Van Gogh szobája Arles-ban (Van Gogh festményei)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az első változat

A Van Gogh szobája Arles-ban a művész három, csaknem egyforma festményének magyar elnevezése. (Angolul általában Bedroom in Arles, franciául La Chambre à Arles, hollandul Slaapkamer te Arles néven szerepelnek a katalógusokban.) A művész maga egyszerűen csak Hálószoba (fr: La Chambre à coucher) néven említette őket. A három autentikus változat könnyen megkülönböztethető egymástól a falon látható képek alapján.

A képek Van Gogh szobáját ábrázolják az Arles-ban, a Lamartine tér 2. szám alatt volt fogadóban, amely épület - szintén Van Gogh képei alapján - a Sárga ház néven vált híressé.

Az épület maga a II. világháború során egy légitámadás alatt megsérült és később lebontották. A kutatók azonban megtalálták eredeti alaprajzait[1], és ez eldöntötte a vitát, hogy a szoba ábrázolása a festményen a művész sajátos látásmódja, esetleg betegsége miatt szabálytalan-e, vagy pedig ilyen volt a valóságban is. Az utóbbi a helyzet, a szoba szabálytalan, trapezoid alakú volt, ez nem a művészi fantázia terméke. A szemben lévő fal az ablakkal a bal oldali fallal tompaszöget, a jobb oldalival hegyesszöget zárt be. A jobb oldali ajtó a lépcsőházba nyílt, a bal oldali egy vendégszobába, amit Van Gogh barátja, Gauguin számára tartott fenn.

Van Gogh a festményen 1888 októberében kezdett el dolgozni. Egy levelében részletesen és büszkén számolt be testvérének, Theonak terveiről.[2] Élénk, vidám színeket használt; az egyszerű, szegletes bútorok nyugalmat árasztottak szándékai szerint, a pihenést jelképezték. Levelében vázlatokat is küldött a készülő műről öccsének. Hasonló levelet írt munkájáról Gauguinnek is.

A festmény ezen első változatán az ágy felett ábrázolt képek a barátairól készült festményeinek miniatürizált változatai: Eugène Boch és Paul-Eugène Milliet portréi.

Ez a kép soha nem hagyta el Van Gogh családi hagyatékát. 1962 óta a Vincent van Gogh Alapítvány tulajdonában van, amelyet unokaöcccse, Vincent Willem van Gogh hozott létre, és állandó kölcsönként van az amszterdami Van Gogh Múzeumban.

A második változat

A második változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1889 áprilisában Van Gogh elküldte a képet öccsének azzal, hogy az sajnálatos módon megsérült a Rhone áradása következtében, amíg ő kórházban volt. Theo azt javasolta, hogy másolja át a képet, és vissza is küldte neki az eredetit. Van Gogh ezt az „ismétlést”, ahogy ő nevezte, 1889 szeptemberében végezte el, és újra elküldte a két képet Theonak.[3]

Ez a kép 1926 óta a chicagoi Art Institute tulajdonában van.

A harmadik változat

A harmadik változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Van Gogh 1889 nyarán elhatározta, hogy legkedvesebb képeit újra megfesti kisebb változatban (réductions) édesanyja és nővére számára. Ezek között festette újra a Hálószobát is.[4]

Ezúttal sem pontos másolatot festett, hanem kicsit módosított a képen. Az ágy felett az egyik korábbi önarcképét örökítette meg miniatűr formában. A másik képet azonban nem sikerült meggyőzően azonosítani egyik festményével sem.

Ez a kép Van Gogh nővérének, Wil-nek a tulajdonából Matsukata herceg gyűjteményébe került, majd 1959-ben, a francia-japán békeszerződés keretében a francia állam tulajdonába ment át. Jelenleg a párizsi Orsay Múzeum egyik büszkesége.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Roland Dorn, "Décoration": Vincent van Goghs Werkreihe für das Gelbe Haus in Arles, Georg Olms Verlag, Hildesheim, Zürich & New York, 1990, plate XIX/XX
  2. Letter 554
  3. Letter 592, Letter T 10 and Letter 604
  4. Letter 608