Szerkesztő:Artep123/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elveszett illúziók
SablonWikidataSegítség

Az Elveszett illúziók (franciául: Illusions perdues) Honoré de Balzac regénye, amit három részben publikált 1837 és 1843 között: A két költő, Egy vidéki nagyság Párizsban és Egy feltaláló szenvedései. Balzac ezt a regényt az Emberi színjátékai közé szánta, azon belül is a Jelenetek a vidéki életből.

Nyomdaipari tapasztalatai ihlették Lucien de Rubempré történetét, egy fiatal vidéki fiúét, aki éhezik az irodalmi megbecsülésre.

Az Elveszett illúziók a leghosszabb regény az Emberi színjátékban. Sokak szerint, köztük Marcel Proust szerint is ez Balzac legjobb regénye. Balzac 1836 július és november között vetette papírra az első részt, majd nyaktörő sebességgel igyekezett befejezni.

Cselekmény[szerkesztés]

A két költő A történet Angoulême-ben kezdődik. David Séchard mély barátságot köt Lucien Chardonnal (Lucien de Rubempré), egy jóképű és művelt fiatalemberrel. Fösvény apja nyomdáját rendkívül kedvezőtlen feltételekkel adja el fiának, és vidékre vonul vissza. David, akinek kevés érzéke van az üzlethez, közel áll a csődhöz. Azonban szerelmes lesz Ève-be, Lucien nővérébe, akit feleségül vesz, és titokban olyan eljárás után kutat, amellyel növényi rostokból olcsón lehet papírt előállítani.

Lucien szerelmes lesz egy férjes asszonyba, Madame de Bargetonba, aki tehetséges költőt lát benne, míg ő a nőben az ő Lauráját. Petrarca utánzásával szonettgyűjteményt ír tiszteletére, amit fel is olvas Bargetonné estjén. Az angoulême-iek azonban nem ismerik fel az irodalmi tehetséget, és irigyen a hibáikat keresik. Sixte du Châtelet szintén Bargetonné kegyeit próbálja elnyerni, és ügyesen mozgatja a szálakat a tapasztalatlan Lucien körül. Lucien és Bargetonné kapcsolata hamarosan pletykákat szül, ami végül egy párbajjal végződik a pletykás Stanislas de Chandour és Bargetonné férje között. A botrány elől menekülve a szerelmesek Párizsba költöznek, ahol Lucien azt reméli, hogy kiadják az általa írt regényt.

Egy vidéki nagyság Párizsban Du Châtelet követi Bargetonnét Párizsba, és a vidéki asszonyt lenyűgözi a férfi taplraesettsége és természetes viselkedése a párizsi körökben. Lucien ekkor jön rá, hogy mennyire szegény és zöldfülű, d'Espard márkiné gyorsan azt tanácsolja Bargetonnénak, hogy zárja ki az életéből és kerülje el a botrányt. Lucien Ève és édesanyja maradék pénzéből átköltözik egy olcsóbb szállásra, továbbra is abban bízik, hogy meg tudja jelentetni könyvét, IX. Károly íjászát.


Szereplők[szerkesztés]

A Chardon család[szerkesztés]

  • Lucien de Rubempré/Chardon:
  • Ève Chardon:
  • Chardonné:

A Séchard család[szerkesztés]

  • David Séchard:
  • Jérôme-Nicolas Séchard:

További szereplők[szerkesztés]

Angoulême

  • Madame Bargeton:
  • Bargeton:
  • Sixte du Chatelet:
  • Stanislas Chandour:
  • Amélie Chandour:
  • Postel: gyógyszerész

Párizs

  • Madame d'Espard: márkiné
  • Le Cénacle:

- Daniel d'Arthez, écrivain pauvre, membre principal qui revient souvent dans La Comédie humaine ; - Jean-Jacques Bixiou, caricaturiste qui cache sous son humour une grande sagesse ; - Horace Bianchon, médecin, personnage récurrent important de La Comédie Humaine ; - Joseph Bridau, peintre ; - Michel Chrestien, poète et homme politique ; - Léon Giraud, philosophe ; - Louis Lambert (n'apparaît pas dans Illusions perdues).

  • Az Emberi Színjáték állandó szereplői:

- Raoul Nathan, poète. - Melchior de Canalis, poète. - Étienne Lousteau, journaliste. - Émile Blondet, journaliste. - Andoche Finot, directeur de journal. - Dauriat, libraire.

A mű értelmezése[szerkesztés]

Fogadtatása[szerkesztés]

Feldolgozások[szerkesztés]

  • 1966-ban négyrészes tévésorozat készült belőle, amit Maurice Cazeneuve rendezett, Lucien szerepében Yves Rénier.
  • 2011-ben balettet mutattak be a Bolshoi Balett közreműködésével. A koreográfiát Alexei Ratmansky készítette, és 2014-ben bemutatták a párizsi Palais Garnier-ban.
  • 2021-ben mutatták be Xavier Giannoli filmjét a 78. velencei filmfesztiválon, főszerepben Benjamin Voisin, további szereplők Cécile de France, Xavier Dolan és Gérard Depardieu.
  • 2021-ben Pauline Bayle színpadra vitte a regényt, amit szeptembertől októberig játszottak a párizsi Théâtre de la Bastille-ban.

Magyar fordítások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

[=Kategória:Francia regények]] [=Kategória:19. századi francia regények]]