Vita:Gorove István/Megjegyzések

1861-ben az úriember a Deák-pártnak aligha, legfeljebb a Felirati Pártnak lehetett képviselője. Valaki ellenőrízné ezt? --Tomeczek^Üzenet 2007. május 15., 15:54 (CEST)

Gróf Andrássy Gyula feltétlen híve volt. A Pallas cikke:

"Gorove

1. István (gattájai), G. Lászlónak (l.o.) fia, politikus, szül. Pesten 1819., megh. u. o. 1881 május 31. Alsó iskoláit Szolnokon és Gyöngyösön végezte, a bölcsészetet és jogot pedig Pesten hallgatta. Hivatottságának az irodalom terére már korán adta jeleit. A pesti tudományos egyetemen hazafias és irodalmi célokra kört alakított, melynek dolgozatai közt csinos művei jelentek meg. Későbben Temes vármegyébe gattájai jószágára ment és e megye ellenzékének egyik vezérfia és legkitünőbb szónoka volt. 1842-43-ban nagyobb utazást tett Nyugat-Európa művelt országaiban, melynek gyümölcse Nyugat cimü munkája lett (Pest 184, 2 köt.). A pozsonyi 1843-44. és 1847. országgyülésekre mint követjelölt lépett fel, de a konzervativ párt akkori többsége mellett Temes vármegyében sikertelenül. Nemzetiség cimü nagy politikai műveért (1842), melyben a legnagyobb reformeszméket már Kossuth Pesti hirlapi cikkeiért és Nyugat c. műveért 1843 okt. 7. a magy. tud. akadémia levelező tagjává választotta. 1847. Kossuth lemondása után a védegylet igazgatója lett. 1848. a pesti országgyülésre Temesből képviselőül küldetvén, aug. 3. ő tette ama nevezetes indítványt, a Frankfurtban egyesült Németországgal való minél szorosabb szövetségre nézve. Egyébiránt G. a békepárthoz tartozott; egyike volt azon képviselőknek, kik a Csepel-szigeten rögtöni biróságilag kivégeztetett Zichy Ödön gróf lefoglalt drágaságainak összeirására a pénzügyi és igazságügyi minisztériumok küldötteivel együtt megbizattak és később Debrecenben a hirhedt gyémántvád felmerülése után legerélyesebben szólalt fel Madarász László ellen, valamint a Március 15-ike és a Debreceni Lapok ellen, ezeknek a képviselőház méltóságát sértő kikeléseik alkalmából. Az ápr. 14. határozat szerkesztésére ő is ki volt küldve Kossuthtal és Szacsvaival, a határozatot azonban csakis Kossuth szerkesztette. A szabadságharc leveretése után külföldre menekült, honnét csak 1861. tért ismét haza. Ezután a Deák-párt legkiválóbb férfiai közé tartozott és 1867. Andrássy Gyula gróf kabinetjében a kereskedelem, földmivelés és ipar minisztere lett, mely állást 1870. a közlekedési miniszteri tárcával cserélte fel. Ezen állástól való visszalépte egyidejüleg történt Horváth Boldizsár igazságügyminiszter visszaléptével, a municipális törvény megszavazása alkalmából, mely törvényt ezen a kormány tagjai között egyedül álló két liberális miniszter a benne foglaltató illiberális intitutiók (mint a virilistáké stb.) miatt mint az ő elveikkel össze nem egyezhetőt jelentettek ki. Később mint képviselő a kormánypárt soraiban foglalt helyet, de utóbb megroncsolt egészsége miatt a politika teréről egészen visszahuzódott. Rendkivül olvasott, nagyműveltségü férfiu és önzetlen hazafi volt, kinek visszavonulása veszteség volt a közügyekre nézve. Nagybecsü emlékiratokat hagyott hátra, melyek különösen a kiegyezési tárgyalásokra vetnek világot. Hagyatékából több iratot kiadott családja G. emlékezete c. alatt. gyászbeszédet Jókai Mór, emlékbeszédet az akadémiában György Endre tartott fölötte. V. ö. A közgazdasági minisztérium öt évi működése Feszt Vilmostól; Kónyi, Deák beszédei. II. k.".

Ez használható szövegnek látszik.--Linkoman 2007. május 15., 15:59 (CEST)