Szerkesztő:Gwafton/Vanajan Autotehdas
| Vanajan Autotehdas Oy | |
| Típus | részvénytársaság |
| Jogelőd | Yhteissisu Oy |
| Alapítva | március 20. 1943 |
| Megszűnt | december 31. 1968 |
| Jogutód | Patria Land and Armament Sisu Axles |
| Székhely | Vanaja (→ december 31. 1947); Hämeenlinna (január 1. 1948 →), |
| Vezetők | Tor Nessling (1943–1947) Eero Kytölä (1947–1962) Ilmari Karttunen (1962–1967) Jaakko Jarimo (1967–1968) |
| Iparág | autóipar |
| Tulajdonos | Finn állam A. Ahlström Oy Ata Oy Oy Fiskars Ab Kone Osakeyhtiö Kymin Osakeyhtiö Lokomo Oy Oy Strömberg Ab Oy Suomen Autoteollisuus Ab Suomen Gummitehdas Oy Suomen Kaapelitehdas Oy Tampereen Pellava- ja Rautateollisuus Oy W. Rosenlew & Co. Oy Yhtyneet Paperitehtaat Oy |
| Termékek | teherautók, buszalvázok, speciális járművek |
| Alkalmazottak száma | 400 (1968 elején) |
| [[Fájl:Helsinki (→ május 30. 1964); Hämeenlinna (június 1. 1964 →), Finnország|250px|Székház]] | |
| Székház | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vanajan Autotehdas Oy a finn, hämeenlinnai teherautó- buszalváz- és speciálisjárműgyártó volt. A cég mint Yhteissisu Oy 1943-ban alapította; az alapítja a Finn állam és néhány fontos finn vállalatok, a Finnország haderejének teherautók és autóbuszok gyártási céljára. A második világháború vége volt a termelés kezdés előtte; az új neve Vanajan Autotehdas lett, és az autómárkája Vanaja. Azután a termékei elavult teherautók, részben a hadsereg megmaradt anyágokból készítette. A kezdeti probléma megoldása után korszerűsítette a termékekette, nyereségessé vált és nőtt közepéig 1950-es. Sok fontos összetevőit, beleértve a motorokat, importáltak. Dízelmotorok széles körben elterjedt 1955-ből lettek, és 1959-ben bevezette a VAT legjelentősebb innovációja, a teljes terhelés emelő tandem tengely mechanizmust, ami javította terepképességeket jelentősen; a rendszer most használtatott a Sisu járművekben.
A cég elkezdett busz alváz 1950-ben csinálni, és a felépítmények több finn karosszériaépítők épültette. A sok autóbusz üzemeltetők az utolsó modelleket méltányolotta és hiányzotta a gyártás leállt után. Minden Vanaja-busz alvázak a sűrített levegős fékrendszerrel felszerelve legkésőbb 1958-ben voltak, az egy Vanaja busz hidraulikus fék kudarca után, ami indított az egyik legrosszabb közlekedési balesetek valaha történt Finnországban.
A 1960-as végén a VAT beleesett a pénzügyi nehézségekekre; ez vezetett a egyesülése a más finn nehézautógyártóval, Oy Suomen Autoteollisuus Ab, a 1968 végén. A Vanaja-márka megszűnt 1971-ben, ami után az egykori Vanaja-gyár a Sisu terminál targoncákot, buszalvázokat, katonai járműveket és autódarualvázokat előállította. A gyár most tartozik a Patria, amely termel Patria AMV -páncélozott szállítókat, és a nehéz jármű tengelye termelő Sisu Axles.
Vanajan Autotehdas mindig egy kis cég volt, csak 400 dolgozókkal 1968-ben, és az 1960-as piaci részesedése alig 5% Finnországban. Szinte minden Vanaja eladták a hazai piacon; csak néhány autó exportáltak. Vanaja járművek ismertté váltak a robosztus felépítéset és a nagyméretű testreszabhatóságot. A Vanaja teherautó és buszalváz termelés száma összesen 7 140 darab; magában foglalja 260 teherautó és 66 buszalvázmodell; 116 teherautómodell csak egy vagy kettö darab előállította. A Vanaja-járművek a jó hírűvel voltak, és mai napon ezek a veteránautórajongókat értékelik.
Alapozás[szerkesztés]
A 1942-1943 téli folyamán a finn védelmi erők becslések, hogy a folytatólagos háború nem ér véget hamarosan, és volt azonnali szükség új járművekre. A hadseregnek becsülték szüksége legalább 7 000 teherautó és autóbusz hosszú távon. Semleges országok, mint például Svédország és Svájc, hajlandók voltak járműveket Finnországba eladni, de követelték előrefizetést a saját pénznemben. Mert Finnországban nem volt elegendő devizatartalékokat, az egyetlen lehetőség volt a belföldi járműgyártás javulni.[1]
Abban az időben, az egyetlen finn nehézgépjárműgyártó Oy Suomen Autoteollisuus Ab (SAT) egy új gyárat Karisban építette, ahol becsültette a kevésbé valószínű szovjet légitámadás célpontja Helsinki képest. A vállalat igazgatója Tor Nessling javasolta a gyárat nagyobbra építeni, mint eredetileg tervezték. Mint másik lehetőség, Nessling nagy vonakodással javasolt egy új gyár építéset máshol Finnországban. SAT tapasztalható a nehézjárműgyártással volt, de gazdasági és technikai erőforrásokja korlátozottak voltak. Emellett, a nehézjármű importőrök és egyes politikai klikkek gondolatot, hogy SAT kihasználni a háborút próbáltott, és az erőfölény megszerzése a finn piacon.[1]
Honvédelmi miniszter Rudolf Walden összehívott egy megbeszélést a 3. és 4. március 1943 a megoldást a kritikus hiánya a járműveket találni. A résztvevők a kormány és a katonai vezetés képviselői, és a kulcsfontosságú személyzet a vezető finn ipari vállalatokból. A bizottság alakult a vállalat alapítása javasolni, amelyben SAT és az állam mindketten részt vette. A javaslatot a találkozón március 20-án benyújtotot. A vállalat neve Yhteissisu Oy ("kölcsönös Sisu") lett, ami jelentette, hogy a szándék a Sisu járműveket közösen termelni volt. A magántulajdonosok A. Ahlström, Ata, Fiskars, Kone, Kymin Oy, Lokomo, W. Rosenlew & Co., Suomen Autoteollisuus, Suomen Gummitehdas, Suomen Kaapelitehdas, Tampereen Pellava- ja Rauta-Teollisuus, Yhtyneet Paperitehtaat és Strömberg voltak. A székhelye Erottajában, Helsinkiben volt. Az elnöke Heikki H. Herlin volt, és A vonakodó Tor Nessling igazgatónak kinevezték.[2]
A Honvédség szigorú követelményeket a járműveknek beállította. Nem volt elég ideje az új modell kifejlesztésére. Bár elavult, a legjobb a rendelkezésre álló lehetőségek közül a Sisu S-21 volt. Yhteissisu és SAT a Sisu S-21 teherautó termelést Yhteissisunak átvinni megállapodotta.[3] Az Yhteissisu-gyártású modellek S-22 nevezték.[4]
Termelés kezdete[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Blomberg, Olli. Yhteissisusta Vanajan ja Sisun kautta Patriaan (finn nyelven). Hämeenlinna: Patria Vehicles Oy (2003). ISBN 952-91-5613-8
- Mäkipirtti, Markku. Vanaja, 1st, Ajoneuvot Suomessa (finn nyelven), Tampere: Apali Oy (2008). ISBN 978-952-5026-72-6
- Juurikkala, Jussi, Timo Lehtonen, Olli J. Ojanen, Ritva Palo-oja, Martti Piltz, Anssi Siukosaari, Miia Taivainen.szerk.: Kimmo Levä: Mobilia-02 – Made in Finland (finn nyelven). Kangasala: Mobilia säätiö (2002)