Thurzó Szaniszló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thurzó Szaniszló-1576-1625-Khevenhüller.jpg

Bethlenfalvi Thurzó Szaniszló (Bajmóc, 1576. július 24. - Lőcse , 1625. május 1.) nádor, a Thurzó család szepesi ágából.[1]

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Thurzó Elek szepesi örökös főispán és Zrinyi Borbála fia. Külföldön tanult (Padova 1591-1593 jog; Bologna 1593; Siena 1593-1595[2]), minek köszönhetően a magyaron, csehen és a szlovákon kívül, latinul és németül is beszélt. Ifjúkorát katonai pályán kezdte. 1594-ben Miksa főherceg mellett részt vett a Tizenöt éves háború számos csatájában. 1596-ban Sempte várát átépíttette. 1598-ban nősült, két gyermeke született. 1604-ben Bocskai hadai előtt megnyitotta Bajmóc kapuit. 1614-ben testvére Kristóf halála után lett Szepes vármegye örökös főispánja, majd főpohárnokmester.[3] Bethlen ellenében a nikolsburgi békekötésnél is szerepelt, majd 1622-ben a soproni országgyűlésen nádorrá választották. Lőcsén van eltemetve.

Művei [szerkesztés]

Kézirati munkája: Anno 1623. Szaniszlai Thurzó Palatini Diarium Tractatus cum Gabriele Bethlen Hodolini instituti a die 10. Okt. usque diem 28. Decembris deductum. (Kovachich, Scriptores minores. Budae, 1798. 43. l. szerint).

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Kubinyi Miklós: Bethlenfalvi gróf Thurzó Imre 1598-1621
  2. Veress Endre 1915: A páduai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. Budapest, 96; 1941: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyvei és iratai. Budapest, 114, 337; Szlavikovszky Beáta 2007: Magyarországi diákok itáliai egyetemeken I. 1526-1918. Budapest, 38 No. 59, 48 No. 271, 67 No. 559.
  3. Mint főpohárnokmester a személye a gasztronómiához is kapcsolódik. A királyi pincék és az italellátásáért is felelős volt.

Források [szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  Online hozzáférés
  • Magyar Nagylexikon Szp-Ung. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest. 2003.

További információk [szerkesztés]

Irodalom [szerkesztés]