Szcintillátor
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 |
Ebben a szócikkben még nincs vagy aránytalanul kevés a folyó szöveggel írt tartalom.
Ha kedvet érzel a bővítéséhez, és megbízható forrásaid is vannak hozzá, ne habozz! A szerkesztéshez kattints ide! |
A szcintillátorok olyan anyagok, amik az ionizáló sugárzás hatására rövid fényimpulzust bocsátanak ki.
Típusai[szerkesztés]
A szcintillátorokat az aktív anyag fajtája szerint több csoportba sorolhatjuk:
- szervetlen ionkristályok (NaI(Tl), CsI(Tl), BGO)
- szerves egykristályok (antracén, naftalin)
- szcintilláló oldatok (toluol)
Tulajdonságai[szerkesztés]
- olcsóak
- egyszerűen lehet nagy detektort készíteni
- hatásfokuk nagy, és növekszik az elektronok koncentrációjával, vagyis az alkalmazott elemek átlagos rendszámával.
- gyorsak – rövid a holtidejük (10−9 s)
- a fényimpulzus alakjából következtetni lehet a ionizáló sugárzás fajtájára
Hátrányuk, hogy az energiafelbontásuk kicsi (500 eV).
Alkalmazásuk[szerkesztés]
A szcintillátorokat a részecskefizika a részecskedetektorok egy típusában, szcintillációs számlálókban alkalmazza. Mivel a fény gyenge (szabad szemmel nehezen megfigyelhető), ezért fotoelektron-sokszorozóval erősítik.