Vermes Mária

Vermes Mária
A Csodák között élünk című könyvben Koós Gyula felvétele
Született	1923. november 23. Budapest
Elhunyt	2018. január 10. (94 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	hegedűs zenetanár
Iskolái	Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1944)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vermes Mária témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vermes Mária (Budapest, 1923. november 23. – Budapest, 2018. január 10.) magyar hegedűművész és -tanár.

Életpályája

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett tanári diplomát 1944-ben, művészit 1947-ben. Kamarazenei, vonósnégyes, népzenei zenetörténeti és zeneszerzés tanulmányai alatt tanárai voltak Gábriel Ferenc, Weiner Leó, Waldbauer Imre, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Molnár Antal és Viski János.

Egész élete folyamán tanított. Alsófokon kezdte munkáját Magyarországon, a Székesfehérvári Zeneiskolában, majd 14 évig élt az NDK-ban, ahol koncertmesteri tevékenysége mellett a Martin Luther Universität (Halle/Wittenberg) professzora volt. Hazatérése után először a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi majd Budapesti Tagozatán tanított, végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Budapest) professzoraként dolgozott a hazai művészképzésben. Utolsó aktív éveiben a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola tanára volt.

Szólistaként és a Magyar Hárfástrió tagjaként sikeres koncertek és rendezvények fűződtek a nevéhez, fellépett a Rádióban és a Televízióban, az NDK-ban és Csehszlovákiában, majd később Jugoszláviában, Belgiumban, Hollandiában, Ausztriában és Nyugat-Berlinben.

Régi tanítványai szakmai előrejutását mindig gondosan figyelemmel kísérte. Még a Hamburgi Orvoszenekarnak is – amelyet tanítványa Eckhard Schlemminger vezetett – rengeteg tanácsot adott. Az együttes Vermes Mária segítségével valósíthatta meg 2016-ban finnországi utazását Helsinkibe.

Munkássága

Életének főbb állomásai: Székesfehérvári Zeneiskola (1950-1957); Martin Luther Universität Halle/Wittenberg (1957-1971); Liszt F. ZTI., Pécsi Tagozat (1971-1976); Liszt F. ZTI Budapesti Tagozat (1976-1981); Liszt F. Zeneakadémia – egyetemi tanár (1981-1994); Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola (1994-2011).

A székesfehérvári évek alatt volt kollégája Szeredi S. Gusztáv, és ez az ismeretség vezetett 1950-ben a Magyar Hárfástrió megalapításához. Az együttesben Vermes Mária Szeredi S. Gusztáv brácsaművésszel és annak feleségével, Molnár Anna hárfaművésszel 1988-ig, a brácsaművész haláláig játszott együtt számos európai országban nyilvános hangversenyeken és rádiófelvételeken. A muzsikusok klasszikus zeneszerzők művein kívül a kortárs magyar zeneszerzők darabjait is előszeretettel játszották, nem egy mű az ő számukra készült.

1957-ben érkezett Halléba, ahol a már nemzetközileg is elismert hegedűművész Vermes Máriát kinevezték a Händel Fesztiválzenekar koncertmesterévé. A város állami színházában működő zenekar az 50-es és 60-as években főszereplője volt Händel újrafelfedezésének. Horst-Tanu Margraf karmester vezetésével ekkor vették hanglemezre Händel „12 Concerto Grosso”-ját és a „Poros”c. operáját Vermes Mária hegedűszólójával. A DEFA filmfelvétele megőrizte a hallei Händel Haus Museum rendezésében a Händel Fesztivál keretében megrendezett kiállítás emlékét. Az ETERNA Vermes Mária szólójával rögzítette később Gerhard Wohlgemuth hegedűversenyét és Jan Raupp két zenekari darabját. Vermes Mária a Német-Magyar Kamarazenei Egyesület művészeti vezetője volt, kulturális kapcsolatot ápolt a Szorb Kulturális Egyesülettel Bautzenben.

A magyar művészek – Vermes Mária, Molnár Anna és Szeredi-S. Gusztáv – 1971-ben visszatértek Halléból hazájukba és Budapesten folytatták művészi valamint kulturális tevékenységüket. Régi növendékeikkel folytatott barátságuk fennmaradt továbbra is. A Magyar Hárfástrió több országban koncertezett a következő években is.

Vermes Mária nevéhez számos kottakiadás (például a 300 év hegedűmuzsikája Szeredi S. Gusztávval közösen) és feldolgozás (többek között Händel G-dúr chaconne – HWV 435 – hegedűre és brácsára) fűződik.

A hazai folyamatos tanítás mellett Vermes Mária 1981 óta tagja volt a mosonmagyaróvári születésű Karl Flesch-ről elnevezett hegedűverseny zsűrijének, valamint vendégprofesszorként tanított különböző hegedűkurzusokon Finnországban, Nagy-Britanniában és Horvátországban is.

Kiadott művei

• Több gyűjtemény a „300 év hegedűmuzsikája” sorozatban (Szeredi S. Gusztávval közös szerkesztésben) az „Editio Musica Budapest” kiadásában.
• Vermes Mária: Variációk két magyar népdalra (hegedűre és brácsára) – 1953 Kontrapunkt Kiadó, Budapest 2014
• Händel, G.F. – Vermes Mária: Grobschmied-variációk – HWV 430 (hegedűre és brácsára) – 1953 Kontrapunkt Kiadó, Budapest 2014

Díjai, elismerései

Az NDK-ban

• 1959 Kamaraművészi díj
• 1962 Händel-díj
• 1964 Művészeti díj

Magyarországon

• 2004 Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt
• 2015 Magyar Művészeti Akadémia Elismerő Oklevele

Hangfelvételei

• Händel, G. F. : Poros c. opera – ETERNA 8 20 048-050 (1958)
• Händel, G. F.: 12 Concerto Grosso op. 6 – ETERNA 7 20 88, 7 20 138, 7 20 140 (1960-1961)
  • 12 Concerto Grosso op. 6 CD – BERLIN Classics 0031602BC, 0031612BC, 0031622BC (1996)
  • Concerti Grossi op. 6, Nos 1-4-8-11 CD, RM – Edel Classics 0001342CCC (2001)
• Wohlgemuth, G.: Violinkonzert – ETERNA 8 20 531 (?)
• Raupp, J.: Essay für Violine und Orchester (1967/68),Concerto animato für Violine und Orchester (1969) – ETERNA, Stereo 8 26 209 (?), NOVA 8 85 159 (1979)

(A mű címe utáni évszám annak megalkotása idejét jelöli, a lemezszám utáni évszám a hanglemezkiadás idejét. Kivétel Händel Concerto Grosso-sorozata, erről ugyanis minden lemezkiadás az első hangfelvételről készült.)

További információk

• Balássy László, Szeghalmi Elemér.szerk.: Czoborczy Bence: Csodák között élünk – Művészek vallomásai Istenről, hitről, önmagukról, Koós Gyula fekete-fehér fotóival illusztrálva, Miskolc: Új Misszió (1990)