Az 1979-es The Pleasure Principle Gary Numan harmadik nagylemeze, az első, mely az ő neve alatt jelent meg. Az album a Brit albumlista élére került, megalapozva ezzel a szintipop-formációk sikerét. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
| Szerző(k) |
| 1. |
Airlane |
Gary Numan |
3:18 |
| 2. |
Metal |
Gary Numan |
3:32 |
| 3. |
Complex |
Gary Numan |
3:12 |
| 4. |
Films |
Gary Numan |
4:09 |
| 5. |
M.E. |
Gary Numan |
5:37 |
| 6. |
Tracks |
Gary Numan |
2:51 |
| 7. |
Observer |
Gary Numan |
2:53 |
| 8. |
Conversation |
Gary Numan |
7:36 |
| 9. |
Cars |
Gary Numan |
3:58 |
| 10. |
Engineers |
Gary Numan |
4:01 |
- Gary Numan – ének, billentyűk (minimoog, polymoog, ARP Odyssey), szintetikus ütőhangszerek
- Paul Gardiner – basszusgitár
- Chris Payne – billentyűk (minimoog, polymoog, zongora), brácsa
- Cedric Sharpley – dob, ütőhangszerek
- Billy Currie – hegedű a Tracks és Conversation dalokon
- Garry Robson – háttérvokál a Conversationön
Ez a szócikk részben vagy egészben a The Pleasure Principle (Gary Numan album) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.