Toborffy Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Toborffy Zoltán
Született1882. március 31.[1]
Budapest
Elhunyt1927. május 18. (45 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Toborffy Zoltán Béla Gyula Antal Károly (Budapest, 1882. március 31.[2]Budapest, Józsefváros, 1927. május 18.[3][4]) magyar mineralógus, geológus, kémikus, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei Toborffy Béla tanár és Mozer Mária voltak.[2] Tanulmányait a budapesti tudományegyetmen végezte el. 1902-ben Krenner József professzor tanársegédje lett az ásványtani tanszéken. 1904-ben mineralógiából doktorrá avatták. 1907-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1912–1927 között főreáliskolai tanár Budapesten, a budapesti tudományegyetem magántanára. 1920-ban az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság tagja volt. 1923–1927 között a Természettudományi Társulat könyvtárosi tisztségét viselte. Halálát cukorbaj okozta. Felesége Telegdy Ilona volt.

Geológiailag a Kis-Kárpátok vidékét, Pozsony–Bazin környékét dolgozta fel, valamint az Inovec, Zobor, Tribecs gránittömegeit és ezek kontakt képződményeit ismertette.

Temetésére a Fiumei Úti Sírkertben került sor.[4]

Művei[szerkesztés]

  • Epidot a Valdi Vinból (Budapest, 1905)
  • A csillámok (Budapest, 1916)
  • A kristályok keletkezése és eltűnése (Budapest, 1917)
  • Az ózon ipari használata (1922)[5]
  • Bevezetés a kémiába. Írta Wilhelm Ostwald (Fordította; Budapest, 1924)
  • Ásványtan és kémia a gimnázium és reálgimnázium 4. osztálya számára (Budapest, 1926)
  • Kémia. A reáliskola 4. osztálya részére (Budapest, 1926)
  • Ásványtan és kémia a polgári fiúiskola számára (Budapest, 1927)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]