Vajda Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vajda Péter
Vajda Péter.jpg
Született 1808. január 20.
Vanyola
Elhunyt 1846. február 10. (38 évesen)
Szarvas
Foglalkozása költő, drámaíró, pedagógus

Vajda Péter (Vanyola (Veszprém vármegye), 1808. január 20.Szarvas (Békés vármegye), 1846. február 10.) magyar költő, drámaíró, pedagógus, az MTA tagja, Vajda János költő nagybátyja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegény jobbágyszülők fia volt, gyermekévei szülőhelyének megragadó vidékén, a természet ölén teltek. Innen későbbi nagy természetszeretete. 1819-ben a soproni evangélikus főiskolába adták, ahol kitűnően tanult, de egy tanárával történt összeütközése miatt 1826-ban Győrbe költözött és ott végezte a bölcsészetet. 1828-ban Pestre ment, hogy az orvosi pályára készüljön. Nagy sikerrel haladt, de az 1831. évi kolerajárvány alkalmával ártatlanul gyanúba keveredett, hogy a Stáhly egyetemi orvostanár ellen intézett utcai tüntetést ő rendezte. Midőn az orvosi kar e miatt vizsgálatra jelentkezésekor mindig azt követelte tőle, hogy tisztázza magát, ártatlansága tudatában, büszke dacból vonakodott a magyarázkodástól és 1833-ban lemondott az orvosi pályáról. (Nem szegénysége volt ennek oka.)

Az Akadémia 1837-ben, a Kisfaludy-társaság 1841-ben tagjául választotta. Nagy része volt a Természettudományi Társulat megalakulásában, amelynek 1842-ben titkára lett. 1843-ban a szarvasi evangélikus gimnáziumba hívták meg tanárnak, s ez intézetet Ballagi Mórral együtt országos hírűvé emelte. Itt tartotta Erkölcsi beszédeit (kézirata az országos levéltárban), amelyeket kiadásra is összegyűjtött, de szabad szellemük miatt a cenzor feljelentette, mire a kormány Vajda Péter elmozdítását követelte. A vizsgálat lassan haladt, Vajda időközben váratlanul tüdőgyulladásban elhunyt.

Írói munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írói pályára lépett és egy évtizedig csak az irodalomnak élt. Első, még színtelenebb dolgozatai 1831-1833 jelentek meg a Tudományos Gyüjtemény mellékletében, a Koszorúban, Úzdi Gyula név alatt (Széchy Károly megállapítása szerint), már ekkor is a természet képletes költészetéhez hajolva. 1833-ban a Hasznos Mulatságok alszerkesztője volt. 1833 vége felé külföldi útra ment természettudományi tanulmányok végett, járt Németországban (Lipcsében). 1834 január elején a Garasos Tár című ismeretterjesztő képes hetilapot szerkesztette, volt Hollandiában és Angliában s 1833 őszén tért haza.

Ekkor teljes erejével az irodalomra adta magát s hírlapirással kereste kenyerét. Részt vett az Athenaeum szerkesztésében. 1838-ban újra átvette a Hasznos Mulatságokat s egyik legszorgalmasabb irója volt az Aurora, Hajnal, Emlény című zsebkönyveknek. Sokat írt, és sokfélét, ami csak zavarta írói egyéniségének kiforrását.

Írt társadalmi, bölcsészeti, nyelvészeti, történelmi és természettudományi dolgozatokat s ezek mellett költeményeket versben és prózában, anélkül, hogy a tudós és a költő tisztán elkülönült volna benne egymástól. Tudományos dolgozataiba is költői színt vegyít, és költői képzeletét is megkötik tudományos szemléletei. A legnevezetesebbek voltak költői munkái, melyekben a természet, az emberi méltóság és szabadság ihletik. Erős hatása volt rá a német filozófusoknak és romantikus költőknek. Verseket is irt, de leginkább elemében érezte magát bizonyos fél-költői nemben, költői érzéseket prózában fejezni ki. Ide tartoznak az ő prózai himnuszai, melyekben a természetet festi és dicsőíti s az emberiség természetadta jogát ünnepli. Rajongó lendülete és panteisztikus természetérzése, élénk és ragyogó szemlélete új hangot olvasztott a magyar költészetbe s kivált szépprózánkba, melyet ritmikailag is hangzatosabbá, kifejezésekben költőibbé törekedett alakítani, gyakran merész újításokkal is.

Műfordítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1830-as évek elején eredetiből, elsőként fordította le Shakespeare Othelloját, aminek színházi szövege hitelességét 1842-ben Bajza József megbírálta.

Legjelentősebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A természetet éneklik: Nap szakaszai (1834)
  • Prózában írt rapszódiák: Természet bájai
  • Az istenséget éneklik: Imadalok
  • Az emberi szabadság iránti hevületét keleti elbeszélései: [1] Vajkoontola (1835), A Memmon szobra, Yoridala, A mágus leány, A két bráhmin, Akbár szultán, Mirmah, Az athéni sírásó stb. tükrözik
  • Írt drámákat is: Jogur vagy a honkeresők (1836), s a Buda halála (tragédia)[2]
  • Kiadott egy tárcagyűjteményt: Pesti levelek (2 kötet, 1835-1836)
  • Regény: Tárcsai Bende (1837)
  • Költői működésének betetőzése Dalhon című gyűjteménye [3]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála után a tanuló ifjúság kegyeletből fogadalmat tett, hogy egy esztendeig semminemű zajos mulatságban nem vesz részt. A gyász még mélyen élt az emberek szívében, amikor már megkezdődött a síremlék létesítésére az adakozás, amely a szabadságharc éveiben szünetelt. Majd az alkotmányos élet sarjadzásával 1860-1861 években, Tatay igazgató karolta fel a gyűjtést és a szép gránit síremlék elkészült és a mester a költő iránti tiszteletből a síremlék tetejébe tette a lantot is a következő szöveggel: „Vajda Péter emlékének emelte a honfi kegyelet”, további felirat: „Az igazság szava áthatóbb a mennydörgésnél és az igazságtalanság villámokat hord kebelében”.

  • Rövid itt-tartózkodása során Petőfi Sándor is lerótta kegyeletét kedves barátja, Vajda Péter sírjánál (1849 július).
  • Nevét utca őrzi Budapest VIII. kerületében, a Tisztviselőtelep határán.
  • Vajda Péter Ének-zenei Általános és sportiskola. Budapest, VIII. kerület
  • Szobra a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola előtt áll.
  • Vajda Péter Intézmény. Szarvas.
  • SZÁMK Vajda Péter Művelődési Központ. Szarvas.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beöthy Zs. (Irodalomtörténet);
  • Széchy K., V. P. élete és művei (Budapest, 1892, u. a. a Beöthy-féle Képes irodalomtörténet 2. kötet);
  • Toldy F. (Irod. beszédei, Pest, 1872);
  • Garay János emlékbeszéde;
  • Bloch Móric emlékbeszéde Vajda Péter koporsójánál (Pesti Divatlap 1896, 9. sz.): Vörösmarty, A Dalhon méltatása (11. köt.);
  • Karacs Teréz: Adatok Vajda Péter családi életéhez (Abafi Figyelőjében).
  • Petőfi Sándor: Vajda Péter halálára

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. a cenzura miatt volt kénytelen oly távoli földre helyezni
  2. kiadta Zsilinszky M. 1867
  3. 4 kötet 1839-1843-ban jelent meg

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajda Péter témájú médiaállományokat.