Vízipipacs

Vízipipacs
Vízipipacs a berlini botanikus kertben
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Egyszikűek (Liliopsida) Rend: Hídőrvirágúak (Alismatales) Család: Hídőrfélék (Alismataceae) Nemzetség: Tündértutaj (Hydrocleys) Faj: H. nymphoides
Tudományos név
Hydrocleys nymphoides (Humb. & Bonpl. ex Willd.) Buchenau
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vízipipacs témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vízipipacs témájú médiaállományokat és Vízipipacs témájú kategóriát.

A vízipipacs (Hydrocleys nymphoides) a hídőrvirágúak rendjében a névadó hídőrfélék (Alismataceae) családjába sorolt tündértutaj (Hydrocleys) nemzetség Európában legismertebb faja.

Származása, elterjedése

Dél-Amerikából származik, de mára sokfelé meghonosították.

Megjelenése, felépítése

A víz felszínén úszó indákkal terjed. Járulékos gyökerei bárhol kifejlődhetnek a vízben úszó hajtások csomóin. Nyélen ülő, bőrszerű, tojásdad, kb. 8 cm hosszú levelei sötétzöldek. Csésze alakú, 4–5 cm-es sárga virágai a vízfelszín fölé emelkedve nyílnak. Termése tüsző.

Életmódja, élőhelye

Mocsarak, lápok, folyók és egyéb vízi élőhelyek lakója. A 10–30 cm mély állóvizeket kedveli.

Nyáron nyílik. Gazdagon virágzik, de az egyes virágok csak egyetlen napig élnek.

Fényigényes, fagyérzékeny — világos, legalább 12 °C-os helyiségben teleltessük.

Vegetatívan erősen burjánzik. A sarjhajtások leválasztásával szaporítható.

Felhasználása

Főleg tavi dísznövénynek telepítik, de akváriumba is. Emellett homeopátiás készítményeket is állítanak elő belőle.

Források

• Catalogue of Life: Hydrocleys nymphoides (2017. III. 22.) Archiválva 2017. április 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Gardenmedia.hu
• Lafema növényismertető: Hydrocleys nymphoides / Vízipipacs (tündértutaj) Archiválva 2017. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 322–323. o.