Szerkesztő:Szalakóta/Gondolatok a méhészetről

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dolgozó nektárt gyűjt virágból

Vannak, akik azt hiszik, hogy a méhek a vadonban is meg tudnának élni. Miért ne? Hiszen már évmilliókkal azelőtt itt voltak, hogy az ember megjelent. Ez azonban már nem igaz, és ez az ember hibája ugyan, de már nem tudjuk ezt visszacsinálni. A fő probléma a méhatka.

Varroa atka egy méh lábán pásztázó elektronmikroszkóp alatt

A méhatkának nyolc lába van, süket és vak, és az egyedek egymás klónjainak tekinthetők. Szag alapján tájékozódik. A méhek testfolyadékát (vérnyirkát) szívja. Egy jól fejlett méhcsaládot három év alatt ki tud pusztítani, ha nem védekezünk ellene. Ez azt jelenti, hogy nem tudnak megélni a vadonban. Ha pedig egy vegán döntéshelyzetbe jutna és úgy döntene, hogy a méheket szabadon kell ereszteni, akkor azzal egy rohamos fajkihalást indítana el, és az ember is veszélybe kerülne. Csak gabonán és krumplin vajon hány évünk lenne hátra?

Márpedig a méhészkedés sokszor méhek elpusztításával jár. Az atka elleni védekezésként a családért fel kell áldozni a herefiasítás nagy részét és az őszi utolsó fiasítást. Az anyákat sokszor lecserélik, és nem várják meg, amíg természetes halált halnak, mert az lehet, hogy nagyon rosszkor, talán télen lenne, amikor már nem lehet segíteni a családon. Egy vegetariánus guru azt mondta egyszer: A húsevés erőszakot igényel. Eszerint azonban maga az élet igényli az erőszakot, még akkor is, ha zöldséget, gyümölcsöt eszünk, de ekkor az erőszak el van rejtve a szemünk elől.

Krajnai méhek raja fehér akácon

Persze vannak, akik visszaélve a méhész névvel sok fölösleges szenvedést és halált okoznak méheiknek. Például, akik megcsonkítják az anyák szárnyát, hogy rajzáskor ne repülhessenek messze, és könnyű legyen befogni a rajt. Vannak, akik úgy próbálják meggyorsítani az anyák leváltását, hogy megcsonkítják a lábukat. Vándorméhészeknél előfordul, hogy éretlen mézet pergetnek nyitott fias lépekből. Ezek a saját kényelmük érdekében, és nem a méheikért tesznek így. Ennek nem lenne szabad így lennie. Tisztelnünk kell annyira méheinket, hogy nem rendeljük őket alá a mi kényelmünknek. Még akkor is, ha nem félünk a fullánkjuktól, mert úgysem tudják átszúrni a kesztyűnket.