Vita:Gyurkota József

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Ulrich von Lichtenstein 2 évvel ezelőtt a(z) Díszsírhely témában
Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:
Olimpiai témájú szócikkek (besorolatlan)
Sport témájú szócikkek (besorolatlan)

Egyszerűen jó velük lenni...[szerkesztés]

„Egyszerűen jó velük lenni, pozitívan látják az életet A paralimpiai bronzérmes bocsajátékos, Gyurkota József korábbi személyi edzője, az Akarat SE elnöke, Lénárt György nagyon jó véleménnyel van a parasportolók hozzáállásáról, munkájáról.

„Isten ajándéka” – tömören így fogalmazta meg Lénárt György, hogyan élte meg azt, hogy sérült emberekkel foglalkozhatott. A magyarázat személyes, de szívbemarkoló. – Nagyon sokat kaptam a parasportolóktól; az, hogy én egy kiegyensúlyozott, vidám ember vagyok, nagyban nekik köszönhető. Aki velük dolgozik, annak nincsenek problémái az életben. Mert nem lehetnek. Valóban nagy ajándéknak tartom, hogy én ezt megélhettem. Életvidámak, pozitívan látják az életet, nyugalmat árasztanak. Egyszerűen jó velük lenni.

Hogy a speciális képességekkel rendelkező diákok oktatását végző Martin János Speciális Szakiskola testneveléstanára a bocsa felé fordult, a szerencsének (sorsnak?) is köszönhető: Budapesten volt egy sportágbemutató rendezvény, ennek hirdetését megpillantva gondolta úgy György, hogy megismerkedik a sporttággal. Egy készlet labdával tért haza, így az iskolában megkezdődtek a kifejezetten a négyvégtagsérült embereknek kitalált bocsaedzések. Itt ismerkedett meg Gyurkota Józseffel. 2002-ben indult a közös munka, 2004-ben pedig már az athéni paralimpián jeleskedett a miskolci sportoló, párosban Béres Dezsővel. – Jól emlékszem azokra a napokra, bár csak telefonon tartottam a kapcsolatot a válogatott szövetségi kapitányával. Ott voltunk a világ élvonalában, tudtuk, hogy a pillanatnyi forma, lelkiállapot fog dönteni. A bronzérem hatalmas boldogsággal töltött el minket, azok a percek örökre beivódtak az emlékezetünkbe. Mondhatjuk, hogy nagy álmunk vált valóra, amit akkor talán még fel sem fogtunk igazán. A komoly médiavisszhang és az ünneplés azonban elhitette velünk, hogy valóban óriási eredményt értünk el – fogalmazott Gyurkota József nevében is az egykori edzője (a parasportoló egészségügyi állapota sajnos nem engedte meg, hogy élményeiről kérdezzük – a szerző).

Lénárt György elárulta azt is, kapcsolatuk több volt, mint edző-tanítvány viszony, a tréningeknek, edzőtáboroknak köszönhetően rengeteg időt tölthettek együtt. – Szinte fiamként tekintettem rá. Ahogy Józsefre, úgy általában a parasportolókra is igaz: hozzáállásuk, munkájuk példaértékű. Gondoljunk bele, hogy számukra már az edzések látogatása is milyen megterhelő.

A 17 évvel ezelőtti paralimpiai bronzérem mellett 2005-ben Európa-bajnokságot is nyert, 2006-ban pedig világbajnoki ezüstéremig jutott Gyurkota József. Évekkel ezelőtt azonban abbahagyta a nemzetközi, majd később az itthoni versenyzést is, így – ha teheti – szurkolóként jár el az Akarat SE sportolói közé. Az 1970-ben, az országban másodikként alapított egyesület 1999 óta a Martin János-szakiskola sportolóira alapozva működik. Tagjai mozgássérült, értelmi fogyatékos, autista és hallássérült fiatalok, akik úszásban és bocsában versenyeznek.”[1] -- Ulrich von Lichtenstein vita 2021. május 29., 11:29 (CEST)Válasz

Magyar boccia legenda[szerkesztés]

„A MAGYAR BOCCIA LEGENDA, AKI A FELHŐK KÖZÖTT JÁTSZIK TOVÁBB.

Gyurkota József pártalan alázattal és szerénységgel tett azért, hogy a para boccia sport ne csak itthon, de nemzetközi szinten is elismerésre kerüljön és fennmaradjon a jövő játékosai számára. A bocciával a 2000-es évek elején ismerkedett meg a Martin János Speciális Szakiskola diákjaként. A 2004-es Athéni Paralimpiára már a Miskolci Akarat SE sportolójaként készült, Béres Dezsővel BC4-es kategóriában párosban paralimpiai bronzérmet szereztek.

Edzője Lénárt György így emlékezett vissza az éremszerzés pillanataira: "A bronzérem hatalmas boldogsággal töltött el minket, azok a percek örökre beivódtak az emlékezetünkbe. Mondhatjuk, hogy nagy álmunk vált valóra, amit akkor talán még fel sem fogtunk igazán."

A paralimpia éremszerzésben mindvégig hitt Joci és Dezső: "2004-es Athéni Paralimpián az utolsó nap előtt párosban az 5. helyen álltunk. Csak páran jöttek ki szurkolni nekünk, mert senki nem hitte, hogy mindkét utolsó meccset megnyerjük és bronzérmesek leszünk. Ezt az élményt örülök, hogy Jocival élhetem át, ahogy a dobogón állva az érmet a nyakunkba akasztották." - mesélte Dezső.

Egy évvel a az Athéni Paralimpiai bronzérem megszerzése után 2005-ben Portugáliában Európa Bajnok lett a Gyurkota József, Béres Dezső páros. "A döntő előtt kártyáztunk, hogy a feszültséget levezessük. A spanyol edző le is fotózott minket. A döntőben sikerült is nyernünk."- emlékezett vissza Dezső.

Hazai versenyeken Kentaur Kupákon háromszor volt 2., kétszer 3. míg 2004-ben megnyerte a Kupát. Országos Bajnokságokon háromszor volt a második míg négyszer a harmadik. Vidékbajnokságokon is háromszor ezüstérmes lett.

Legnagyobb sikerét itthon, a 2009-es kecskeméti Magyar Kupán érte el, ahol mindenkit megelőzve, veretlenül lett aranyérmes, míg a Magyar Kupákon további három bronzéremnek örülhetett. 2003-as visszavonulásáig nem hagyott ki versenyt sem hazai sem pedig nemzetközi szinten.

"Hazai versenyeken szerettem és vártam is, hogy szombatonként négyesben (Mogyorósi Attila, Langauer Katinka, Gyurkota József és én) kártyázzunk. Ez sosem maradhatott el. Ekkor sokkal közelebb éreztem magamat hozzájuk. Mindent elfelejtve csak a kártyázásra koncentráltunk és jókat nevetünk."- idézte fel Dezső.

Csapattársa és gyerekkori barátja Langauer Katinka így emlékezett rá.: "Általános iskolában mindig példát mutattál. Szerénységed és türelmed állapotod ellenére is, rengeteget edzetünk együtt nagyon sokat köszönhetünk neked ... nincsenek erre igazán szavak ..."

A BC4-es páros 2009-ben bronzérmet szerzett az Európa-Bajnokságon. A párosnak ekkor már Hegedűs László is tagja volt, így hárman küzdöttek a válogatott sikereiért.

Laci így emlékezett válogatott csapattársára: "Joci egy végtelenségig szerény volt a mindennapokban úgy, mint a boccia pályán. Az Ő élete a sport volt a sport mely naggyá tette a nemzetközi szinten is. Volt alkalmam többször is játszani vele és minden alkalom egy élmény volt. Az a nyugalom és nagy fokú koncentráció áradt belőle mikor ott a boxba ült mellettem. Ez a nyugalom ott és akkor elhatalmasodott a terembe és ekkor szinte minden figyelem rá összpontosult. Ellenfelekén nehéz volt, mert ő mindig nyugodt és magabiztosnak tűnt. Őt legyőzni csak pontokban lehetett, mentálisan soha. Egy példakép volt, és mindig is az lesz. Ahogy mondaná: „Örömmel és tisztelettel játszatok, úgy elérhettek a csúcsig” Ő elérte csúcsot. Büszke vagyok, hogy ismerhettem, játszhattam vele."

Gyurkota József 2019-ben jelentette be visszavonulását. Visszavonulásakor írt egy búcsúlevelet, amit most változtatás nélkül közlünk...” (Lásd a szócikket) [2] -- Ulrich von Lichtenstein vita 2021. május 30., 17:49 (CEST)Válasz

Díszsírhely[szerkesztés]

Fénykép a sírról: [3] -- Ulrich von Lichtenstein vita 2021. május 30., 17:55 (CEST)Válasz