Teleki Pál
Széki gróf Teleki Pál János Ede (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.)[1] magyar geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a SZEFHE Rabonbánja.
Tartalomjegyzék |
Családja [szerkesztés]
Édesapja Teleki Géza (1844–1913) író és politikus, aki rövid ideig belügyminiszter volt Tisza Kálmán kormányában. Édesanyja Muráty (Muratisz) Irén (1852–1941), egy jómódú pesti görög kereskedő leánya.
Tanulmányai [szerkesztés]
Elemi iskoláit magántanulóként végezte a budapesti evangélikus elemi népiskolában (a mai Deák Ferenc téren) 1885–1889 között, majd a pesti piarista gimnáziumban (1889-1897) folytatta tanulmányait, szintén magántanulóként.
1897 szeptemberében beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem jog- és államtudományi karára. A természettudományi karon földrajzi előadásokat hallgatott, publikált a Földrajzi Közleményekben és előadást tartott a Földrajzi Társaságban az ázsiai felfedezőutak történetéről. A Természettudományos Társulat 1898. december 15-ei, nyilvános ülésén mutatta be dolgozatát. Egyetemi évei alatt részt vett az erdélyi társaság jeles, évente ismétlődő eseményein, a zsuki falkavadászatokon és a kolozsvári jótékonysági bazáron. 1901-ben szerezte egyetemi végbizonyítványát: ekkor első államtudományi szigorlatán magyar közjogból, politikából, egyházi jogból és nemzetközi jogból vizsgázott. A következő tanévre vendéghallgatóként beiratkozott a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára, a kétéves képzés második évére. 1902 áprilisában a bizottság nem találta elégségesnek tudását, majd a következő évben megismételt szigorlaton közigazgatási jogból ismét megbukott. Végül 1903. decemberben, „Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez” címmel benyújtott dolgozata alapján az államtudományok doktorává nyilvánították.[2]
Tudományos pályafutása [szerkesztés]
1902-től Lóczy Lajos földrajzi tanszékén volt gyakornok. 1904-től szolgabíróként tevékenykedett Szatmárban. 1906 március-áprilisban nagy nyugati utat tett, 1907-ben Szudánban, majd Európában járt tanulmányúton. 1908. november 24-én Budapesten házasságot kötött Bissingen-Nippenburg Johanna (1889-1942) grófnővel (gróf Bissingen Nippenburg Rezső Antal Gábor és foeni Mocsonyi Georgina lányával)[5], kitől két gyermeke született: Mária (1910-1962) és Géza (1911-1983). Teleki Géza geológus, egyetemi tanár lett Kolozsvárott 1940-'44 között, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány vallás- és közoktatási minisztere volt 1944-'45-ben. 1949-ben Amerikába emigrált. (Unokái: Pál és Géza geológus, jelenleg Amerikában élnek.)
1909-1913 között a Földrajzi Intézet nevű kiadóvállalat tudományos igazgatója, 1910-1923 között pedig a Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1911-ben Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című munkája magas francia elismerésben (Jomard-díj) részesült. 1912 augusztus-októberében Cholnoky Jenővel nagy körutat tett az Egyesült Államokban.[6] Ebből az útból született 1922-ben az Amerika gazdaság földrajza című egyetemi jegyzete. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, azonban székfoglalóját a háború miatt csak 1917-ben mondhatta el. 1913-ban kinevezték a Kereskedelmiiskolai Tanárképző tanárának. A Turáni Társaság tagja, majd elnöke lett. A háborúban önkéntesként szolgált, ez idő alatt született (nemegyszer a lövészárokban írva) korai jelentős műve: A földrajzi gondolat története. 1918 őszétől a párizsi békekonferenciára többekkel elkészítette a Magyar Királyság etnikai térképét, majd a híres „vörös térképet”, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge).
Politikai pályafutása [szerkesztés]
Először az 1905-ös választásokon indult az ifj. Andrássy Gyula vezetésével a Szabadelvű Párt „disszidenseiből” formálódó (de csak a választás után bejegyzett) Országos Alkotmánypárt színeiben a Szatmár vármegyei nagysomkúti választókerületben, mely országgyűlési képviselőjévé választotta. Az 1906-os választásokon ismét elnyerte a mandátumot. Az 1910-es választásokon, amikorra nyilvánvalóvá vált a koalíciós kormány bukása, nem vállalt újabb mandátumot (nem indult), a politikától időlegesen visszavonult. Ekkoriban még nem volt jelentős politikai tényező. Az első világháborúban önkéntesként harcolt. 1917-ig főhadnagyként szolgált a szerb, majd az olasz fronton, ekkor kinevezték az Országos Hadigondozó Hivatal élére. Az őszirózsás forradalom győzelme után visszavonult, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején Svájcban tartózkodott, eközben az Antibolsevista Comité felkérésére az ellenforradalmi szegedi kormányokban (mindháromban) külügyminiszterként tevékenykedett.
Az ellenforradalom győzelme utáni első, 1920-as választásokon a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja színeiben Szeged belvárosi kerületében nyert országgyűlési mandátumot. A március 15-én alakult Simonyi-Semadam-kormányban Simonyi-Semadam felkérte külügyminiszternek, melyet április 19-ével fogadott el, a trianoni békeszerződés aláírására már ilyen minőségében ment el, azt azonban nem ő, hanem a magyar delegáció két másik (politikailag súlytalan) tagja írta alá. A kormány ezután egy hónappal lemondott, a kabinetalakításra Horthy Telekit kérte fel, aki el is vállalta azt.
Első miniszterelnöksége [szerkesztés]
1920. július 25-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte miniszterelnökké. Emellett ő volt a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere és ő vezette a külügyi tárcát is. IV. Károly király visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én lemondott a miniszterelnökségről.
Teleki első kormányzásának egyik máig leginkább ellentmondásos kérdése a "numerus clausus"- törvény. A numerus clausus tulajdonképpen az 1920. évi XXV. törvény ("a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról"), nevének jelentése: "lezárt (értsd: meghatározott, állandó) szám". A parlament elé a vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztette, 1920 szeptemberében fogadták el. A törvény elsősorban a magyar felsőoktatásban tanulók számát kívánta az ország vélt vagy valós szükségleteihez igazítani, korlátozni kívánta a felsőoktatásba bekerülők számát. A felsőoktatásban tanulóknak számarányukban tükrözniük kellett a Magyarországon élő "népfajok" arányszámát. A törvény fő célja elsősorban az volt, hogy biztosítsa a magyaroknak a lakosságon belüli arányuknak megfelelő részvételt az egyetemeken. A törvényt sokan az első zsidótörvénynek tekintik, mivel a zsidóságot korlátozta leginkább, amelyet az addigi joggyakorlattól eltérően felekezet helyett nemzetiségként kezelt.
Első miniszterelnöksége után [szerkesztés]
1925-ben részt vett a török-iraki határ megállapítása előtti felmérésben, mint a Népszövetség által kiküldött Moszul-bizottság tagja. A korszak tudományos életében meghatározó szerepet töltött be: professzor, és több ízben dékán volt a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karán, illetve rektor a jogutód József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Műegyetem elődjén. Az Eötvös-kollégiumnak is kurátora ebben az időben. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal ismerték el.
Az 1926-os választásokon nem indult, mivel a Közgazdasági Egyetem őt kívánta delegálni az újjáalakuló felsőházba. A felsőháznak az 1927-es újjáalakulásától 1938-ig maradt a tagja (mindvégig a Közgazdasági Egyetem küldötteként). Ez idő alatt országgyűlési választáson nem indult.
A cserkészet élén [szerkesztés]
1922. június 10-ével Horthy Miklós kormányzó Teleki Pált nevezte ki az ország főcserkészévé. Népszerű és nagy hatású szereplője az ifjúsági mozgalom történetének. Teleki azonban nem viselte hosszú ideig a címet, ugyanis 1923 márciusában egészségi állapotára hivatkozva benyújtotta lemondását, és főcserkészi tisztsége alól a kormányzó felmentette, és tiszteletbeli főcserkésszé nevezte ki. E szerepében volt 1933-ban a 4. Cserkész Világdzsembori, cserkész világtalálkozó (jamboree,dzsembori) szervezője és irányítója: Gödöllőn, a Királyi Kastély parkjában a világ számos országából érkező 30.000 cserkész táborozott.[7]
Második miniszterelnöksége [szerkesztés]
Teleki 1938-ban a tokaji kerületben egy időközi választáson ismét képviselői mandátumhoz jutott, amivel lemondott felsőházi tagságáról és újra csatlakozott a képviselőházhoz. Az 1938. május 14-én az alakuló Imrédy-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, melyet Imrédy bukásáig el is látott. Az első bécsi döntés tárgyalásánál a magyar delegáció egyik vezetője volt. Az elvesztett területek visszaszerzése érdekében Németország és Olaszország, más szóval a tengelyhatalmak felé forduló Imrédy-kormánnyal szemben meggyőződéses angolbarát volt.
1939. február másodikán a parlamenti viszály megoldásaként (még korábban 62 kormánypárti képviselő kivált és szembefordult Imrédyvel) Teleki vezérletével a kormánypárt és a korábbi „disszidens” képviselők újraegyesültek, a kormánypárt pedig felvette a Magyar Élet Pártja nevet (ami addig a „Nemzeti Egység Pártja” volt)
Imrédy Béla szintén ekkori lemondatása után Horthy újfent Telekit bízta meg a kormányalakítással. Teleki és második kabinetje 1939. február 16-án tette le hivatali esküjét, így az 1939. IV tc.-t, azaz a II. zsidótörvényt már az ő kormányzása alatt fogadta el a parlament.
Teleki második miniszterelnöksége idején zajlott le Kárpátalja (1939. március) és Észak-Erdély (a II. bécsi döntés, 1940. augusztus 30.) visszacsatolása. Hivatali ideje alatt nagyszabású infrastrukturális beruházásokat és szociális reformokat is elindított (pl.az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, észak-erdélyi vasútépítések, stb.). Az 1939-es ún „pünkösdi választásokon” a vezetése alatt álló kormánypárt, a Magyar Élet Pártja a Horthy-korszak legnagyobb arányú választási győzelmét aratta, ugyanakkor mind a kormánypárton belül, mind azon kívül előretörtek a szélsőjobboldali erők. Itt újfent Szeged belvárosában nyert képviselői mandátumot.
Teleki Pál külpolitikájának kétségtelen sikere, hogy 1939 szeptemberében a magyar kormány megtagadta azt a német kérést, amely a Nagyszalánc-Velejte vasútvonal magyar területen húzódó szakaszának használatát kérte, hogy azon a lengyel frontról német sebesülteket és utánpótlást szállító szerelvények haladhassanak át. Lengyelország szeptemberi kudarca után a magyar kormány megnyitotta a határt a lengyel menekülők előtt, és megadta az összes lehetséges segítséget számukra: az 1944. márciusi német megszállásig lengyel iskolák és szervezetek működtek Magyarországon. Ugyancsak Teleki Pál utasítására szerveztek meg és szereltek fel titokban egy magyar légiót, hogy azok a Téli háborúban a finn oldalon harcoljanak a szovjet csapatok ellen.[8] 1940. szeptember 26-án elsőként kapta meg Horthy kormányzótól a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjét.
Teleki külpolitikájának, s kormánya mozgásterének végzetes szűkülését jelentette, hogy 1940. november 20-án a magyar kormány csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez (Németország, Olaszország és Japán), elismerve a fasiszta Olaszország és a náci Németország európai hegemóniáját. Az egyezmény értelmében ha a világháborúban addig részt nem vevő állam támadná meg a tengelyhatalmakat, Magyarország szolidaritást vállal a megtámadottal.
A második világháborúban [szerkesztés]
A magyar kormány 1940. december 12-én Belgrádban örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Az ottani katonai puccs – mely egyúttal németellenes élű volt – után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét arra, hogy német csapatok Magyarországon áthaladhassanak. Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő és addig győztes helyzetben levő Németország, és a térséget minden szempontból feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező angolszász hatalmak és a velük potenciálisan szövetséges Szovjetunió között.
Teleki tartani akarta magát a barátsági szerződéshez, Németország ellenében. Április 2-án a londoni nagykövet tájékoztatta arról, hogy Magyarország hadüzenetre számíthat angol részről Jugoszlávia megtámadása esetén. A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján 1941. április 3-án reggel Telekit holtan találták a Sándor-palotában lévő lakosztályában, fejlövés végzett vele. Íróasztalán drámai hangú levelet találtak a kormányzónak címezve, melyben erős szavakkal ítélte el a Jugoszlávia elleni agressziót. A német csapatok már a halálhír előtt elindultak Jugoszlávia ellen.
Halálát – bár körülményei sok vitát váltottak ki – a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a történettudomány öngyilkosságként értékeli. Öngyilkossága morális síkra emelt egy merőben politikai kérdést.
Sírja Gödöllőn, a máriabesnyői temetőben található. Az emléktáblájára liliom van vésve a cserkészetre utalva és a következő felirat olvasható rajta: "DOLGOZOTT A CSERKÉSZETÉRT ÉS ÉLETÉT ADTA A MAGYAR NÉP BECSÜLETÉÉRT".
Emlékezete [szerkesztés]
Első köztéri szobrát Gödöllőn állították fel 2001-ben. 2004-ben magyar értelmiségiek egy csoportja mellett lengyel üzletemberek is részt vettek annak lehetővé tételében, hogy a budapesti szoborállítás meghiúsulása után Balatonbogláron mégis emlékművet állíthassanak neki.
A Pannonhalmi Bencés Gimnázium (melynek egyik alapítója) filmvetítő termének neve őrzi emlékét.
Ezeken kívül Varsóban és Sopronban is egy utca, Gödöllőn egy tér - a Gróf Teleki Pál tér - viseli a nevét.
Fontosabb művei [szerkesztés]
- Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez (1903)
- A földrajzi gondolat története (1917)
- Amerika gazdasági földrajza(1922)
- The Evolution of Hungary and its Place in European History (1923)
- Európáról és Magyarországról (1934)
- A gazdasági élet földrajzi alapjai I-II. (1936)
- Beszédek 1939 (1939)
- Magyar politikai gondolatok (1941)
- Teleki Pál országgyűlési beszédei I-II. (1944)
- Teleki Pál: Válogatott politikai írások és beszédek (2000)
Származása [szerkesztés]
| Teleki Pál ősei | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 33/1941. folyószáma alatt.
- ↑ Disszertációja a Magyar Elektronikus Könyvtárban
- ↑ Magyarország a XX. században - A kartográfia története
- ↑ Teleki Pál – egy ellentmondásos életút, geographic.hu
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest VI.-V. ker. állami házassági akv. 512/1908. folyószáma alatt.
- ↑ Cholnoky Jenő: Utazásom Amerikában Teleki Pál gróffal, Budapest, 1943
- ↑ Teleki és a cserkészet (Az 1939-1944-es országgyűlés almanachjában, 336. o.)
- ↑ Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939-40-es finn-szovjet háborúban, Századok 1996/2.
Források [szerkesztés]
- Fodor Ferenc: Teleki Pál – Egy "bujdosó könyv" (Mike és Társa, Budapest, 2001)
- Teleki Pálról feketén-fehéren In. Rubicon, 2004/02.
- Ablonczy Balázs: Teleki Pál (Osiris Kiadó Budapest, 2005) ISBN 963-389-731-9
A www.mult-kor.hu portál cikkei:
- 65 éve lett öngyilkos Teleki Pál
- Teleki Pál: világhírű geográfus, sikertelen politikus
- Történelmi botrányok, érdekességek, rejtélyek 2004-ben
- 125 éve született Teleki Pál
- Teleki Pál és az elfogult utókor
- Szobrot Teleki Pálnak?
- Jogos viták a Teleki-szobor körül
- A magány rabjai
Életrajzai az országgyűlési almanachokban [szerkesztés]
- Életrajza az 1905-1906-os országgyűlés almanachjában
- Életrajza az 1906-1910-es országgyűlés almanachjában
- Életrajza az 1920-1922-es országgyűlés almanachjában
- Életrajza az 1922-1926-os országgyűlés almanachjában
- Életrajza az 1926-1931-es országgyűlés almanachjában
- Életrajza az 1931-1935-ös országgyűlés almanachjában
- Életrajza az 1935-1939-es országgyűlés almanachjában
- Életrajza az 1939-1944-es országgyűlés almanachjában
További információk [szerkesztés]
- Teleki Pál – egy ellentmondásos életút, geographic.hu
- Teleki Pál megalakítja első kormányát - Tarján Tamás cikke
- - Aranyliliom - Minden, ami cserkészet
- Teleki Pál Beszédek (1939)
További magyar nyelvű művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
- Erdély helyzete Magyarországon és Európában
- Időszerű nemzetközi politikai kérdések a politikai földrajz megvilágításában
Lásd még [szerkesztés]
| Elődje: Simonyi-Semadam Sándor |
|
Utódja: Csáky Imre |
| Elődje: Simonyi-Semadam Sándor |
|
Utódja: Bethlen István |
| Elődje: Imrédy Béla |
|
Utódja: Bárdossy László |
|
|||||||||||||||||||||||||
- Teleki család
- Horthy-korszak
- Magyar földrajztudósok
- MTA-tagok
- Öngyilkos politikusok
- Magyar cserkészek
- KNEP-tagok
- Egységes Párt-tagok
- NEP-tagok
- MÉP-tagok
- Magyarország miniszterelnökei
- Magyarország külügyminiszterei
- Gödöllőiek
- Országgyűlési képviselők (Országos Alkotmánypárt)
- Országgyűlési képviselők (KNEP)
- Országgyűlési képviselők (1905–1906)
- Országgyűlési képviselők (1906–1910)
- Országgyűlési képviselők (1920–1922)
- Országgyűlési képviselők (1922–1926)
- Országgyűlési képviselők (1935–1939)
- Országgyűlési képviselők (1939–1944)
- Szeged díszpolgárai
- Győr díszpolgárai
- 1879-ben született személyek
- 1941-ben elhunyt személyek

