Tankötelezettség Magyarországon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tankötelezettség Magyarországon a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben foglalt kötelezettség a gyermek oktatásban való részvételére bizonyos életkorig.

Története[szerkesztés]

Magyarországon legkorábban az Eötvös József-féle 1868. évi XXXVIII. törvénycikk (a népiskolai közoktatás tárgyában) vezette be az általános tankötelezettséget, bár kötelezettséget a Mária Terézia-féle Ratio Educationis (1777) is kívánatosnak tart, azonban a szülőkre bízza, ha a gyermekeket inkább mezőgazdasági vagy házimunkára fogják az iskola helyett, főleg nyáron.

A rendszerváltás után[szerkesztés]

A tankötelezettség szabályait a közoktatásról szóló - többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvény állapította meg. Az eredeti szöveg szerint „A Magyar Köztársaságban - az e törvényben meghatározottak szerint - minden gyermek tanköteles.”[1]

A 2011-től hatályos szabályozás szerint: "A gyermek, ha eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik. A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte, abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti, megkezdi a tankötelezettség teljesítését. A szülő kérelmére a gyermek megkezdheti a tankötelezettség teljesítését akkor is, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a nyolcadik életévre, aki augusztus 31. utáni időpontban született. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik".[2]


A hatályos szabályozás[szerkesztés]

A hatályos szabályozás a 2011. évi CXC. törvény[3] (Módosítva 2016-ban).

A legfontosabb hatályos rendelkezések a tankötelezettség szempontjából:
  • A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. A szülő kérelmét az iskolakezdés évében január 15-éig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. Ha az eljárásban szakértőt kell meghallgatni, akkor csak szakértői bizottság rendelhető ki. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a felmentést engedélyező szerv a szülő kérelmére engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kora előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését. [45. § (2) bek.]
  • A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti,[4] azon tanulók esetében, akik a 2011/2012. tanévben van azt megelőzően kezdték meg középfokon 9.-es tanulmányaikat, azon tanév végéig, amelyikben a 18. életévét betöltik (2011. évi CXC. törvény[5]). A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a 23. életévét betölti. [6. § (3) bek.]
  • (4) Az iskola igazgatója dönt
    • a) a tankötelezettség kezdetéről az óvoda véleménye alapján, illetőleg ha a gyermek nem járt óvodába, vagy az óvoda kezdeményezi a nevelési tanácsadó véleménye alapján; a sajátos nevelési igényű gyermek esetén a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleménye alapján;
    • b) a tankötelezettség meghosszabbításáról a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleménye alapján. [6. § (4) bek.]
    • 16. életévének betöltése után kérelmére megszűnik annak a tankötelezettsége, aki érettségi vizsgát tett, vagy államilag elismert szakképesítést szerzett, illetve házasságkötés révén nagykorúvá vált, vagy gyermekének eltartásáról gondoskodik. A kérelmet a tanuló és - a nagykorúvá vált tanuló kivételével - a szülő közösen nyújthatja be. A kérelmet az iskola igazgatója írásban tudomásul veszi. [6. § (4) bek.]
  • A tankötelezettség - a szülő választása alapján - iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető. [7. § (1) bek.]
  • Ha az iskola igazgatója vagy a gyámhatóság, illetve a gyermekjóléti szolgálat megítélése szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjét. A jegyző dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Hátrányos helyzetű tanuló esetén az iskola igazgatójának a döntéséhez be kell szereznie a gyermekjóléti szolgálat véleményét. [7. § (2) bek.]
  • A tankötelezettség az általános iskolában és az 5. évfolyamtól kezdődően a gimnáziumban teljesíthető. A tankötelezettség - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a 9. évfolyamtól kezdődően a szakközépiskolában és szakiskolában is teljesíthető. [7. § (3) bek.]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1993. évi LXXIX. törvény 6. § (1) bek.
  2. 1993. évi LXXIX. törvény 6. § (2) bek.
  3. rövidítése: Nkt.
  4. Nkt. 45. § (3) bek.
  5. Nkt.97. § (1) bek.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]