Tlazolteotl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tlazolteotl ábrázolása a Codex Borgia-ban.

Tlazolteotl a bélsárevő istennő, a föld, a termékenység, a szexuális vétkek, a megbánás istennője és az éjszaka úrnője az azték mitológiában. Neve kapcsolatba hozható a nahuatl tlazolli szóval, aminek a jelentése betegség. Közép-Amerika egyik legősibb istene, kultuszát az aztékok valószínűleg a huaztékoktól vették át. A vétkesek pártfogójaként tisztelték. Számos néven említik:

Ábrázolásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakran láthatjuk meztelen ábrázolását. Megkülönböztető jegye a félhold alakú orrdísz, a fürjtollas fejdísz amin két orsó és gyapot is található, valamint a sárgára festett arc. Jelképe a seprű vagy székletet evő emberalak.

Szokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tiszteletére tartott ünnepen lányt áldoztak fel, s bőréből mellényt készítettek, amelyet az istennőt jelképező pap öltött magára. Ezt követte az istennő jelképes egyesülése Vitzilopocstlival, a háború és a Nap istenével, majd a zsenge kukorica istenének megszülése. Aszály idején férfit áldoztak Tlazolteotlnak, ekkor mint Iskuinának. A férfit egy oszlophoz kötözték, majd dárdákat hajigáltak testébe, a kicsorduló vér jelképezte a várva várt esőt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mitológiai enciklopédia I. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-027-4