Varga Lajos (tanár)

Ez a szócikk a tanárról szól. Hasonló címmel lásd még: Varga Lajos (egyértelműsítő lap).

Varga Lajos (Péterréve, 1932. július 29. –) matematika–fizika szakos tanár, kutató, egyetemi oktató, a neveléstudományok kandidátusa (1968).

Életpályája[szerkesztés]

Gimnáziumi tanár Székesfehérvárott (1955–1959), majd Budapesten a Központi Pedagógus Továbbképző Intézetben (1960–62), illetve annak átszervezése után a jogutód intézményben, az Országos Pedagógiai Intézetben (1962–1977) dolgozik. Az MTA Pedagógiai Kutató Csoport főmunkatársa (1977–1982), illetve a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója. Nyugdíjas, jelenleg óraadóként az Óbudai Egyetem Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központjának oktatója (címzetes főiskolai tanár).

Összesen 27 könyvet, jegyzetet írt, továbbá 106 cikke jelent meg szakmai folyóiratokban (2011. február 12. állapot).

Fontosabb művei:

Tranzisztorok, Budapest, Tankönyvkiadó, 1963, 1967, 1972.
Kísérletek félvezetőkkel, Budapest, Tankönyvkiadó, 1966.
A tanulói kísérletezés eredményes formái és módszerei az általános iskolai fizikatanításban, kandidátusi értekezés (kézirat), Budapest, Tudományos Minősítő Bizottság, 1967.
Tanulói kísérletezés a fizika tanításában, Budapest, Tankönyvkiadó, 1972.
Bevezetés a didaktikai kutatások módszereibe, Budapest, BME kari jegyzet, 1986.
Pedagógia a számítógépek korában, (Pék Andrással), Budapest, LSI-ATSz, 1988. ISBN 963-592-770-3
Képzési programok egy értékelési modellje = Pedagógia és hermeneutika, szerk. Buda András, Debrecen, KLTE, 2001, 173–181. ISBN 963-472-671-2
Virtuális tanulási környezetek a mérnöktanár képzésben és a műszaki szakképzésben, szerk. Varga Lajos, Budapest, Ligatura, 2006. ISBN 963-86113-3-2
Az új országos fizika tanterv, A Fizika Tanítása 1976. évf. 384. oldal.