Szilvási Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilvási Lajos
Élete
Született 1932. január 13.
Szolnok
Elhunyt 1996. november 9. (64 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény

Szilvási Lajos (Szolnok, 1932. január 13.Budapest, 1996. november 9.) magyar író, újságíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei, Szilvási Sándor (1890–?) és Szaksz Erzsébet (19001980) voltak. Korai éveit édesanyja szülőfalujában a Zala megyei Türjén töltötte. A családot a Nagy gazdasági világválság hajtotta Szolnokra, ahol az apa Víg Kálmán hentes és mészáros üzletében dolgozott segédmunkásként, míg az anya raktári kisegítő lett egy nagykereskedőnél.

A Tiszaparti Állami Elemi Népiskolában figyelt fel a szegény, de éles eszű diákra Csiky József igazgató, aki 1942-ben beíratta tehetséges tanítványát a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumba. Ide járt Szilvási 1946 februárjáig, amikor a család visszaköltözött a Zala megyei Türjére. A keszthelyi premontrei gimnáziumban folytatta tanulmányait és ott érettségizett 1950-ben. A keszthelyi években a Csányi László népi kollégium lakója volt. Itt lépett be a 1947-ben a Magyar Kommunista Pártba.

1950-ben a Petőfi Akadémiára irányították, de a tisztképzésből a szíve miatt kiszuperálták. Az Idegen Nyelvek Főiskolájára került, ahol orosz szakon tanult. Egyúttal az MTI munkatársa lett, ahonnan 1953-ban, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején a Szabad Nép szerkesztőségébe helyezték.

Dolgozott a Szabadságnál és az Igazságnál. 1957-1958-ban az MTI külpolitikai főosztályán rovatvezető, kiadványszerkesztő volt. 1958-tól 1977-ig az Újítók Lapja olvasószerkesztője, 1977-től a Delta főszerkesztő-helyettese volt. Romantikus-kalandos történetei, olvasmányos lektűrjei tették népszerűvé. 27 regénye jelent meg (8-at külföldön is közreadtak). Utolsó regénye A vincellér, amely a halála után 12 évvel, 2008 őszén jelent meg.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első regényei a második világháborúban s az azt követő évtizedekben játszódnak, kalandosak, cselekményük pedig fordulatos. Erkölcsi példaadással rendelkeznek, bár nem mindig párosulnak történelmi hitelességgel, nem festenek igazán hű képet a korszakról, a környezetről. A hatvanas évektől kezdve regényhősei fiatal értelmiségiek, akiknek hányatott életét próbálja ábrázolni.

További kedvelt témája a fiatalok felnőtté válása a szexualitás, a gondolkodás és főleg a munkavállalás, önállósodás terén. Művei nemcsak szórakoztatóak, hanem komoly tanulságokként is szolgálnak és a fiatalságot figyelmeztetik, hogy a fiatalkori hibák milyen súlyos következményekhez vezethetnek.

Regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Középiskolások (regény, 1953)
  • Riadó a tárnák felett (kisregény, 1955)
  • Fény a hegyek között (regény, 1956)
  • Csillaghullás (regény, 1960)
  • Bujkál a Hold (regény, 1960)
  • Appassionata (regény, 1961)
  • Egyszer-volt szerelem (regény, 1961)
  • Nem azért született (regény, 1962)
  • Kinek a sorsa? (regény, 1964)
  • Albérlet a Síp utcában (regény, 1964)
  • És mégis őrizetlenül (regény, 1964)
  • Fekete ablakok (regény, 1965)
  • Ködlámpa (regény, 1967)
  • Ott fenn a hegyen (regény, 1967)
  • Születésnap júniusban (regény, 1969)
  • Kipárnázott kaloda (regény, 1969)
  • Légszomj (regény, 1970)
  • Vízválasztó (regény, 1972)
  • Ördög a falon (regény, 1972)
  • Egymás szemében (regény, 1976)
  • Hozomány (regény, 1978)
  • Karácsony (regény, 1979)
  • Lélekharang (regény, 1981)
  • Szökőév (regény, 1982)
  • A néma (regény, 1985)
  • Jegenyék (regénysorozat, 1987-2008)

Jegenyék-ciklus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilvási Lajos témájú médiaállományokat.