Teleki Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Teleki Pál
Teleki.jpg
A Magyar Királyság 32. miniszterelnöke
Hivatali idő
1939. február 16.1941. április 3.
Előd Imrédy Béla
Utód Bárdossy László
A Magyar Királyság
Vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1938. május 14.1939. február 16.
Előd Hóman Bálint
Utód Hóman Bálint
A Magyar Királyság 26. miniszterelnöke
Hivatali idő
1920. július 19.1921. április 14.
Előd Simonyi-Semadam Sándor
Utód Bethlen István
A Magyar Királyság külügyminisztere
(miniszterelnökként, ideiglenesen)
Hivatali idő
1920. december 16.1921. január 18.
Előd Csáky Imre
Utód Gratz Gusztáv
A Magyar Királyság külügyminisztere
Hivatali idő
1920. április 19.1920. július 19.
Előd Simonyi-Semadam Sándor
Utód Csáky Imre

Született 1879. november 1.
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Budapest , Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1941. április 3. (61 évesen)
Flag of Hungary (1867-1918).svg Budapest , Magyar Királyság
Párt Országos Alkotmánypárt
(1905–1913)
KNEP
(1920–1922)
Egységes Párt →
NEP → MÉP

(1926–1941)
Választókerület Nagysomkút (1905-1910)
Szeged belv. (1920-1926)
Tokaj (1938-1939)
Szeged belv. (1939-1941)

Házastársa Bissingen-Nippenburg Johanna
Foglalkozás földrajztudós, cserkész, politikus

Teleki Pál aláírása.jpg
Teleki Pál aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Pál témájú médiaállományokat.

Széki gróf Teleki Pál János Ede (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.)[1] magyar geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a SZEFHE Rabonbánja.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Teleki Géza (18431913) író és politikus, aki rövid ideig belügyminiszter volt Tisza Kálmán kormányában. Édesanyja Muráty (Muratisz) Irén (18521941), egy jómódú pesti görög kereskedő leánya.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elemi iskoláit magántanulóként végezte a budapesti evangélikus elemi népiskolában (a mai Deák Ferenc téren) 1885–1889 között, majd a pesti Piarista Gimnáziumban (1889–1897) folytatta tanulmányait, szintén magántanulóként.

1897 szeptemberében beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem jog- és államtudományi karára. A természettudományi karon földrajzi előadásokat hallgatott, publikált a Földrajzi Közleményekben és előadást tartott a Földrajzi Társaságban az ázsiai felfedezőutak történetéről. A Természettudományos Társulat 1898. december 15-ei, nyilvános ülésén mutatta be dolgozatát. Egyetemi évei alatt részt vett az erdélyi társaság jeles, évente ismétlődő eseményein, a zsuki falkavadászatokon és a kolozsvári jótékonysági bazáron. 1901-ben szerezte egyetemi diplomáját: ekkor első államtudományi szigorlatán magyar közjogból, politikából, egyházi jogból és nemzetközi jogból vizsgázott. A következő tanévre vendéghallgatóként beiratkozott a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára, a kétéves képzés második évére. 1902 áprilisában a bizottság nem találta elégségesnek tudását, majd a következő évben megismételt szigorlaton közigazgatási jogból ismét megbukott. Végül 1903. decemberben, „Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez” címmel benyújtott dolgozata alapján az államtudományok doktorává nyilvánították.[2]

Tudományos pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teleki Pál miniszterelnök, földrajztudós híres "vörös térkép"-e, Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról.
A világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták.[3][4]

1902-től Lóczy Lajos földrajzi tanszékén volt gyakornok. 1904-től szolgabíróként tevékenykedett Szatmárban. 1906 március-áprilisban nagy nyugati utat tett, 1907-ben Szudánban, majd Európában járt tanulmányúton. 1908. november 24-én Budapesten házasságot kötött Bissingen-Nippenburg Johanna (1889-1942) grófnővel (gróf Bissingen Nippenburg Rezső Antal Gábor és foeni Mocsonyi Georgina lányával)[5], kitől két gyermeke született: Mária (1910-1962) és Géza (1911-1983) geológus, egyetemi tanár lett Kolozsvárott 1940-'44 között, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány vallás- és közoktatási minisztere volt 1944-'45-ben. 1949-ben Amerikába emigrált. (Unokái: Pál és Géza geológus, jelenleg Amerikában élnek.)

1909-1913 között a Földrajzi Intézet nevű kiadóvállalat tudományos igazgatója, 1910-1923 között pedig a Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1911-ben Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című munkája magas francia elismerésben (Jomard-díj) részesült. 1912 augusztus-októberében Cholnoky Jenővel nagy körutat tett az Egyesült Államokban.[6] Ebből az útból született 1922-ben az Amerika gazdaság földrajza című egyetemi jegyzete. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, azonban székfoglalóját a háború miatt csak 1917-ben mondhatta el. 1913-ban kinevezték a Kereskedelmiiskolai Tanárképző tanárának. A Turáni Társaság tagja, majd elnöke lett. A háborúban önkéntesként szolgált, ez idő alatt született (nemegyszer a lövészárokban írva) korai jelentős műve: A földrajzi gondolat története. 1918 őszétől a párizsi békekonferenciára többekkel elkészítette a Magyar Királyság etnikai térképét, majd a híres „vörös térképet”, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge).

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először az 1905-ös választásokon indult az ifj. Andrássy Gyula vezetésével a Szabadelvű Párt „disszidenseiből” formálódó (de csak a választás után bejegyzett) Országos Alkotmánypárt színeiben a Szatmár vármegyei nagysomkúti választókerületben, mely országgyűlési képviselőjévé választotta. Az 1906-os választásokon ismét elnyerte a mandátumot. Az 1910-es választásokon, amikorra nyilvánvalóvá vált a koalíciós kormány bukása, nem vállalt újabb mandátumot (nem indult), a politikától időlegesen visszavonult. Ekkoriban még nem volt jelentős politikai tényező. Az első világháborúban önkéntesként harcolt. 1917-ig főhadnagyként szolgált a szerb, majd az olasz fronton, ekkor kinevezték az Országos Hadigondozó Hivatal élére. Az őszirózsás forradalom győzelme után visszavonult, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején Svájcban tartózkodott, eközben az Antibolsevista Comité felkérésére az ellenforradalmi szegedi kormányokban (mindháromban) külügyminiszterként tevékenykedett.

Az ellenforradalom győzelme utáni első, 1920-as választásokon a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja színeiben Szeged belvárosi kerületében nyert országgyűlési mandátumot. A március 15-én alakult Simonyi-Semadam-kormányban Simonyi-Semadam felkérte külügyminiszternek, melyet április 19-ével fogadott el, a trianoni békeszerződés aláírására már ilyen minőségében ment el, azt azonban nem ő, hanem a magyar delegáció két másik (politikailag súlytalan) tagja írta alá. A kormány ezután egy hónappal lemondott, a kabinetalakításra Horthy Telekit kérte fel, aki el is vállalta azt.

Első miniszterelnöksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1921-ben, lemondása után fél évvel

1920. július 25-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte miniszterelnökké. Emellett ő volt a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere és ő vezette a külügyi tárcát is. IV. Károly király visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én lemondott a miniszterelnökségről.

Teleki első kormányzásának egyik máig leginkább ellentmondásos kérdése a "numerus clausus"- törvény. A numerus clausus tulajdonképpen az 1920. évi XXV. törvény ("a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról"), nevének jelentése: "lezárt (értsd: meghatározott, állandó) szám". A parlament elé a vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztette, 1920 szeptemberében fogadták el. A törvény elsősorban a magyar felsőoktatásban tanulók számát kívánta az ország vélt vagy valós szükségleteihez igazítani, korlátozni kívánta a felsőoktatásba bekerülők számát. A felsőoktatásban tanulóknak számarányukban tükrözniük kellett a Magyarországon élő "népfajok" arányszámát. A törvény fő célja elsősorban az volt, hogy biztosítsa a magyaroknak a lakosságon belüli arányuknak megfelelő részvételt az egyetemeken. A törvényt sokan az első zsidótörvénynek tekintik, mivel a zsidóságot korlátozta leginkább, amelyet az addigi joggyakorlattól eltérően felekezet helyett nemzetiségként kezelt.

Első miniszterelnöksége után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1925-ben részt vett a török–iraki határ megállapítása előtti felmérésben, mint a Népszövetség által kiküldött Moszul-bizottság tagja. A korszak tudományos életében meghatározó szerepet töltött be: professzor, és több ízben dékán volt a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karán, illetve rektor a jogutód József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Műegyetem elődjén. Az Eötvös-kollégiumnak is kurátora ebben az időben. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal ismerték el.

Az 1926-os választásokon nem indult, mivel a Közgazdasági Egyetem őt kívánta delegálni az újjáalakuló felsőházba. A felsőháznak az 1927-es újjáalakulásától 1938-ig maradt a tagja (mindvégig a Közgazdasági Egyetem küldötteként). Ez idő alatt országgyűlési választáson nem indult.

A cserkészet élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teleki Pál (balra) az 1933-as 4. Cserkész Világtalálkozón
Teleki Pál, önarckép-karikatúra (1939)

1922. június 10-ével Horthy Miklós kormányzó Teleki Pált nevezte ki az ország főcserkészévé. Népszerű és nagy hatású szereplője az ifjúsági mozgalom történetének. Teleki azonban nem viselte hosszú ideig a címet, ugyanis 1923 márciusában egészségi állapotára hivatkozva benyújtotta lemondását, és főcserkészi tisztsége alól a kormányzó felmentette, és tiszteletbeli főcserkésszé nevezte ki. E szerepében volt 1933-ban a 4. Cserkész Világdzsembori, cserkész világtalálkozó (jamboree,dzsembori) szervezője és irányítója: Gödöllőn, a Királyi Kastély parkjában a világ számos országából érkező 30.000 cserkész táborozott.[7]

Második miniszterelnöksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teleki 1938-ban a tokaji kerületben egy időközi választáson ismét képviselői mandátumhoz jutott, amivel lemondott felsőházi tagságáról és újra csatlakozott a képviselőházhoz. Az 1938. május 14-én az alakuló Imrédy-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, melyet Imrédy bukásáig el is látott. Az első bécsi döntés tárgyalásánál a magyar delegáció egyik vezetője volt. Az elvesztett területek visszaszerzése érdekében Németország és Olaszország, más szóval a tengelyhatalmak felé forduló Imrédy-kormánnyal szemben meggyőződéses angolbarát volt.

1939. február másodikán a parlamenti viszály megoldásaként (még korábban 62 kormánypárti képviselő kivált és szembefordult Imrédyvel) Teleki vezérletével a kormánypárt és a korábbi „disszidens” képviselők újraegyesültek, a kormánypárt pedig felvette a Magyar Élet Pártja nevet (ami addig a „Nemzeti Egység Pártja” volt)

Imrédy Béla szintén ekkori lemondatása után Horthy újfent Telekit bízta meg a kormányalakítással. Teleki és második kabinetje 1939. február 16-án tette le hivatali esküjét, így az 1939. IV tc.-t, azaz a II. zsidótörvényt már az ő kormányzása alatt fogadta el a parlament.

Teleki második miniszterelnöksége idején zajlott le Kárpátalja (1939. március) és Észak-Erdély (a II. bécsi döntés, 1940. augusztus 30.) visszacsatolása. Hivatali ideje alatt nagyszabású infrastrukturális beruházásokat és szociális reformokat is elindított (pl.az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, észak-erdélyi vasútépítések, stb.). Az 1939-es ún „pünkösdi választásokon” a vezetése alatt álló kormánypárt, a Magyar Élet Pártja a Horthy-korszak legnagyobb arányú választási győzelmét aratta, ugyanakkor mind a kormánypárton belül, mind azon kívül előretörtek a szélsőjobboldali erők. Itt újfent Szeged belvárosában nyert képviselői mandátumot.

Teleki Pál külpolitikájának kétségtelen sikere, hogy 1939 szeptemberében a magyar kormány megtagadta azt a német kérést, amely a Nagyszalánc-Velejte vasútvonal magyar területen húzódó szakaszának használatát kérte, hogy azon a lengyel frontról német sebesülteket és utánpótlást szállító szerelvények haladhassanak át. Lengyelország szeptemberi kudarca után a magyar kormány megnyitotta a határt a lengyel menekülők előtt, és megadta az összes lehetséges segítséget számukra: az 1944. márciusi német megszállásig lengyel iskolák és szervezetek működtek Magyarországon. Ugyancsak Teleki Pál utasítására szerveztek meg és szereltek fel titokban egy magyar légiót, hogy azok a Téli háborúban a finn oldalon harcoljanak a szovjet csapatok ellen.[8] 1940. szeptember 26-án elsőként kapta meg Horthy kormányzótól a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjét.

Teleki külpolitikájának, s kormánya mozgásterének végzetes szűkülését jelentette, hogy 1940. november 20-án a magyar kormány csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez (Németország, Olaszország és Japán), elismerve a fasiszta Olaszország és a náci Németország európai hegemóniáját. Az egyezmény értelmében ha a világháborúban addig részt nem vevő állam támadná meg a tengelyhatalmakat, Magyarország szolidaritást vállal a megtámadottal.

A második világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar kormány 1940. december 12-én Belgrádban örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Az ottani katonai puccs – mely egyúttal németellenes élű volt – után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét arra, hogy német csapatok Magyarországon áthaladhassanak. Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő és addig győztes helyzetben levő Németország, és a térséget minden szempontból feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező angolszász hatalmak és a velük potenciálisan szövetséges Szovjetunió között.

Teleki tartani akarta magát a barátsági szerződéshez, Németország ellenében. Április 2-án a londoni nagykövet tájékoztatta arról, hogy Magyarország hadüzenetre számíthat angol részről Jugoszlávia megtámadása esetén. A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján 1941. április 3-án reggel Telekit holtan találták a Sándor-palotában lévő lakosztályában, fejlövés végzett vele. Íróasztalán drámai hangú levelet találtak a kormányzónak címezve, melyben erős szavakkal ítélte el a Jugoszlávia elleni agressziót. A német csapatok már a halálhír előtt elindultak Jugoszlávia ellen.

Halálát – bár körülményei sok vitát váltottak ki – a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a történettudomány öngyilkosságként értékeli. Öngyilkossága morális síkra emelt egy merőben politikai kérdést.

Teleki Pál szobra Balatonbogláron, Rieger Tibor alkotása

Sírja Gödöllőn, a máriabesnyői temetőben található. Az emléktáblájára liliom van vésve a cserkészetre utalva, és a következő felirat olvasható rajta: "DOLGOZOTT A CSERKÉSZETÉRT ÉS ÉLETÉT ADTA A MAGYAR NÉP BECSÜLETÉÉRT".

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első köztéri szobrát Gödöllőn állították fel 2001-ben. 2004-ben magyar értelmiségiek egy csoportja mellett lengyel üzletemberek is részt vettek annak lehetővé tételében, hogy a budapesti szoborállítás meghiúsulása után Balatonbogláron mégis emlékművet állíthassanak neki.

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium (melynek egyik alapítója) filmvetítő termének neve őrzi emlékét.

Ezeken kívül Varsóban és Sopronban is egy utca, Gödöllőn egy tér - a Gróf Teleki Pál tér - viseli a nevét.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez (1903)
  • A földrajzi gondolat története (1917)
  • Amerika gazdasági földrajza(1922)
  • The Evolution of Hungary and its Place in European History (1923)
  • Európáról és Magyarországról (1934)
  • A gazdasági élet földrajzi alapjai I-II. (1936)
  • Beszédek 1939 (1939)
  • Magyar politikai gondolatok (1941)
  • Teleki Pál országgyűlési beszédei I-II. (1944)
  • Teleki Pál: Válogatott politikai írások és beszédek (2000)


Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 33/1941. folyószáma alatt.
  2. Disszertációja a Magyar Elektronikus Könyvtárban
  3. Magyarország a XX. században - A kartográfia története
  4. Teleki Pál – egy ellentmondásos életút, geographic.hu
  5. A házasságkötés bejegyezve a Budapest VI.-V. ker. állami házassági akv. 512/1908. folyószáma alatt.
  6. Cholnoky Jenő: Utazásom Amerikában Teleki Pál gróffal, Budapest, 1943
  7. Teleki és a cserkészet (Az 1939-1944-es országgyűlés almanachjában, 336. o.)
  8. Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939-40-es finn-szovjet háborúban, Századok 1996/2.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Pál témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Teleki Pál témában.
  • Fodor Ferenc: Teleki Pál – Egy "bujdosó könyv" (Mike és Társa, Budapest, 2001)
  • Teleki Pálról feketén-fehéren In. Rubicon, 2004/02.
  • Ablonczy Balázs: Teleki Pál (Osiris Kiadó Budapest, 2005) ISBN 963-389-731-9

A www.mult-kor.hu portál cikkei:

Életrajzai az országgyűlési almanachokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Életrajza az 1905-1906-os országgyűlés almanachjában
  • Életrajza az 1906-1910-es országgyűlés almanachjában
  • Életrajza az 1920-1922-es országgyűlés almanachjában
  • Életrajza az 1922-1926-os országgyűlés almanachjában
  • Életrajza az 1926-1931-es országgyűlés almanachjában
  • Életrajza az 1931-1935-ös országgyűlés almanachjában
  • Életrajza az 1935-1939-es országgyűlés almanachjában
  • Életrajza az 1939-1944-es országgyűlés almanachjában

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További magyar nyelvű művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Simonyi-Semadam Sándor

Csáky Imre


Gratz Gusztáv


Csáky István

Magyarország külügyminisztere
1920. április 19. – szeptember 22.

1920. december 16. – 1921. január 17.


1921. április 12. – 14.


1940. december 21. – 1941. február 4.
(mindannyiszor ideiglenes)
Utódja:
Csáky Imre

Gratz Gusztáv


Bánffy Miklós


Bárdossy László

Elődje:
Simonyi-Semadam Sándor
Magyarország miniszterelnöke
1920–1921
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Bethlen István
Elődje:
Imrédy Béla
Magyarország miniszterelnöke
1939–1941
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Bárdossy László