Vietnami nevek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vietnami nevek általában három részből állnak: családnév, középső név és személynév (keresztnév), a keleti névsorrendnek megfelelően ebben a sorrendben.

Tekintettel arra, hogy a családnevek igen nagy része azonos, (pl. a Nguyen és a Tran családnevek rendkívül gyakoriak), a mindennapi életben formális megszólításban is gyakran csak a középső nevet és a személynevet használják.

A vietnami nyelv tonális, ezért a nevek azonos írás esetén is lehetnek különbözőek kiejtés és jelentés szerint. Ez külföldön gondokat okozhat, mivel ott a vietnami diakritikus jeleket általában nem tudják nyomtatásban megjeleníteni.

Családnév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családnév apáról fiúra száll. Összesen mintegy 100 családnév használatos, de közülük néhány rendkívül gyakori. Ezek általában történelmi eredetűek, nagy királyok nevei voltak.

A leggyakoribb családnevek (a leggyakoribb 15 családnév az összes családnév csaknem 90%-át képviseli) a következőek (zárójelben az adott név kínai megfelelője):[1] .

  1. Nguyễn 阮 (39%)
  2. Trần 陳 (11%)
  3. Lê 黎 (9.5%)
  4. Phạm 范 (7.1%)
  5. Hoàng/Huỳnh 黃 (5.1%)
  6. Pan 潘 (4.5%)
  7. Võ/Vũ 武 (3.9%)
  8. Deng, Đặng 鄧(2.1%)
  9. Bùi 裴 (2%)
  10. Đỗ 杜 (1.4%)
  11. Hu/Hồ 胡 (1.3%)
  12. Wu/Ngô 吳 (1.3%)
  13. Dương 楊 (1%)
  14. Li/Lý 李 (0.5%)

A nők férhezmenetelükkor is megtartják eredeti nevüket, csakúgy, mint Kínában.

Néha előfordul a kettős családnév is. Ezek időnként csak férfi- vagy női ágon öröklődnek.

Középső név és személynév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb vietnaminak van középső neve, ritkábban több is.[2]

Régen a középső neveket egy szűkebb készletből választották a szülők. Csaknem minden nőnek Thị (氏) volt a középső neve, míg sok fiú a Văn (文) középső nevet kapta. Újabban változatosabb a névadás, a Thị középső névvel rendelkezők közül sokan pedig ezt el is hagyják a gyakorlatban. A thị különben egyszerűen az adott családnévvel jelzett családhoz tartozást jelenti. A férfiak között gyakori középső nevek még a Hữu (), Đức (), Công (), Quang () és mások.

A középső névnek három különböző szerepe lehet:

1. A szóban forgó személy családon belüli generációjának a jelzése. A testvérek középső neve ebben az esetben azonos.

2. Egy nagy család különböző ágainak megkülönböztetése. Az ilyen jellegű középső nevet viszont egyesek inkább a kettős vezetéknév második részének tekintik.

3. Ritkábban előfordul, hogy a középső nevet a szűkebb családon belüli születési sorrend jelölésére használják.

Ezek a hagyományos használati módok azonban kikopóban vannak. A 21. században már gyakran egyszerű esztétikai, hangzási szempontok alapján választják a szülők gyermekük középső nevét is.

A legtöbb esetben a középső név szorosan együtt használatos a személynévvel. Például egy "Đinh Quang Dũng" teljes nevet két részre osztanak, a "Đinh" vezetéknévre, és a "Quang Dũng" személynévre. A mindennapi életben azonban leginkább a harmadik nevet használják megszólításkor, kiegészítve a kornak és a társadalmi helyzetnek megfelelő előtaggal: "Ông Dũng", "Anh Dũng",stb.

A személynevet a szülők általában a jelentéstartalmuknak megfelelően választják. Gyakoriak a szépségre (virágnevek, madárnevek) és egyéb kedvező tulajdonságra utaló személynevek, mint a például a Khiem (szerénység).[3]

Általában a vietnamiak a személynevet használják, még formális helyzetekben is, a megfelelő, a tiszteletet jelző kiegészítéssel (úr, asszony stb.) Ez a gyakorlat hasonlatos az izlandi nevek használatához, vagy a dél-amerikai "Don" + keresztnév megoldáshoz, és merőben eltér például a japán gyakorlattól, ahol a személynevet csak a legszűkebb baráti, családi körben használják.

Gyakorlati használat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családnevek használata ritka, de azért előfordul. Újabban az orvosok körében terjed a családnév használata. Rendkívüli közismertségnek örvendő személyek esetében is használják a családnevet (Ho Si Minh, „Ho apó” bár az igazi családneve Nguyen volt neki is.)

Egyébként azonban akár magas rangú politikusok esetében is a személynév használata dominál. Például Nguyễn Tấn Dũng miniszterelnök családneve Nguyễn középső neve Tấn és Dũng a személyneve. Hivatalos megszólítása „Dũng úr”, nem pedig Nguyễn úr. Hasonlóképpen Võ Nguyên Giáp tábornokot is „Giáp tábornoknak” nevezik hivatalos szövegekben is.

A külföldön élő vietnamiak esetében gyakorlatilag követhetetlenné válik a családi, középső és személynevek megkülönböztetése. Trần Văn Dĩnh vietnami diplomata, aki később az Egyesült Államokban író lett, a Van Dinh középső- és személyneveket szerepelteti könyvei gerincén. Ugyancsak vietnami származású felesége, aki művészi karriert ápol, Nuong Van-Dinh Tran-nak nevezteti magát, pedig vietnami nyelven teljesen külön neve lenne.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lê Trung Hoa: Lê Trung Hoa. Họ Và Tên Người Việt Nam (vietnami nyelven). Social Sciences Publishing House (2005) 
  • Vietnamesischen Namen: A vietnami nevek (német nyelven). (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  • Bedeutung: A vietnami személynevek jelentése (német nyelven). (Hozzáférés: 2012. december 2.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]