Tónus (nyelvészet)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kínai nyelv tónusai. Sorrendben: normál (ā), emelkedő (á), eső-emelkedő (ǎ), eső (à)
A harmadik tónus alakja 1., 2. és 4. tónus előtt (másik 3. tónus előtt 2. tónusúnak hangzik) – ez egyben a szandhi példája is

A tonalitás (más néven szóhanglejtés vagy zenei hangsúly[1]) azt a sajátosságot jelenti, hogy egy-egy szótag kiejtésének hangmagassága, illetve annak változása jelentésmegkülönböztető szereppel bír.

Az intonáció (hanglejtés) számos nyelvben kifejezhet hangsúlyt, nyomatékot, szembeállítást, kérdést, felkiáltást, érzelmi viszonyulást stb., a tonális nyelvek (avagy politón nyelvek) azonban szótári szavakat különböztetnek meg velük: eltérő lesz például egy szó jelentése, ha közepes, mély, magas, ereszkedő vagy emelkedő hangfekvésben ejtik ki. Az ilyen esetekben a tónust, mivel jelentést különböztet meg (akár a fonéma), tonémának is nevezik.

A kínaiban például a szó egyenletesen magas hanglejtéssel ejtve ’anyá’-t jelent (pinjin átírással: ), emelkedő hanglejtéssel ejtve (má) ’kender’-t, eső-emelkedő hanglejtéssel (mǎ) ’ló’ a jelentése, hirtelen eső hanglejtéssel (mà) pedig annyit jelent: ’szid’. (Létezik egy tónus nélküli kiejtése is, amely a mondat végén a kérdést jelöli.)

A hanglejtésükben eltérő szavakat a tonális nyelvek beszélőinek agya különböző szavakként azonosítja,[2] és e nyelvek beszélői között elterjedt az abszolút hallás.[3]

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ nyelveinek jelentős része tonális, például a kínai, a vietnami, a thai nyelv, valamint számos más ázsiai és afrikai nyelv. A magyar és az indoeurópai nyelvek többsége azonban nem ilyen (a pandzsábit kivéve); némelyekben pedig csak korlátozottan érvényesülnek ilyen vonások (pl. litván, szlovén, szerbhorvát, limburgi, svéd, norvég nyelv).

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tónus lehet állandó (magas, közepes vagy mély) vagy változó (emelkedő, ereszkedő, emelkedő-ereszkedő, ereszkedő-emelkedő stb.).

A lehetséges tónusok (tonémák) száma az egyes nyelvekben kettő és hat között változik (egyes források szerint a kam-sui nyelvekben 15 tónus is előfordul[4][5]).

Sound A „má” szótag kiejtése a kínaiban használt négy fő tónussal

Összevetés a magyarban meglévő hanglejtéssel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tónusok ugyan nincsenek a magyarban, de könnyen közelíthetők oly módon, ha egyetlen szótagból álló mondatokat ejtünk különböző hanglejtéssel, illetve ha a beszédfolyamatból kiragadunk egyes szavakat, amelyek a mondat hanglejtését hordozzák.

Tónus Közelítő példák a magyarból
Normál tónus
  • Ő…
Emelkedő tónus
  • Ő?
  • … [ott volt] ő, [aki]…
Ereszkedő tónus
  • Ő.
  • Ő!
  • (Kér)tél?
Magas tónus
  • Hát… [nem tudom]
  • (Si)ke(rült)?
Mély tónus
  • Neeeem… [kizárt dolog]
  • (Sike)rült?
A mandarin kínai nyelvben meglévő négy tónus (lásd a mellékelt ábrát, illetve az előbbi hangmintát), pontosabban az ezeknek megfelelő hanglejtések például ilyen mondatokban fordulnak elő a magyarban:
  1. Magas, szinttartó tónus – vö. félbehagyott kijelentés: „Lám…” (…ide jutottunk.) vagy „Hát…” (…nem sok értelmét látom.)
  2. Középről emelkedő tónus – vö. reményteli kérdés: „Volt?” (Szinte biztosra véve az igenlő választ.)
  3. Ereszkedő-emelkedő tónus – legtöbbször (1., 2. és 4. tónus előtt) aránylag mélyről a mélypontig ereszkedő, majd szinttartó változatban fordul elő – vö. érzelemmentes kijelentés: „Nincs.”[6]
  4. Hirtelen eső tónus – vö. felkiáltás vagy parancs: „Jaj!” vagy „Hé!”

Az összevetés természetesen annyiban sántít, hogy a hanglejtés a tonális nyelvekben állandó jelleggel kötődik a szóhoz: az egyes szavak kiejtése minden körülmények között azonos, a beszélőnek a témához való viszonyulásától függetlenül.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A világ nyelvei. Akadémiai, Budapest, 2000, 1673. és 1676. o.
  2. Teach a Thai to Teach you Thai
  3. Az anyanyelvtől függ az abszolút hallás (Index, 2009. május 12.)
  4. A nyelvek világatlasza – A világ nyelveinek eredete és fejlődése, Kossuth 2006, ISBN 978-963-09-4834-0, 64. o.
  5. A kam-sui nyelvek közé tartozó tung (angol átírással dong) nyelvben 15 tónus fordul elő: [1]
  6. WikiBooks, Massachusetts Institute of Technology, Trinity University, Chinese Outpost