Szintvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szintvonal-leképezés

A térképek a Föld felületének tagolódását és domborulatai, térszíni formáit és alakulatait mértanilag, egyezményes jelekkel és meghatározott arányú kisebbítéssel, rendszerint síkban ábrázoló színes rajz, vagyis a földfelszín derékszögű vetületének síkra vetített ábrázolása.

A térképi ábrázolásból következik, hogy a magassági viszonyokat valamilyen módszerrel jelezni kell e síkban.

A terep egyenetlenségeit a következő módokkal lehet ábrázolni:

  • szintvonalakkal,
  • csíkozással, amikor apró vonalak segítségével próbálják a síkból „kiemelni” a tereptárgyat,
  • eltérő színezéssel – színrétegező, vagy színfokozatos módszer – amikor a szintek magasságát sávokra osztva a zöld árnyalataitól kezdve a sötétbarna színig jelölik a magasságot. A mélységek jelölésénél a fehér jelenti a sekélyebb mélységeket és a kék egyre sötétebb árnyalatai utalnak a vízmélységre. A jelmagyarázatban adják meg a szinteknek megfelelő színezést
  • árnyékolással, színárnyalással, amikor a tereptárgyat árnyékok alkalmazásával és ennek hatásaival, térhatásszerűen a domborzatot a síkból kiemelik.

A legelterjedtebb eljárás a szintvonalas ábrázolási mód a térképeken, természetesen a többi ábrázolási móddal kiegészítve.

Szintvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szintvonal (izohipszia) a tengerszinthez viszonyított azonos magasságú tereppontokat összekötő, önmagába visszatérő képzeletbeli vonal. A felszíni viszonyok ábrázolásának egyik legkifejezőbb módja.

A szintvonalak sűrűsége a térkép méretarányától is függ. A szintvonalak áttekinthetővé teszik a térképet, megkönnyítik az erősen tagolt felszín ábrázolását.

A pozitív szintvonalak a terep kiemelkedéseit, a negatív szintvonalak a talaj mélyedéseit, illetve a tengerek, nagyobb tavak mélységét jelölik.

Értéküket m-ben adják meg.

A szintvonalak alkalmazását 1723-ban Cruqius mérnök és a francia Buache (1700 – 1773) vezette be.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térképeken általában barna, vagy kék színt használnak a szintvonalakat jelölésére.

A szintvonalak a következő tulajdonságokkal rendelkeznek:

  • nem keresztezhetik egymást,
  • mindig záródnak, kivéve, ha a térkép egyéb utalásai miatt azokat meg kell szakítani (például szöveg, település, út stb.)
  • általában nem párhuzamosak egymással,
  • sűrűségük a terep meredekségére utal, minél sűrűbben helyezkednek el, annál meredekebb a terep formája.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szintvonalak fajtái

A könnyebb olvashatóság érdekében a szintvonalakat különféle módon ábrázolják. Színük: szárazföldi térképeken barna, vízi térképeken kék.

Alapszintvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az azonos tengerszint feletti magasságú pontokat összekötő folyamatos vonal. A szomszédos szintvonalak közötti magasságkülönbséget (alapszintközt) méterben adják meg a térkép szövegmezőjében, vagy a vonalakba írt számokból határozható meg.

A szintvonalba beírt szám a tengerszint feletti magasságot adja meg, és a számjegyek talpa mindig a lejtő irányába mutat.

Főszintvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában minden ötödik alapszintvonalat kiemelten, megvastagítva ábrázolnak. A térképen a gyors becslésre és az általános kép kialakítását szolgálja.

Felező szintvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felező szintvonallal kerülnek ábrázolásra az adott értéknek megfelelő magasságú önálló terepidomok, valamint az enyhe lejtésű területek lejtőviszonyai

Domborzati segédvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A domborzat kisebb de jellegzetes alakú idomainak ábrázolására szolgál. Magassági értéke nincs.

Eséstüske, mint kiegészítő jel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eséstüske szerepe

A szintvonalak magukban nem utalnak a terep lejtési viszonyaira. A szintvonalak magassági értékeiből azonban lehet következtetni a lejtés viszonyaira.

Egyes esetekben, amikor nem lehet egyértelműen meghatározni a lejtés, vagy emelkedés viszonyait – például kisebb domborzati kialakulásoknál – eséstüskét alkalmaznak. A mellékelt ábra mutatja be az eséstüske szerepét, hiszen mindkét terepforma azonos szintvonal rajzolattal rendelkezik, mégis különbség van a két forma között. Az eséstüskék adnak világos magyarázatot az alkalmazására.

Az eséstüskét a szintvonal lejtőirányba eső oldalára rajzolják.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]