Weisz Árpád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Weisz Árpád
Személyes adatok
Születési dátum 1896. április 16.
Születési hely Solt, Magyarország
Halálozási dátum 1944. január 30. (47 évesen)
Halálozási hely Auschwitz, Német Birodalom
Becenév Csili
Poszt balhátvéd, balszélső
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1923–1924 Magyar 1957-2000 Törekvés SE
1923–1924 Csehszlovákia Makkabi Brünn
1924–1925 Olaszország Calcio Padova 06 0(1)
1925–1926 Olaszország Ambrosiana Inter 011 0(3)
Válogatottság
1923–1924 Magyar 1957–2000 Magyarország 06 0(0)
Edzőség
Időszak Klub
1926 Olaszország Alessandria
1926–1931 Olaszország Ambrosiana Inter
1931–1932 Olaszország AS Bari
1932–1933 Olaszország Ambrosiana Inter
1934–1935 Olaszország Novara Calcio
1935–1937 Olaszország Bologna
1935–1937 Hollandia FC Dordrecht
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Weisz Árpád (Solt, 1896. április 16.Auschwitz, 1944. január 30.) hatszoros magyar válogatott labdarúgó hátvéd poszton, majd Olaszországban labdarúgóedző. Az 1930-as években a fasiszta Olaszországban dolgozott edzőként. A modern edzési tudomány egyik megalapozójaként és korának egyik legjobb edzőjeként tartják számon. Neve 1938 nyarán bejárta egész Európát, amikor a Bologna FC-vel a Párizsi Világkiállítás bajnokságán 4-1-re verte az akkor már sztárcsapatnak számító Chelsea-t.

Sportpályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubcsapatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1896. április 16-án Solton született, a magyar első osztályú bajnokságban a Törekvés SE színeiben lépett pályára. Bal bekként és középpályásként tündökölt, tehetségére felfigyeltek a válogatottnál is. Tagja volt az 1924-es párizsi olimpiai csapatnak, de végül nem lépett pályára a tornán. (Esélyesként utazott ki, de végül csak 10. lett a magyar válogatott, az aranyat Uruguay vitte haza). Ekkor egyébként már idegenlégióskodott, az 1923/24-es szezonban a csehszlovák bajnokságban játszott, mégpedig a Makkabi Brno játékosaként.

A Makkabi Brünn cionista zsidó csapat volt. Csehszlovákiában elismert kisebbségnek számított a zsidóság, még külön zsidó bajnokság is működött. Egyébként akkoriban Közép-Európában több jól menő zsidó labdarúgóklub volt például a Hakoah Wien, a Bar Kochba Berlin, a Hagibor Praha, a Makkabi Krakkó vagy a budapesti cionista Vívó és Atlétikai Club (VAC) ).[1] A Makkabi Brünn 1920-tól szinte csak magyarországi zömében zsidó származású játékosokból állt. A játékosok fél profik voltak – papíron amatőrök, valójában bújtatott sportállásokban jó pénzért „dolgoztak” valamelyik szponzornál. Weisz Árpád számára a Makkabi Brünn végül csak ugródeszka volt, hiszen kapóra jött, hogy csapatával végig turnézták Európát, mely során olyan skalpokat gyűjtöttek be, mint a Real Madrid vagy az olasz válogatott.

Így ismerték meg Olaszországban, ahová először játékosnak szerződött. Első csapata a ma már kevéssé jegyzett Alessandria FC volt, majd a milánói sztárcsapat, az Inter játékosaként lépett pályára az 1925/26-os szezonban. Az Interrel 11 mérkőzésen 3 gólt szerzett a Serie A-ban.

A válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922 és 1923 között hat alkalommal szerepelt a magyar válogatott.

Edzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő szezonban már a kispadon, az Alessandria segédedzőjeként tűnt fel. Jól csinálhatta a dolgát, mert volt klubja az Ambrosiana Inter 1926-ban leszerződtette. Csapatával 1928-29-ben Dél-amerikai túrára indultak, majd az 1929/30-as szezon a milánói csapat begyűjtötte az olasz bajnoki címet. (Itt érdemes megjegyezni, hogy tíz éven át az Intert magyar trénerek irányították. Weisz Árpádon kívül Viola József, Tóth-Potya István és Feldmann Gyula ült a milánói kispadon.)

Weisz Árpád legnagyobb edzői sikereit nem Milánnál, hanem a Bolognánál érte el, amely a 30-as években élte fénykorát. A csapat négy bajnoki címéből zsinorban hármat (1935/36, 1936/37, 1938/39) Weisz irányításával nyerte el. Bár a 1938-as bajnokságban öt forduló után a német Hermann Felsner váltotta a kispadon, mivel a faji törvények rá is vonatkoztak (a dolog pikantériája, hogy a bajnoki trófeákat mindannyiszor Mussolini adta át…) Így is történelmet írt Weisz: mind a mai napig ő a legfiatalabb edző az olasz bajnokságban, aki háromszor is elhozta a bajnoki címet. Mindezt egy olyan korszakban, amikor az olasz futball az aranykorát élte, kétszer is világbajnokok lettek (1938-ban épp Magyarországot győzték le a világbajnoki döntőben).

A fasiszták nem voltak tekintettel Weisz érdemeire, ellehetetlenítették a mestert, aki először Franciaországban, majd Hollandiában próbált szerencsét. Akkorra már nemzetközileg is elismert tréner volt. Tekintélyét azzal alapozta meg, hogy 1938 nyarán a Párizsi Világkiállítás bajnokságán 4:1-re legyőzte az angol Chelsea-t, ami már akkor is nagy fegyverténynek számított. Hollandiában a Dordrecht csapatánál kezdett dolgozni. Csapatával hamar a tabella élére került, de 1942-ben családjával együtt deportálták. Feleségével és két gyermekével Auschwitzban hunyt el 1944. januárjában.[2]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utókor felemás módon viszonyult a nagyszerű edzőhöz. Távozása után a fasiszta Olaszországban még az almanachokból is „kifelejtették” a nevét. Ugyanakkor Weisz munkássága nem múlt el nyomtalanul, a mai napig a legjobb trénerek között emlegetik. Olaszországban úgy tartják, hogy ő rakta le a modern edzéstudomány alapjait, kézikönyvéről pedig azt mondják: megalapozta az olasz futballelméletet.

Életéről és munkásságáról 2007-ben könyv jelent meg, A bajnoki kupától Auschwitzig, Weisz Árpád, egy zsidó edző élete és halála (Dallo scudetto ad Auschwitz) címmel. Január 27-én a nemzetközi Holokauszt emléknapon pedig volt klubja a Bologna tisztelgett Weisz Árpád előtt. Emléktábláját a város polgármestere leplezte le.

2013. január 15-én, a Bologna–Internazionale kupamérkőzésen, a két csapat játékosai Weisz feliratú mezekben vonultak pályára, az olasz stadionokban tapasztalható rasszista megnyilvánulások elleni tiltakozásképpen.[2]

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
1. 1922. június 15. Budapest  Svájc 1 – 1 barátságos
  1922. augusztus 27. Lipcse  Közép-Németország 5 – 3 barátságos
2. 1922. szeptember 24. Bécs  Ausztria 2 – 2 barátságos
3. 1922. november 26. Budapest  Ausztria 1 – 2 barátságos
4. 1923. március 4. Genova  Olaszország 0 – 0 barátságos
5. 1923. március 11. Lausanne  Svájc 6 – 1 barátságos
6. 1923. május 6. Bécs  Ausztria 0 – 1 barátságos

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szegedi Péter: A budapesti zsidó sportegyesületek születése (magyar nyelven). szombat.org, 2013. november 17. (Hozzáférés: 2014. január 7.)
  2. ^ a b Olaszország: Weisz Árpád lett a rasszizmus elleni harc jelképe (magyar nyelven). nemzetisport.hu, 2013. január 15. (Hozzáférés: 2014. január 7.)
  3. Auschwitzban halt meg: fejet hajtott Olaszország a magyar edző előtt. ma.hu, 2012. január 27. (Hozzáférés: 2012. január 27.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]