Sándorvár
| Sándorvár | |
| Šandrgrad | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Šandrovac |
| Épült | 13. század |
| Elhagyták | 16. század (ismeretlen) |
| Állapota | terepalakzatok |
| Típusa | hegyvidéki |
| Építőanyaga | fa, föld |
| Elhelyezkedése | |
 Sándorvár
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 54′ 34″, k. h. 17° 00′ 06″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 34″, k. h. 17° 00′ 06″ | |
Sándorvár (horvátul: Šandrgrad) egy várhely Horvátországban, a Belovár-Bilogora megyei Šandrovac határában.
Fekvése
A várhely abban a völgyben található, amelyen keresztül a Šandrovačka-patak folyik, a Bilo-hegység magaslatai között. A hely neve Gradina, mely a Veliko Trojstvoról Šandrovacra vezető úttól körülbelül 100 m-re délre, a šandrovaci templomtól pedig körülbelül 1,5 km-re nyugatra található. Hetven évvel ezelőtt a föld Hajtić nevű tulajdonosa a mezőgazdasági művelés megkönnyítése érdekében lefaragta a központi magaslatot. Ebből az alkalomból Ivan Barešić belovári régiséggyűjtő sok kerámia edénytöredéket gyűjtött össze. A helyet egykori tulajdonosáról Hajtić stolnak is nevezik.
Története
IV. Béla király 1245. április 26-án kelt adománylevelében, melyben az itteni birtokot a tatárjárás idején szerzett érdemeiért Hudina grófnak adományozza, egy Mušina nevű patakot említ itt.[1] Valószínűleg ez a Šandrovačka-patak régi neve, amely Šandrovac térségében fakad és Bedenik és Nova Rača közelében folyik tovább Csázma felé. Šandrovac területe olyan középkori nemesek birtoka volt, akiknek ezen a területen már 1263-ban állt „Castrum Musina” nevű vára [2] További középkori dokumentumok említik Musin (Mosyna, Musyna stb.) birtoklását. A zágrábi egyházmegye plébániainak listája 1334-től megemlíti a muzinai Boldogságos Szűz („ecclesia beate virginis de Mosina”) templomát.[3] A helyiek említik egy régi templom létezését is az Okop-dombon, amely az úttól északra, a Hajtićev stolon állt vártól körülbelül 300 méterre északkeletre található. Egy másik várhely is található az erdőben a Hajtićev stoltól mintegy 300 méterre délnyugatra, mely a magaslati várak típusához tartozott. Terület kisebb, a déli oldalon pedig az ott levő magaslatba van vágva, míg északkeletre Hajtić stol felé a terep sík és a két hely között természetes kapcsolat látható. A faluban ősidők óta él egy legenda egy Sándor nevű nemesről, akiről a falut elnevezték. A 15. század végén Mušina valóban a Sándorfi család birtokába került. A történeti források a 16. század elején említik Mušinát vagy Mušinját (Mosynya), a század közepén pedig a šandrovaci várat. A 19. század végéig a hely nevét a kaj horvát változatban Šandrovecnek ejtették. A számos kerámiaedény töredék, valamint a történelmi adatok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy Sándorvárat sokáig használták. Nyilvánvaló, hogy a középkorban ez a terület sűrűn lakott volt, és a földvárakkal rendelkező falu jelentős volt a vidék védelmében.
A vár mai állapota
Bár a terep ma már lapos az egykori a központi magaslatot körülvevő árok és sánc még jól megkülönböztethető. A nyugati oldalon az árok megmaradt része vízzel telt meg. Az egész terület forrásokban és talajvízben gazdag, és a középkorban a közeli Šandrovačka-patak is hozzájárult az árkok vízzel való feltöltéséhez.
Jegyzetek
- ↑ Tade Smičiklas: Codex Diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae te Slavoniae IV. kötet 275. o.
- ↑ Tade Smičiklas: Codex Diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae te Slavoniae V. kötet 253. o.
- ↑ Buturac, Josip: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvát nyelven). Starine JAZU, 59/1984. (Hozzáférés: 2018. május 27.)
Források
Tatjana Tkalčec - Tajana Sekelj Ivančan: Primjeri nizinskih srednjovjekovnih gradišta u središnjoj Hrvatskoj - uloga vode u funkciji obrane, Hrvatske vode (časopis za vodno gospodarstvo) 12 (2004), 46; 17-27. (horvátul)
További információk
Darko Antolković blogja (horvátul)