Szerkesztő:Raczrobert/Herbert Schnädelbach

Herbert Schnädelbach, 2007

Herbert Schnädelbach (Altenburg, Thüringia 1936.augusztus 6.) német filozófus. A berlini Humboldt Egyetem filozófiaprofesszora volt valamint a Német Filzófia Társaság elnöke. "Módszeres-racionális beszélgetésfilozófiája" tartalmaz a diszkurzuselmélettel és a szociálfilozófiával kapcsolatos cikkeket filozófia racionalitáselméletek konstrukciójához, a historizmus fogalmának pontosítására és nyelvi központú felismeréselméletet. Gyakori résztvevője az atezimust és a szabad akaratot tematizáló társadalmi vitáknak.

Élete

Herbert Schnädelbach két éves korában családjával Wrocławba költözött. Itt járt iskolába, majd Lipcsébe, Bad Bergzabernba és Landauba. Ott érettségizett 1955-ben. Egyetemre Frankfurtba járt, ahol filozófiát, szociológiát, germanisztikát, történelmet és zenetudományt tanult. 1962-töl 1966-ig a filozófiai tanszéken dolgozott segédként, 1965-ben Hegel szubjektív szabadságfogalmáról írta disszertációját filozófia szakon. 1970-ben Theodor W. Adornonál ill. az ö halála után Jürgen Habermasnál habilitált, munkája címe Erfahrung, Begründung und Reflexion. Versuch über den Positivismus (Tapasztalat, érvelés és reflexió. A pozitivizmus egy értelmezése.)

Professzorként Schnädelbach 1971-töl 1978-ig Frankfurt am Mainban oktatott, súlypontos területei történetfilozófia, tudományfilozófia, és diszkurzanalízis voltak, egy ideig dékán is volt. Ezt követöen a hamburgi egyetemre ment szociálfilozófiát tanítani.

1988 és 1990 között a Német filozófiai társaság elnöke volt. 1990-ben ö szervezte a XV. kongresszust mely rendezvény címe „Philosophie der Gegenwart - Gegenwart der Philosophie“ (A jelenkor filozófiája, a filozófia jelenkora) volt.. 1993-banmeghívták a Humboldt Egyetemre oktatni, ahol átvette az elméleti filozófia tanszéket. Jelentös szerepe volt a Filozófiai Intézet újbóli felállításában. Többek között foglalkozott analitikus "nyelvfilozófiával, diszkurzus- és racionalitáselmélettel, valamint sokáig foglalkozott Hegellel. 60. születésnapjára jelent meg egy ünnepi szám Sich im Denken orientieren (A gondolkozásban orientálódni)

2000-ben jelent meg háromkötetes müve Hegels Philosophie. Kommentare zu den Hauptwerken (Hegel filozófiája. Kommentár a fömüvekhez). Schnädelbach tanítványai többek között Micha Brumlik, Simone Dietz, Kathrin Glüer, Heiner Hastedt, Geert Keil, Christian Thies, Udo Tietz, Anke Thyen és Mark Young. 2002-ben emeritálták.

Schnädelbach ateista, Der Fluch des Christentums. Die sieben Geburtsfehler einer alt gewordenen Weltreligion (A kereszténység átka, egy megöregedett világvallás hét szüeltési hibája) címü újságcikke a Die Zeit címü hetilapban 2000-ben országos vitát váltott ki.

Filozófiája

Schnädelbach nem tartja magát egyik ún. filozófiai iksolához tartozónak sem, bár elsösorban a kritikus elmélettel foglalkozott. Számtalan publikációja G.W.F. Hegellel foglalkozik, valamint kifejlesztette a "Diszkurzusössezmosás disztinkcióelméletét" (Distinktionstheorie der Diskursvermengung, Reflexion und Diskurs, 1977): az egymással összefonódott diszkurzusmomentumokat analitikusan megkülönböztetve az érvényesség lehetöségét kritikusan megvilágítva.

Filozófiai értelmezése

Schnädelbach a filozófia egyik nagy erösségének annak sokoldalúságát tartja és mint egy folyamatosan kritikus beszélgetést értelmezi a felvilágosodás korszaka és a tudomány között (im Spannungsfeld). Nézete szerint a filozófia igényt tarthat a igazságra, megkülönbözteti a filozfóiát és pszeudofilozófiát és keresi a konfrontációt más filozófusokkal, akik véleménye szerint elhagyják a pluralitás kereteit és a filozófiát felelösségtudat nélkül tönkre teszik.

A filozófia többesszámú; belsö sokfélesége az erössége. Ennek oka kettös lényegében rejlik, amelynek segítségével a nyugati kultúrában létrejött - mint a felvilágosodás tudománya, a világ felismerése és önértékelés, objektív elméletalkotás és szubjektív orientáció - Airsztotelész és Szókrátész öröksége - mindig újabb konstellációk váltak a hagyományaink részévé. Ezért is szükséges manapság, hogy a felmerülö tizstázási igényeket egyben a tudományhoz irányítsuk - nézetem szerint ez a különbség a filozófia és a pszeudofilozófia között - és mint ahogyan a tudományban a tisztázásra való törekvést támogatjuk. De tárgy szerint is többes számú a filozófia, ha úgy értelmezzük mint gondolatbeli tájékozódási kísérlet összességét a gondolkozásunk, felismerésünk és cselekvésünk alapvetö területén.

Die Philosophie ist ein Plural; ihre innere Pluralität ist ihre Stärke. Ein Grund hierfür liegt in dem Doppelcharakter, mit dem sie im Abendland entstand – als Wissenschaft und Aufklärung. Welterkenntnis und Selbstdeutung, objektive Theoriebildung und subjektive Orientierung – das Erbe von Aristoteles und Sokrates – sind in unserer Tradition immer wieder neue Konstellationen eingegangen. Auch darum müssen wir heute Aufklärungsbedarfe immer zugleich an die Wissenschaften verweisen – hier wird m. E. über die Differenz zwischen Philosophie und Pseudophilosophie entschieden – wie wir umgekehrt in den Wissenschaften Aufklärungsprozesse anzumahnen und zu ermuntern haben. Aber auch der Sache nach ist die Philosophie ein Plural, wenn wir sie als Inbegriff gedanklicher Orientierungsversuche im Bereich der Grundsätze unseres Denkens, Erkennens und Handelns verstehen. […] Hierbei werden wir uns der verschiedensten Hilfsmittel bedienen – nicht nur was uns die historisch-hermeneutische Wissenschaftlichkeit an die Hand gibt; Monopole sind auch in der Philosophie kontraproduktiv. So vielfältig und vielgestaltig die Erwartungen sind, die an uns herangetragen werden, so phantasievoll und flexibel müssen wir sein, wenn es darum geht, ob wir sie verantwortlich erfüllen oder sie enttäuschen.|Herbert Schnädelbach}}

A gyerekek is filozofálnak de az intézményesített tudományban a filozoiának az a feladat, hogy a filozófiát felelöségteljesen fejlesszék és ne rombolják. Ha az ún. tudósok vélelmezett filozofálása nem felel meg tudományos elvárásainak és az általa definiált többes számot túllépi, akkor Schnädelbach konfliktust provokál és végigviszi.

Im Rahmen seiner Abschiedsvorlesung im Jahre 2002 bezeichnete Schnädelbach diejenigen, die zum Gespräch der Philosophie mit dazugehören, aber an ihrem Rande stehend „enttäuschen“, als „die „»Mono-logen«, Phänomenologen und Krypto-Theologen“ der (Pseudo-)Philosophie. Er wendet sich damit nicht gegen alle Phänomenologen und Theologen, sondern will mit diesen Tätigkeitscharakterisierungen Grenzen des Philosophierens aufzeigen. Der in diesem Zusammenhang stehende Vorwurf der „Pseudophilosophie“ geht zurück auf Schnädelbachs Einschätzung, dass es in der professionellen Philosophie eine Tendenz zunehmender „Ver(geistes)wissenschaftlichung“ gebe (die auch in anderen Fächern beklagt wird). Daher betont er mit dem „Doppelcharakter“ der Philosophie die seiner Auffassung nach eher vernachlässigte Aufklärung. „Das angemessene Verhältnis von Wissenschaft und Aufklärung ist vielleicht das, was wir unter dem Wort Weisheit suchen.“

Lábjegyzetek