket tartalmazó, úgynevezett válogatás műsort, de új showt már nem rögzítettek. 2013-ban az amerikai CW újraindította a showt.

Eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rádiós múlt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műsor Dan Patterson és Mark Leveson által 1988-ban a BBC Radio 4 csatornáján kezdte meg pályafutását. A játék e korai változata teremtette meg azt a hagyományt, miszerint a végefőcím alatti stáblistát a szereplők valamilyen előre meghatározott stílusban olvassák fel; mivel rádióműsor volt, valakinek 'fel kellett' olvasni a műsor készítőit, és úgy döntöttek, ez a tevékenység legyen a műsor része, ne pedig a BBC egy hivatásos műsorolvasója. A 6 epizódból álló rádióműsor vezetője Clive Anderson volt, John Sessions és Stephen Fry állandó szereplésével. A producerek felvetették a BBC-nek az ötletet, miszerint jó lenne televízióra alkalmazni a műsort, de a BBC hezitált az ötleten. Mire döntésre került volna a sor, a brit Channel 4 televíziós csatorna is bejelentkezett az ötletre.

Brit televíziós változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A BBC a pilot epizódra, és még 6 adásra akart szerződést kötni, ezzel szemben a Channel 4 csatorna a pilot adásra, 13 további epizódra, valamint még az első adás műsorba kerülése előtt a teljes második évadra ajánlott szerződést. Ezek után nem volt kérdés, hogy a készítők a Channel 4 ajánlatát fogadják el.

Amerikai televíziós változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brit változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Scenes From a Hat (Jelenetek a kalapból):

Az adás kezdete előtt megkérik a közönséget, hogy írjanak fel pár ötletet bármilyen témában egy-egy cetlire. Később ezek közül az ígéreteseket kiválasztják, majd összekeverik egy nagy kalapban. A játék során a műsorvezető sorra kihúz pár ilyen ötletet (külföldi himnuszok kezdő sora, nem megfelelő Valentin-napi ajándékok, a Titanic alternatív végkifejletei, stb) melyeket a színészek fantáziájuk szerint eljátszanak.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]