Szerkesztő:Hungarikusz Firkász/Tengelyi

Tengelyi László
2013 októberében
Született	1954. július 11. Budapest
Elhunyt	2014. július 19. Wuppertal
Házastársa	John Éva
Foglalkozása	filozófiatörténész, egyetemi tanár, újságíró, lapszerkesztő
Halál oka	szívroham
Sablon • Wikidata • Segítség

Tengelyi László (Budapest, 1954. július 11. – Wuppertal, 2014. július 19.) filozófiatörténész, egyetemi tanár, újságíró, lapszerkesztő, a filozófia tudományának kandidátusa. Kutatási témái az antik filozófia, az etika története, a fenomenológiai etika, fenomenológiai metafizika, Kant és a német idealizmus valamint a német és francia fenomenológia voltak.

Életpályája

Tengelyi László 1972 és 1979 között történelmet, klasszika-filológiát és filozófiát tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Egyetemi tanulmányainak végeztével az ELTE Bölcsészkarának oktatója lett, majd 1997-től a Filozófiatörténet Tanszék (későbbi nevén: az Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék) tanszékvezetője volt, egészen 2001-ig, amikortól is a Wuppertali Bergische Universität meghívását elfogadva, az ottani Fenomenológia és Teoretikus Filozófia Tanszék professzori tisztét töltötte be. Magyar, német, francia és angol nyelven jelentek meg könyvei, tanulmányai és tanulmánykötetei. 1995 és 2002 között tagja volt a Magyar Filozófiai Társaság Elnökségének, 2003-tól 2005-ig elnöke a Német Fenomenológiai Társaságnak. Több rangos fenomenológiai folyóirat (Husserl Studies, Phänomenologische Forschungen) és könyvsorozat (Phänomenologie und praktische Philosophie, Contemporary Studies in Phenomenology.) szerkesztőbizottságába is beválasztották. Vendégprofesszorként megfordult többek között francia, amerikai, kanadai és kínai egyetemeken, a Wuppertali Egyetem pedig az ő kezdeményezésére és vezetésével csatlakozott az ERASMUS Mundus kortárs francia és német filozófiai programjához.

Tengelyi László eredetileg 1988-ban megjelent Kant-monográfiájának második kiadásához írott előszavában azt a személyes megjegyzést teszi, hogy Immanuel Kant volt az a gondolkodó, akitől mindmáig a legtöbbet tanult (Kant. Áron, Budapest 1995/2). Nem tudható, ez az 1995-ben leírt mondat az elmúlt években is érvényes volt-e, annyi azonban bizonyos, hogy Tengelyi filozófiatörténeti érdeklődését, de még fenomenológusi habitusát is mélyen befolyásolta a három Kritika szerzője. Erről tanúskodnak a 1980-as és 1990-es évek publikációi, amelyek kezdetben inkább filozófiatörténeti értelmezések, az 1992-ben megjelent A bűn mint sorsesemény című könyvtől fogva pedig önálló fenomenológiai elemzések. 1990-ben Grób László, Kolta Magdolna, Miklós Tamás, Tomsics Emőke továbbá a Pénzügyi Jogtanácsosi Iroda Egyesülés és az Eötvös Loránd Tudományegyetem mellett alapítója volt az Atlantisz Könyvkiadónak./

Tengelyi László munkássága két súlypont köré csoportosítható: az egyik Kant, a másik a fenomenológia. Ez volt az a két terület, amellyel a legintenzívebben foglalkozott, és hatása is itt volt a legnagyobb. Kant-monográfiája ma is a legalapvetőbb magyar nyelvű írás a filozófusról, s ezt egészítik ki fordításai: Kant néhány fontos levele mellett a latin nyelvű Székfoglaló értekezés a Kant-monográfia első kiadásának függelékében, az összefoglalókkal és kommentárral is ellátott, a Matúra-sorozatban megjelent Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (Raabe Klett, Budapest 1998), és a feleségével, John Évával együtt lefordított Prolegomena (Atlantisz, Budapest 1999). Az ifjabb fenomenológus-generációk ugyanakkor méltán tartják őt a 90-es években kibontakozó magyarországi fenomenológia atyjának, az ezredfordulótól, vagyis a Wuppertali Egyetem katedrájának elfoglalásától kezdve pedig a nemzetközi fenomenológiai élet egyik meghatározó alakja.

A kulcsfogalmak, amelyek Tengelyi László első terjedelmesebb írásaiban előbukkannak, etikai jellegűek: a morális autonómia, a bűn és a sors, az élettörténet és az interszubjektivitás. Ilyen irányú témaválasztására – az egyéni érdeklődés mellett – minden bizonnyal hatással volt szeretett tanára, Ancsel Éva, akinek töredékben maradt utolsó írását (Az élet mint ismeretlen történet. Atlantisz, Budapest 1995) ő adta ki, s aki filozófiai ízlését is erősen formálta. Kant-értelmezésével pedig másik tanára, Munkácsy Gyula, illetve az általa nagyra becsült idősebb kolléga, Vidrányi Katalin nyomdokaiba lépett. Hiszen Kant Tengelyi szemében is elsősorban „az emberi nézőpont” filozófusa, akinek filozófiatörténeti jelentősége mindenekelőtt abban az„ antropológiai fordulatban” áll, amely a „Mi az ember?” kérdésben látja a metafizikai kérdések gyökerét.

Első nagyobb lélegzetű munkájában, kandidátusi disszertációjában, amely Autonómia és világrend címmel jelent meg 1984-ben (Medvetánc 1984/4-es szám melléklete), a kanti etika fundamentumát keresi. Ez a Kant három legfontosabb etikai témájú művét átfogó vizsgálat, amely már egyértelműen mutatja szerzőjének kivételesen finom elemzőkészségét, azt mutatja meg, miként fut zátonyra több kísérlet után végképp Kant vállalkozása az etika megalapozására. Tengelyi szerint ez egyúttal a kritikai rendszer felépítésének kudarca is, hiszen ő szoros kapcsolatot lát a rendszereszme és az etika átalakulása között. Ez érthető is, amennyiben az autonómia eszméjét Kant teljes kritikai vállalkozása kulcsának tartja.

2004-ben

Ez a megalapozó és rendszerépítő filozófiai törekvések szempontjából negatív eredmény azonban Tengelyi László szemében filozófiatörténeti és fenomenológiai perspektívából is rendkívül gyümölcsöző. Hiszen olyan mély belátások következménye, amelyek ugyan – Kanttól vett kedves gondolati alakzatát alkalmazva – antinómiába torkollnak, ez azonban egyrészt magához a bűntapasztalathoz tartozik, másrészt legyőzésének kísérlete olyan megközelítéseket inspirált, amelyek új belátásokkal gyarapították „a rossz filozófiáját”. Ezt mutatja meg A bűn mint sorsesemény (Atlantisz, Budapest 1992) című könyv.

Tengelyi László gondolkodásában az 1990-es évek több szempontból is döntő fordulatot hozott. Filozófiatörténeti kutatásait lépésről lépésre felváltották önálló filozófiai törekvései, a kanti etika fundamentumának keresése pedig átadta helyét az átfogó fenomenológiai vizsgálatnak. Az ebben az évtizedben megjelent két könyv középpontjában mindazonáltal azok a kérdések állnak, amelyek már Kant-értelmezésének horizontját is meghatározták: bűntapasztalat és sors összefüggése, a személyiség és az élettörténet vonatkozásai; ezen túl pedig az etika problémáinak fenomenológiai átértelmezése a fenomenológiai fundamentáletika fogalma mentén. Az 1998-ban napvilágot látott Élettörténet és sorsesemény című könyv (Atlantisz, Budapest) legnagyobbrészt az ugyanebben az évben megjelent Der Zwitterbegriff Lebensgeschichte című könyvre támaszkodik (Wilhelm Fink Verlag, München), amely Tengelyi László első önálló kötete idegen nyelven, és amelyet később angolul (The Wild Region in Life-History. Northwestern Univ. Press, Evanston 2004) és franciául (L’histoire d'une vie et sa régionsauvage. Millon, Grenoble 2005) is publikált.

A bűn mint sorsesemény című könyv ott kezdődik, ahol Tengelyi Kant-értelmezése véget ér: a gyökeres rossz kanti fogalmában rejtőző antinómiánál. Ez az antinómia olyan termékeny feszültséget hordoz magában, amely nem csak Kant követői számára, de egészen a XX. századi nagy gondolkodókig meghatározza a rossz eredetéről és mibenlétéről szóló filozófiai gondolkodást. Tengelyi vizsgálódásai abból az állításból indulnak ki, hogy a metafizikai hagyomány a rosszat a jó puszta hiányaként fogta fel, vagyis a rossz semmisségére alapult. A priváció-tézis azonban nem képes számot adni a rossz tényleges tapasztalatáról, amelyben bűnösség, sors, személyes azonosság, szabadság és felelősség kibogozhatatlanul egybefonódik. A könyv címéül választott kifejezés – a bűn mint sorsesemény – mindkét fogalma a priváció-tézistől való eltávolodást fejezi ki. A bűn fogalma azt juttatja kifejezésre, hogy a rossz általános fogalmához csak szabadság és felelősség fogalmain keresztül juthatunk el, nem pedig a kozmológia vagy a teodícea nagy metafizikai alakzatain keresztül. A sors pedig a tragikus bűntapasztalatra utal, amelyre a filozófiai gondolkodás egészen a fiatal Hegelig idegenkedve tekintett.

Tengelyi László fenomenológiai kutatásainak középpontjában ezt követően a tapasztalat fogalmának újraértelmezése állt. Ez legvilágosabban a Tapasztalat és kifejezés (Atlantisz, Budapest 2007, németül: Erfahrung und Ausdruck. Springer, Dordrecht 2007) című műben követhető nyomon. A kötetben található nagyszabású tanulmányok újra és újra ugyanahhoz a kérdéshez térnek vissza: „miként válik hozzáférhetővé a tudat számára az értelemképződésnek az a magától meginduló folyamata, amely – Hegel kifejezésével élve – eredendően a »tudat háta mögött« játszódik le”.

2013-ban

Tengelyi önálló gondolati útkeresésében nem keres kibúvókat a filozófiai (ez esetben fenomenológiai) beállítódás alól, hanem kitart mellette és módszertanilag elmélyíti. Olyan filozófiát mutat be, amely következetesen megmarad a gondolkodás közegében, és nincs szüksége sem a pszichológia, sem a szociológia, sem bármilyen más tudomány támasztékára. Ezzel egyszersmind hallgatólagosan választ is ad arra a kérdésre, hogy van-e még olyan önálló terepe a filozófiának, amelyet a tudományok nem hódítottak el tőle. Tengelyi szerint a filozófia nem a szellem halott alakzata, amelynek csak múltja van, de jelene már nincs, és nem is csupán egy árnyéktudomány, amely elől a valódi tudományok elszívták az éltető oxigént. Írásai eleven bizonyítékai annak, hogy a gondolkodás mindig megtalálja a maga útjait, és a filozófia nem más, mint a gondolkodás értelmének önálló, a mindenkori tudományoktól független és velük egyenrangú keresése.

Tengelyi gondolkodása Georg Wilhelm Friedrich Hegel és Hans-Georg Gadamer kezdeményeire támaszkodik, amikor a tapasztalat fogalmát elhatárolja attól a felfogástól, amely szerint a tapasztalat mindössze az általános fogalmak alkalmazását, vagy pedig a tudományos ismeretszerzés sajátos válfaját jelenti. A tapasztalat újat hoz, minden valódi tapasztalat az újdonság erejével hat, keresztezi elvárásainkat és a tudat szándékaitól függetlenül, „a tudat háta mögött” történik meg. Ez a felfogás nem csupán súlyt ad a tapasztalat fogalmának, hanem egyszersmind rámutat a „ritkaságára”, vagyis arra, hogy nem minden, hétköznapi értelemben vett tapasztalatunk hordozza az újdonságot, az értelem keletkezésének meglepő és váratlan fordulatait. Ám a pregnáns értelemben vett tapasztalatok mégsem csupán határesetei és különleges változatai a hétköznapi észlelésnek, hanem valójában ezek az „igazi” tapasztalatok, ugyanis ezekből a tapasztalatokból áll össze az életünk. „Nem puszta élmények, hanem jelentőségteljes tapasztalatok alkotják egy élet történetét.”

Halála előtt két nagy feladatnak szentelte erejét. Hans-Dieter Gondeck közreműködésével megírta az újabb francia fenomenológia történetét: egy monumentális német nyelvű értelmező-értékelő elemzést az elmúlt 30 év francia nyelvű fenomenológiájáról (Neue Phänomenologie in Frankreich.. Suhrkamp, Frankfurt 2011). Saját gondolkodásának középpontjában pedig a világfogalom fenomenológiai újraértelmezése állt. Erről azonban csak az immár posztumusz magnum opus, a Welt und Unendlichkeit. Zum Problem phänomenologischer Metaphysik (Karl Alber Verlag, Freiburg) közeljövőben esedékes megjelenése után alkothatunk átfogó képet.

2014. július 19-én, néhány nappal a hatvanadik születésnapja után elhunyt. Halálát szívroham okozta.

Főbb művei

Könyvek

• 1984 Autonómia és világrend : Kant az etika fundamentumáról [Budapest] : ELTE KISZ,
• 1988 Kant Budapest] : Kossuth Könyvkiadó
• A bűn mint sorsesemény Budapest, 1992 : Atlantisz Könyvkiadó,
• 1995 Kant 2. javí, bőv. kiad. Budapest : Áron László Könyvkiadó és Kereskedelmi EC,
• 1998 Élettörténet és sorsesemény Budapest : Atlantisz Könyvkiadó,
• 1998 Der Zwitterbegriff Lebensgeschichte München : Wilhelm Fink Verlag,
• 2017 Őstények és világvázlatok / Tengelyi László ; [szerk. Deczki Sarolta és Miklós Tamás] ; [... ford. John Éva et al.] ; [az utószót írta Miklós Tamás], Atlantisz Bp.
• 2007 Tapasztalat és kifejezés Budapest : Atlantisz

Szervezeti tagságai

• Filozófiai Tudományos Bizottság (2011. október 2. – 2015. szeptember 14.)
• II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya (2011. augusztus 26. – 2015. szeptember 14.)
• Filozófiai Bizottság (2011. augusztus 26. – 2011. október 1.)
• Husserl Studies (2011. november 19. – 2015. szeptember 14.)
• Ergon Verlag (2011. augusztus 19. – 2015. szeptember 14.)
• Studies in Contemporary Phenomenology (2011. augusztus 1 – 2015. szeptember 14.)
• Brill Academic Publishers (2005. június 13. – 2015. szeptember 14.)
• Deutsche Gesellschaft für Phänomenologie (elnökségi tag) 2001. január. 1 – 2015. szeptember 14.)
• Magyar Filozófiai Társaság (1995. január 1. – 2015. szeptember 14.)
• ELTE BTK Filozófiai Intézet (1989. január 1. – 2013. március 4.)

Díjai, kitüntetései

• 1995 – Hauser Arnold-díj
• 1997, 1998, 1999, 2000, 2001 –Széchenyi professzori ösztöndíj
• 2000 – Arany János Közalapítvány Ránki György szakkuratóriumi díja (Arany János Közalapítvány)
• 2000 – Ránki György-díj (MTA)

Emlékezete

Ullmann Tamás (filozófus, egyetemi tanár, az MTA doktora) és Szegedi Nóra (filozófus), az MTA Könyvtár és Információs Központ főkönyvtárosa) Tengelyi Lászlóra emlékezve című megemlékező írása a Magyar Filozófiai Szemle 2014. évi második számában jelent meg. Miklós Tamás Tengelyi László 1954-2014 címmel a Holmi folyóiratba írt hasonló hangvitelű írást. Emlékére hozták létre 2015-ben a Tengelyi László-díjat (Tengelyi László Műfordítói Díj), amely a legjobb fordítói teljesítmények megbecsülését szolgálja. 2015 márciusában Tengelyi László emlékkonferenciát tartottak az ELTE BTK, I épület. Filozófia Intézetében A L Harmattan Könyvkiadó Kft. gondozásában Élettörténet, sorsesemény, önazonosság címmel megjelent kötet egyrészt összefoglalja munkásságát, másrészt kollégái, barátai és tanítványai emlékeznek meg róla.