Tabán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tabán
Budapešť 0352.jpg
A Tabán Duna-parti része
Közigazgatás
Település Budapest
Kerület I. és XI. kerület
Népesség
Teljes népesség 761 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Tabán (Budapest)
Tabán
Tabán
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 30″, k. h. 19° 02′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 30″, k. h. 19° 02′ 27″
A Tabán 1901 -ben

A Tabán (németül Raitzenstadt) Budapest I. és kis részben XI. kerületének is egyik városrésze. Egykor önálló település volt, majd előbb Buda, végül Budapest városrésze lett. Az 1930-as évekig sűrűn épített egy-két szintes házak jellemezték, a 19. század20. század fordulójára szórakozóhelyekkel, vendéglőkkel, borozókkal teli romantikus negyeddé vált. Területét az 1930-as évek elején-közepén rombolták le, a helyére álmodott új városrész azonban az időközben kitörő második világháború miatt sohasem épülhetett meg. Az ezután sokáig elhanyagolt terület nagy részét végül az 1960-as években parkosították, kis részét pedig beépítették.

Kereszt tér 1905
Tabán a bontás után

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tabán név alatt ma a budai Várhegy, a Gellért-hegy és a Naphegy közé ékelődő völgyet szokás érteni. Valójában ehhez a városrészhez tartoznak a Gellért-hegy északi lejtőjének utcái és a Nap-hegy déli része is. Nyugat felől a Déli vasút pályája, északon a Víziváros, ill. a Krisztinaváros, valamint a közéjük ékelődő Várhegy, keletről a Duna határolja. (Eredetileg a Tabán külterülete volt az egész mai Lágymányos is.)

Mai határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várfal a Dózsa György tér 9-től a Nagy Rondella kapujáig – a Nagy Rondellától délnek futó lépcsős sétány – a Sándor Móric lépcső – Ybl Miklós tér déli oldala – Duna folyam – Kelenhegyi út – Verejték utca – az emlékműhöz vezető lépcsős sétány – Citadella sétány – e sétány és a Szirtes út elágazásánál északnak futó sétány az Orom utcáig – Orom utca – Sánc utca – Hegyalja út – Czakó utca – Gellérthegy utca – Pásztor lépcső – Dózsa György tér.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tabán ábrázolása az első budai rézmetsző, Binder János Fülöp Budát ábrázoló rézkarcának részeleteként. Az 1790-es évek

A védett völgy, a napsütötte hegyoldalak, a Gellért-hegy lábánál fakadó hévizek, s nem utolsósorban a Duna közelsége már a neolitikum emberét is idevonzották, emlékeiket régészeti ásatások tárták fel. A kora vaskorban (Kr. e. III–I. század) lakóhelyül választották a kelta eraviszkuszok, majd birtokba vették a rómaiak, akik a 4. században, I. Valentinianus császár idején őrtornyot emeltek az itt levő fontos révátkelőhely védelmére, szemben a túlparti Contra-Aquincummal.

A városnegyed ma is használt neve a török eredetű Débágháne/Tabakhane szóból származik, jelentése: Tímár-telep. Arra utal, hogy egykor cserzővargák, tímárok műhelyei voltak itt. Ez változott később Tabahonra, majd rövidült-magyarosodott Tabánra. A név sok más hazai településen is használatban volt és fennmaradt, pl. Pécsett, Szegeden, Szolnokon.

A honfoglalás után elődeink Kis-Pest nevű települése jött létre a továbbra is fontos révátkelőnél. A tatárjárásig virágzó falu neve többször is változott, Szent Gellért város, Kelenföld, s az itt fakadó meleg vízű források után Alhévíz néven is jegyzik a középkori írásos emlékek. A tatárjáráskor elpusztult település IV. Béla várhegyi építkezéseitől kezdve megújult, ám kívül rekedve a várfalakon Buda elővárosa lett. Mátyás király uralkodása alatt fedett folyosóval kötötték össze a palotát a Gellérthegy lábánál fakadó hőforrásokkal.

A Hadnagy utca 14. sz alatt állt Casanova (állítólagos) háza

A török hódoltság alatt az őslakosság egy része elmenekült, a település azonban fejlődött: a hódítók fürdőket építettek a melegvíz-forrásokra, s dzsámikat emeltek. A 17. század végén a meggyérült magyar lakosság mellé a dunaparthoz közeli területre németek, az Ördög-árok partjára és a Naphegy keleti lejtőjére az 1690. évi "Nagy szerb vándorlást" követően nagyobb számban szerbek települtek. Róluk kapta a városrész a Rácváros elnevezést; hajdani ittlétükre ma a Rác fürdő és egy kőkereszt utal.

A 18. századra egymáshoz ragasztott, zsinfelyfedésű, szegényes vályogházakkal szegélyezett, szabálytalan, girbe-gurba utcácskák alakultak ki. Lakóik a több évszázados hagyományokra visszatekintő szőlőműveléssel foglalkoztak, de jelentős számú iparosnak, kereskedőnek is otthont adott a rendezetlen és nagyon sűrűn beépített negyed. A Tabánt 1810-ben tűzvész pusztította, s nem kímélték az Ördög-árok árvizei sem. 1821-ben ezer házat írtak itt össze.

A Lánchíd átadása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1849-ben, amikor megnyílt a Széchenyi lánchíd, elvesztette révátkelőhelyként szerzett sok évszázados jelentőségét. Csatornázatlan utcái, az 1880-as évek filoxérajárványai, amik a környék szőlőit pusztították, majd a budai városrendezési munkálatok: a budai körút és az Erzsébet híd építése érlelték meg lebontásának tervét. A századfordulóra szórakozóhelyekkel, vendéglőkkel, borozókkal teli romantikus negyeddé vált. A budapesti „Montmartre”-ként is emlegetett Tabán írók, költők, művészek kedvelt helye lett. Megmentéséért a kor irodalmi életének jeles személyiségei (pl. Szerb Antal, Tersánszky Józsi Jenő) szólaltak fel, festők ragadtak ecsetet (a legszebbek Zórád Ernő akvarelljei). Sokan fényképfelvételeken is megörökítették a halálra ítélt városrészt.

A városrész vége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utolsó megmaradt régi tabáni ház a Czakó és Aladár u. sarkán

1933–36-ban bontották le a Tabán házait, s csak néhány épületet kímélt meg a „városrendezési láz”. Az ide tervezett új városrész azonban soha nem épült fel. A Monarchia legszebb szerb ortodox templomát, a tabáni Szent Demeter templomot a II. világháborúban találat érte, tetőzete beszakadt, 1949-ben az egyébként viszonylag épségben maradt épületet Sztálin 70. születésnapjára lebontották. Mára csak a török kori kupolacsarnokot is őrző Rudas és Rác fürdő, az Arany Szarvas-ház, a tabáni Alexandriai Szent Katalin-plébániatemplom, mellette, az Apród utcában a Virág Benedek-ház és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum épülete, a Döbrentei utcában három, az Attila úton és a Czakó utcában egy-egy műemlék ház maradt ránk az egykori, legendásan romantikus hangulatú Tabánból. Jelentős része zöldterület, pihenőpark, amely popzenei fesztiváloknak is helyet ad. A területet északról lezáró, Duna-parti Ybl Miklós teret híres építészünk, Ybl Miklós alakította ki a 19. század végén. A meglevő tárgyi, írásos és képi emlékeket a Tabáni Helytörténeti Gyűjtemény és Dokumentációs Központ gyűjti, őrzi és mutatja be.

1945–58 között a lerombolt tabáni iskola helyett a Krisztina Téri Iskolaba jártak a naphegyi gyerekek. 1958 augusztusában készült el az egykori tabáni iskola közvetlen közelében a Lisznyai utcai iskola a Naphegyen.

Szerepe a szerb irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tabán a szerb irodalom számára is nagy jelentőséggel bír. A korábbi betelepülések hatására a környék jelentékeny méretű szerb közösség otthonává lett. A közkedvelt Arany Szarvas-ház a XIX. század első felében Buda város főjegyzője, a köztiszteletnek örvendő jogász, Sima Ignjatović birtokában volt. Ekkoriban a fogadó a szerb írók-költők találkozóhelyévé, irodalmi szalonjává vált (Vuk Stefanović Karadžić, Jovan Pačić, Sima Milutinović Sarajlija, Milovan Vidaković).

Ma a magyarországi szerbek egyik legjelentősebb néptáncegyüttese, a „Tabán” Szerb Folklórcentrum Egyesület (szerbül: Српско културно-уметничко друштво Табан) is innét vette önelnevezését.


A Tabán, mint közpark[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tabán

Az 1960-as években parkosították a Tabán területét. Azóta alaposan benőtték a fák, hajléktalanok tanyahelyévé vált. A Rác fürdővel szemben lévő, egykor sétautakkal sugarasan osztott, virágokkal beültetett, szépen gondozott parkrész sokáig rendkívül elhanyagolt volt, az idők során azonban jórészt rendezték.

A parkban 1968. május elsején rendeztek először popzenei fesztivált, ami szinte azonnal a kor egyik legkedveltebb és a magyar rockzenei életben fontos rendezvénnyé vált és amit azóta is megtartanak minden év majálisán, immár Tabán Fesztivál néven. Itt működött továbbá a XX. század végén a közkedvelt pesti romkocsmák prototípusának tekinthető Ráckert, egyben szándékolatlanul, de emléket állítva a 100 évvel korábbi Tabán hangulatának.[2] A Rác fürdő felújítása és a hozzá kapcsolódó szálloda építése miatt zárták be.[3]

Eszperantó emlék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hadnagy utcában a Rác-fürdő előtt 1966. augusztus 5-én mészkő kockából emlékkövet helyeztek el, mely Kőfalvi Gyula műve. A parknak ekkor adtak volna nevet, a hivatalos névadás azonban nem volt megfelelően előkészítve és nem történt meg, így az végül nem lett Eszperantó park; a „hiba” orvoslását később sem tartották fontosnak, így a hivatalos elnevezés sosem történt meg.

Eszperantó emlékkő (1966)

Az emlékkövet a főváros és a Magyar Eszperantó Szövetség állíttatta az ekkor Budapesten tartott 51. Nemzetközi Eszperantó Világkongresszus 500 résztvevőjének jelenlétében. Ünnepi beszédet mondott Nikola Aleksiev, a Világbéke Eszperantó Mozgalom akkori elnöke, majd szólt Dezső József, az I. Kerületi Tanács VB elnöke is.

Az emlékkő tetején ötágú csillag van egy „E”-betűvel és a szöveg: ESPERANTA PARKO 1966 / ESZPERANTÓ PARK 1966. Oldalán: JE LA MEMORO DE LA INTERNACIA KUNLABORO KAJ PACO OKAZE DE LA 51-A UNIVERSALA KONGRESO DE ESPERANTO [a négy oldalon váltakozva magyarul és eszperantóul][4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felújított Rác gyógyfürdő a park szélén

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. a KSH 2001-es népszámlálási adatai
  2. http://magyarnarancs.hu/tranzit/rackert-59989
  3. http://index.hu/gazdasag/magyar/rackert
  4. Forrás-1: Hungara Esperantisto. 1966. sep. Melléklet. 51-a Universala Kongreso de Esperanto. Lásd Rátkai Árpád i.m.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tabán témájú médiaállományokat.