Sziki útifű
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Plantago maritima | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sziki útifű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sziki útifű témájú médiaállományokat és Sziki útifű témájú kategóriát. |
A sziki útifű (Plantago maritima) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, ezen belül az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó faj.
Alfajai[szerkesztés]
Négy alfaja ismert.
- Plantago maritima subsp. maritima: Európa, Ázsia, Északnyugat-Afrika.
- Plantago maritima subsp. borealis (Lange) A. Blytt and O. Dahl. Arktikus élőhelyek
- Plantago maritima subsp. juncoides (Lam.) Hultén. Észak- és Dél-Amerika
- Plantago maritima subsp. serpentina (All.) Arcang. Közép-Európa hegyvidékei
Előfordulása[szerkesztés]
A kontinentális sziknövényzet gyakori faja, Magyarországon is leginkább szikes élőhelyeken találkozhatunk vele.
Megjelenése[szerkesztés]
A sziki útifű alacsony termetű, évelő növény. Vékony, ár vagy keskeny lándzsa alakú, ép szélű levelei tőlevélrózsát alkotnak, ereik párhuzamosak, kiemelkedőek. Virágkocsányai csúcsán füzérben nyílnak a sárga színű, kicsi virágok. A porzószálak hosszan kinyúlnak.
Életmódja[szerkesztés]
Halofita növény, a szikes élőhelyek száraz, magas sótartalmú talajaira jellemző, különleges és igen mostoha körülményekhez is jól alkalmazkodik. Július-augusztusban virágzik.
Források[szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- http://novenyhatarozo.info/noveny/sziki-utifu.html Archiválva 2019. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
