Túrmezei Erzsébet

Túrmezei Erzsébet (Tamási, 1912. február 14. – 2000. május 22.) magyar–német szakos tanárnő, költő, műfordító, a FÉBÉ Evangélikus Diakonissza Egyesület diakonisszája, majd 1990 utáni első főnökasszonya. Az evangélikus egyház 20. századi történetének kiemelkedő alakja.

Életpályája

1941-től evangélikus diakonisszaként szolgált. A fordulat éve 1948 után a kommunista vezetés feloszlatta a diakonissza anyaházakat. Túrmezei Erzsébet a balassagyarmati szeretetotthon vezetője lett. 1975-ben meg kellett válnia Balassagyarmattól és a hivatalos egyházi szolgálattól. Gubek Mária hosszú évekre fogadta be csömöri otthonába, majd a Karácsony Sándor utcai szeretetotthonban lakott. 1990-ben a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület újraindulásakor őt választották Főnökasszonynak. E tisztségét haláláig (2000. május 22.) ellátta.

Emlékezete

• Sírja Csömörön található.
• A Magyarországi Evangélikus Egyház Túrmezei Erzsébet-emlékbizottságának döntése értelmében 2012-ben "Ancilla Domini – Túrmezei Erzsébet-emlékkönyv"et adtak ki.

Művei

• Így leszel áldás (1970),
• Emberré lettél, hogy ember legyél (1979),
• Most élni küldetés (1984),
• Ádventtől adventig (1987),
• Ragyogjatok szép csillagok (1994),
• Csodát virágzik a jelen (1995),
• Őszből tavaszba (1997),
• Vonat nem állt meg (1997),
• Megtaláltam (2003).

Összegyűjtött verseit, fordításait, prózáit öt kötetben a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület adta ki 2007-ben. Szerzői jogait az Egyesületre hagyta.

Díjai, elismerései

• Balassagyarmat díszpolgára,
• Budapest-Józsefváros díszpolgára,
• Csömör díszpolgára

Források

• evangelikus.hu
• febeegyesulet.hu

Kapcsolódó szócikkek

• Magyar költők, írók listája