Vita:Soós Ferenc (tanár)

Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:

Miskolccal kapcsolatos szócikkek (teljes besorolás)

Ez a szócikk témája miatt a Miskolc-műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Teljes Ez a szócikk teljes besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nagyon fontos Ez a szócikk nagyon fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Szalax (vita), értékelés dátuma: 2013. szeptember 28.

Miskolccal kapcsolatos szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Informatikai szócikkek (jól használható besorolás)

Ez a szócikk témája miatt az Informatikai műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Jól használható Ez a szócikk jól használható besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Közepesen fontos Ez a szócikk közepesen fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Zafir (vita), értékelés dátuma: 2014. január 11.

Informatikai szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Életrajzi szócikkek (besorolatlan)

Ez egy életrajzi szócikk. Besorolatlan Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: ismeretlen

Életrajzi szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Emléktöredék

Sír László, a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak volt - több mint negyedszázadon keresztül - az igazgatátója.
„Sír László 1947. január 7-én született Diósgyőrben... Sorsának alakulásában különösen fontos szerepet játszott osztályfőnöke, dr. Soós Ferenc, aki a matematikát és az ábrázoló geometriát tanította, de embersége, erkölcsi tartása is példamutató volt diákjai számára”. [1]
-- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2013. március 26., 10:50 (CET)

Egyetemi hittancsoport

„A Minorita templomban, a hetvenes évek végén, 1977 – 1979 között, Mándy Zoltán káplán újraélesztette az egyetemista csoportokat, amit a nyolcvanas évek első felében (1982 – 1985), Dr. Kartal Ernő plébánossága és védelme alatt, Zajacz Ernő káplán buzgósága 250 – 300 főre növelt. Az egyetemisták hetente jöttek össze a plébánián, majd később „illegálisan” az Egyetem Kollégiumában.

A nyolcvanas évek utolsó harmadában jelentős előrelépés történt. Dr. Soós Ferenc, akkor egyetemi oktató, felkereste Dr. Kovács Endre püspök urat, Miskolc - Mindszenti plébánost az egyetemi hittancsoport ügyében. Kovács püspök, Mándy Zoltánt jelölte ki a feladatra.

Az akkori rektor, Dr. Kovács Ferenc, Soós tanár úr kérésére, kisebb helyiséget biztosított az egyetemi csoport részére. Emellett, a kollégiumokban vallásos fiatalok találkoztak, imádkoztak, beszélgettek, s alkalomszerűen kirándultak együtt. Közülük többen választották később a szerzetesi, papi hivatást.” [2]
-- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2013. március 27., 08:53 (CET)

Számvetés (2013)

„Kedves Túratársak! Szeretett Barátaim!
Ti is tapasztalhattátok az elmúlt évben több alkalommal, hogy a teljesítő képességem megváltozott, nem olyan, mint évekkel ezelőtt volt. Ezért döntenem kellett. Számvetést készítettem. Elhatároztam, hogy a túrák vezetésében már nem veszek részt. Sok százan voltatok a túratársaim és sok száz kirándulást vezettem hazánkban, Erdélyben, Felvidéken és az Alpokban. A táborozásokban eltöltött napok száma tizennégy hónapnál is több. Hálás vagyok érte, hogy velem jöttetek. Természetesen mindez nem sikerült volna, ha nincsenek olyan társak, mint Fenyvesi Marika, akit ezután is vegyetek körül kitüntető szeretettel. Nehéz lenne itt most felsorolni dr. Nagy Ferenc, dr. Kovács Endre mellett azokat a fiatalabb nemzedékhez tartozókat, akik korábban és ma is szívükön viselik a természetjárás ügyét az egyetemen. Emlékül idézetek: Istenem! Nézzétek, milyen szép a mi hazánk!
Zsoltár 111/2: Nagyok az Úrnak cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban. Sok szép túrát kívánok! Grüß Gott! Hore zdar! Soós Ferenc”
Miskolci Egyetem: Természetjáróink tavaszi túrái 2013-ban című kiadvány (összeállította: dr. Kovács Endre, Molnár Erika, kiadta: ME Rektori Hivatala, 2013. február, RE.2013-30.ME.). [3]
-- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2013. március 28., 09:15 (CET)

Pro Urbe (2013)

„Az általános iskolai tanára azt mondta Soós Ferencről az édesanyjának, hogy „matematikatanárnak kell adni”. A tanári vélemény úgy megragadta, hogy végül semmi nem csábította el erről a pályáról. Pedig – mint mondja – nagy kísértés volt, hogy az erdészet irányába induljon, amihez megvolt a természetjárás szeretete. De végül mégis a tanári hivatás mellett maradt, mert a fülében csengett az általános iskolai tanárnő mondata – nem is bánta meg, hogy így döntött. Nem volt egyszerű egyetemre járnia, ugyanis nem rendelkezett módos családi háttérrel.

– Szabadnapot kellett kérnem, hogy el tudjak menni az egyetemi felvételire, ugyanis bányában dolgoztam. Meg is kérdezték tőlem, biztos ezt akarom-e, de mondtam, hogy igen – meséli mosolyogva. 1958-ban szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán matematika–fizika szakos középiskolai tanári diplomáját. Pályáját a Kilián György Gimnáziumban (jelenleg Diósgyőri Gimnázium) kezdte. Később hívásra a TÜKI-hez ment tudományos munkatársnak, ahol bejegyzett találmánya is született. Digitális sokcsatornás hibajelképző szabadalma nyugat-németországi együttműködésre adott lehetőséget. – Olyan égőt készítettünk el, amelyet integrált áramkörök segítségével automatizáltunk, ami abban az időben újdonságnak számított. 80-90 darab állt belőle üzembe a világon – jegyzi meg.

1974-ben végleg az oktatás mellett tette le a voksát, amikor a Miskolci Egyetemhez tartozó kazincbarcikai főiskolán kezdett dolgozni, hét év múlva, 1980-ban került át Miskolcra, az Egyetemvárosba. Számtalan tankönyve, oktatási segédlete jelent meg az általa tanított tárgyakból. Az Alkalmazott Matematikai Tanszékről vonult nyugdíjba 1995-ben. Nyugdíjasként is szívügyének tekintette az oktatást, s ezért több középiskolában is – hosszabb ideig az 1994-ben alakult Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban – végzett oktatói-nevelői tevékenységet.

– Az első gondolatától tudtam a jezsuita gimnázium tervéről, hiszen ismertem Mándy Zoltánt, akinek ez a dédelgetett elképzelése volt. Ő indította el az egyetemi lelkészséget, hittancsoportot is, amit én javasoltam – emlékszik vissza a kezdetekre. Meghatározó maradt az életében a természetjárás szeretete is, négy évtizeden át vezette az egyetemi természetjáró szakosztályt. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Miskolci Csoport számítógépes nyilvántartó rendszerének kidolgozásán túl karitatív tevékenysége kiterjed az egész Kárpát-medencei magyarság megsegítésére.

– Semmi nem maradt ki az életemből, boldog, elégedett ember vagyok a feleségemmel együtt. A legnagyobb élmény számomra a gyerek, 13 unokám és 2 dédunokám van. Ettől többet nem is várhatok az élettől – teszi hozzá.Soós Ferencet életútja, tudományos munkája, Miskolc iránti mély elkötelezettsége, az oktatás iránt tanúsított felelősségérzete elismeréseként, Miskolc város ünnepén, Pro Urbe Kitüntető Díjat adományoz számára.”

Forrás: Az ünnepi közgyűlés kiadvány, valamint a Miskolci Napló on-line változata [4]

Árva szócikk

Törölve az Árva szócikkek listáról.
-- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2013. május 11., 15:36 (CEST)

Külső fényképek

• MiNap [5]
• [6]
• Csermely Péter blogja [7]
  -- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2013. május 11., 16:51 (CEST)

Új kép

Remélem, hogy időben sikerül megszerezni a szükséges OTRS engedélyt. Sok sikert!
– Ulrich von Lichtenstein ^vita 2013. november 22., 09:23 (CET)

Unokáink is olvasni fogják...

„Egész könyvsorozatot lehetne megtölteni a nyugalmazott pedagógus eseményekkel gazdag életútjával. Soós Ferenc tett róla, hogy emlékei ne menjenek veszendőbe, hiszen mintegy húsz darab életrajzi és szakmai kiadványt írt és szerkesztett. Elégedetten nyugtázza: ő egy boldog ember, mert szeretett Felesége, gyermekei és unokái sok örömet szereznek neki. Az írás, a tanítás, a számítógép és a kerti munka pedig tartalommal töltik meg minden idejét.

A világháborút, az 56-os forradalmat és az azokkal járó politikai változásokat is átélte és megszenvedte az 1935. április 5-én Miskolcon született Soós Ferenc. Elemi iskolai tanulmányait Erdélyben, Désen és Miskolcon a Kossuth utcai iskolában végezte, ahonnan a Mikszáth Kálmán Gimnáziumba került, majd a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1954-ben. A nyári szünetekben különböző nehéz munkahelyeken munkakönyvvel helyezkedett el és dolgozott. Így volt kubikos, agyagbányában csillés, szivattyút kezelt alagútépítésnél, volt ércrakodó munkás és Berentén szállítómunkás.

Egyetemi tanulmányait az ELTE matematika-fizika szakán folytatta, ahol 1958-ben kapott diplomát. Első munkahelye a diósgyőri Kilián György Gimnázium volt, ahol nappali és esti tagozaton is tanított, de óraadóként dolgozott a Palumby Gyula által irányított ipari technikumokban is. Nagy változás volt az életében, amikor 1965-től 1973-ig a Tüzeléstechnikai Kutató Intézet tudományos munkatársa lett. Itt írta meg doktori disszertációját lángvizsgálatokból, amit 1972-ben az ELTE-n védett meg. Utána hét éven át a kazincbarcikai Vegyipari Automatizálási Főiskolán tanított, onnan került 1980-ban a Miskolci Egyetem Matematika Intézetébe, ahonnan 1995-ben adjunktusként ment nyugdíjba.

Életútját az 1946-47-es tanévben új matematika tanára, Szabó Zoltán szavai döntötték el, amikor szülői értekezleten az Édesanyjának azt mondta, hogy ezt a fiút matematika tanárnak kell adni. Édesapja kiváló műszaki ember, MÁV főmozdonyvezető volt. 1956-ban távollétében munkatársai a Miskolci Fűtőház Munkástanácsának elnökévé választották. Ártatlanul letartóztatták, bántalmazták és internálták. Szabadulása után két évig rendőri felügyelet alá helyezték és a MÁV-tól elbocsátották. Szabadulása után csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Abban az időszakban édesanyja fizetése jelentette számukra a megélhetést, aki bolti pénztárosként dolgozott.

A TÜKI-ben végzett munka részben ipari kutatásból, részben műszaki fejlesztésből, mint a földgázégők automatikájának fejlesztéséből állt. Az egyetem 1982-ban Kalmár-díjjal tüntette ki, a Fényi Gimnázium 2004-ben Ezüst Fényi-díjjal jutalmazta, 2008-ban pedig az egri érsektől átvehette a Szent Gellért Díj arany fokozatát. Életútja elismeréseként Miskolc város vezetése Pro Urbe Díj kitüntetésben részesítette 2003-ban. A Miskolci Egyetem fennállásának 50 éves jubileumára a ME jubileumi emlékplakettel jutalmazta Soós Ferencet, aki 45 éves koráig aktív tájfutó volt, amellett pedig rendszeresen természetjáró csoportokat szervezett. Az elmúlt több mint negyven év alatt bejárták a Felvidék, Erdély és Ausztria jelentős részét, és meghatározó élményként említi, amikor 43 emberrel hét kötélcsoportban feljutottak a 3687 méter magas Gross-Venediger csúcsra, az osztrák Alpokban.

A veszélyhelyzetet soha nem kerülte el Soós tanár úr, hiszen 1956-ban önkéntes alapon részt vett a Duna mellett a nagy jeges árvíz elleni védekezésben, és máig őrzi az arról szóló igazolást. Mindig empatikus volt az elesettekkel, ezért a Máltai Szeretetszolgálatnál is vállalt feladatot. Sorszáma a 42-es. Soha nem felejti el a kárpátaljai és erdélyi útjait, amikor az ő kísérésével jutott élelmiszer, gyógyszer és ruhanemű a határokon kívül rekedt és támogatásra szoruló magyar családoknak. Ezekhez a vállalásokhoz kellett egy megértő feleség, akivel 48 éve házasok és ő is matematika-fizika tanár. Négy lánya közül Mariann építőipari vállalkozó és három gyermeke van. Beáta Szentesen szemészorvos, nála szintén három unoka várja a nagyszülőket. Enikő matematika-fizika szakos tanár Székesfehérváron, ő ugyancsak három gyermek édesanyja. Gyopárka Dombóváron él és matematika-fizika diplomával a helyi ipari középiskolában tanít, miközben három lány és egy fiúgyermeküket neveli a szintén matematika-fizika szakos férjével. Közülük Tóth Lili Anna válogatott sportoló, sík- és akadályfutásban többszörös korosztályos bajnok és az EJOF aranyérmes bajnoka. Dr. Soós Ferenc a nyugdíján kívül mindenről szívesen beszél. Úgy fogalmaz: soha nem ült sehol az első sorba, nem bólogatott. A nyolcvanhoz közeledve is iskolákban tanít. Büszke arra, hogy sok fiatalnak tudott segíteni a saját szakterületén.

– Anyagi szempontból nem lettem gazdag ember, de elégedett és boldog ember vagyok. – mondta végezetül.”
(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)
- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2014. december 1., 08:48 (CET)

Töredék 2.

„Egy természetjáró örömei (Soós Ferenc)

A teljesítmény öröme
Milyen messzire, milyen magasra jutottunk fel? Legközelebb még hosszabb utat akarunk megtenni, még magasabbra akarunk feljutni.

A megismerés öröme
Olyan helyekre megyünk el, ahol még nem jártunk, amelyik vidéket még nem láttuk, amilyen évszakban még nem jártunk ott. Olyan helyi eseményeket választunk ki, amelyeknek még nem voltunk részesei.

A megmutatás öröme
Különös érzés, amikor valaki másoknak megmutathatja azt a szépséget, érdekességet, színeket, hangokat, amit ő már látott, hallott, amit ő már átélt. Még vonzóbb ez a helyzet, ha azt tapasztaljuk, hogy ezzel örömet szereztünk tanítványainknak, társainknak. Milyen felemelő érzés együtt örülni a szépnek azokkal, akiket szeretünk.

Az ismétlődés öröme
Találkozni újra azokkal, akikkel csak a kirándulásokon találkozunk, akik messze élnek tőlünk, de kedves barátaink, korábban már szívesen fogadtak minket, jó volt náluk lenni. Újra látni azokat a tájakat, azokat a helyeket, ahol már jártunk, ahová mindig visszavágytunk. Újra megízlelni annak az eldugott kis forrásnak a vizét, ismét leülni az érett áfonyával tele bokrok közé. Megvárni déli harangszókor a harangjátékot a toronyban. Újra gyönyörködni egy templomtoronyból, egy hegycsúcsról a kilátásban.

A baráti társaság öröme
Az együttlét öröme, amikor a mindennapi kötöttségek helyett más körülmények között lehetünk együtt. (A kirándulásokon jóleső érzéssel hallgatom a kultúrált beszélgetés halk zsongását. Az egyik csoportban a beszélgetés tartalma nem forog vaskos igazságok körül, de annál több a nevetést ingerlő szó. Mások mondanivalói már állásfoglalásokat, ítéleteket, életfilozófiát tükröznek.) A közös ének, a közös játék emléke az ismét-találkozás kívánságát készíti elő. Óriási dolog, hogy megtanulunk figyelni egymásra, figyelembe venni a másik tőlünk eltérő lelki és testi képességeit.

A csend öröme
Korábban meglepetéssel tapasztaltam, amit később megértettem, és ma már természetesnek tartok, hogy a kirándulások végén, a megélt események és benyomások felelevenítésekor megfogalmazódik utólag a hiányérzet, hogy egy szép, érdekes helyen valamilyen elfoglaltság helyett jó lett volna hosszabb ideig csak csendben ülni és szemlélődni.

A csodálkozás öröme
A legnagyobb elégtétel, ha a kirándulásokon szinte észrevétlenül meghallom a szavakban megszülető csodálkozó kijelentéseket. (Még soha nem láttam ezt, ilyet, ilyen szépet, ilyen érdekeset, ilyen megrendítőt, ilyen jót. Ez volt életem legszebb kirándulása. Ha csak ide jöttünk volna el, már akkor is megérte.)

Az együvé tartozás öröme
Egy-egy természetjáró csoport tele lehet az igazi közösségre jellemző minden nemes tartalommal. Milyen biztonságot nyújtó érzés olyan közösséghez tartozni, amelyikben gyakorolhatom a szolidaritás minden formáját mások érdekében, és én is érzem a többiek önzetlen támogatását. Bíznak bennem, és én bízom bennük. Ahol mindenkinek van arca, őszintén beszélhetek, mert barátok vesznek körül. Rokonszenves körülmények között vagyunk együtt rokonszenves emberekkel.” [8]
-- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2015. április 29., 16:50 (CEST)

Nyugdíjasként

"Újévi túra a Nyavalyásra 2014-01-13 14:41:42

A 2014. év első túrája sok tekintetben rendhagyó volt. A létszámában is kiemelkedő, 32 fős csapatunk szinte megtöltötte a 15-ös buszt, amellyel a Pisztrángtelepig utaztunk. Innen indult túránk Soós Ferenc tanár úr vezetésével a hatszintes hajdani kőbánya s a Nyavalyás felé. Az út során érintettük még a Balekina- és a Jáspis- barlangokat. Minden helyszínen ismertetést kaptunk a táj geológiájáról, sőt egy műszer segítségével megmérhettük a kőzetek aktivitását. Az érdeklődők számára kőzetgyűjtésre is nyílt lehetőség.

A csapat zömét 20 lévays diák, köztük három kollégistánk alkotta. A hozzánk csatlakozó szülőkkel, testvérekkel, barátokkal, régi tanítványokkal és Kardos tanárnővel kibővült csapat élményekkel gazdagodva, egy igen meredek lejtő leküzdése után Lillafüreden fejezte be a kirándulást.

Köszönjük a felkészült, emlékezetes túravezetést Soós Ferenc tanár úrnak. Gellértné Oláh Júlia, Gellért Attila" [9] Ulrich von Lichtenstein ^vita 2015. szeptember 2., 07:59 (CEST)

Szomorú hír

Tegnap értesített az egyik túratársam, hogy elhunyt Soós Ferenc (Feri bá). Mivel erről -- per pillanat -- nincs még semmi hivatalos hír, FB-bejegyzés stb., így még várok a szócikk módosításával. -- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2021. június 18., 08:19 (CEST)

A halálhírrel kapcsolatos első FB-bejegyzés [10] -- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2021. június 19., 14:49 (CEST)

BOON gyászhírek (2021. június 21.): „»Az ÚR... lenyúlt a magasból, és fölvett engem.« Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Dr. Soós Ferenc ny. egyetemi adjunktus életének 87. évében elhunyt. Temetése 2021. június 23-án 11 órakor lesz a Mindszenti temetőben. Gyászoló család (766536)” -- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2021. június 22., 16:24 (CEST)

Sírja

Egy másik kép a sírról: [11]
Ulrich von Lichtenstein ^vita 2021. október 29., 11:33 (CEST)

Nincs kép

Még nincs róla kép a szócikkben. Próbaként feltöltöttem egy YT videóból kivágott képkocka-részletet: [12] -- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2023. június 6., 20:43 (CEST)