Szalay László (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalay László
László Szalay.jpg
Született 1813. április 18.
Buda
Elhunyt 1864. július 17. (51 évesen)
Salzburg
Foglalkozása történész, jogász, publicista, levéltáros, politikus

Szalay László (Buda, 1813. április 18.Salzburg, 1864. július 17.) magyar történetíró, jogász, liberális politikus és publicista, az MTA tagja és főtitkára (1861), a modern magyar történettudomány egyik megalapozója.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemesi hivatalnok-értelmiségi családból származott, apja Szalay Péter, helytartótanácsi elnöki titoknok volt. Bátyja Szalay Ágoston (Buda, 1811. október 24. – Budapest, 1877. május 5.) táblai tanácselnök, történetbúvár, az MTA levelező tagja. Apja halála után polgári származású anyja, Rudolph Teréz nevelte.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Székely Bertalan: Szalay László

A pesti egyetem jogi és bölcsészeti karán végzett, ahol Horvát Istvántól vett oklevéltani órákat. Ezután Kölcsey Ferencnél volt joggyakornok. 1833-ban ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott, az 1830-as évek végére elismert jogi szakíró, liberális publicista vált belőle. Eötvös József baráti köréhez tartozott, a reformellenzék centralista csoportjába. 1836-39 között külföldi tanulmányútján tanulmányozta Ausztria, Németország, Belgium, Franciaország, Svájc, Anglia polgári jogintézményeit. 1836-tól lett az MTA levelező tagja, 1837-től a Kisfaludy Társaság tagja, az MTA segédjegyzője és levéltárnoka, 1838-tól a törvénytudományi osztály rendes tagja. Akadémiai székfoglaló értekezése Kollár Ádám Ferenc jogtudósi munkásságáról szólt, ugyanott részt vett Werbőczy István Hármaskönyvének (Tripartitum) fordításában. 1840-ben a büntető törvénykönyv kidolgozására kiküldött országos választmány jegyzője volt, részt vett a javaslat elkészítésében és szerkesztésében, a haladó eljárásjogi tervezetek kidolgozásában (esküdtszék, nyilvánosság, szóbeliség, kétoldalú meghallgatás). 1843-ban Korpona város követeként országgyűlési felszólalásában ékesszólóan szállt síkra a városok jogaiért és a népképviseleti hatalomgyakorlásért. Az 1843/4-es országgyűlésen a centralista Pesti Hírlap országgyűlési tudósítója volt, majd 1844. július 1-jén Kossuth Lajostól átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, amit 1844-45 között folytatott. Bár vezércikkei a polgári parlamentarizmus, a közigazgatás és államszervezés kiépítésének mélyenszántó elvi és gyakorlati útmutatásai voltak, Kossuth lelkesítő cikkei után az ő elvontabb fejtegetései csak szűkebb körben arattak sikert. Később is, miután szerkesztőként Csengery Antal váltotta őt, a hírlap főmunkatársa és vezető beosztású dolgozója maradt.

1845. augusztus 2-án feleségül vette Máy József ügyvéd özvegyét, leánykori nevén Békeffy Franciskát.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Deák Ferenc vezette igazságügyminisztérium kodifikációs osztályának vezetője, majd 1848 júniusában Pázmándy Dénessel a német egység ügyében követként küldték ki a frankfurti össznémet parlamenthez. Augusztus végén a német birodalmi kormány az önálló magyar állam követeként, hivatalosan is fogadta Szalayt.[1] Később Párizsban és Londonban is képviselte a magyar kormányt. A szabadságharc bukása után a történettudománynak szentelte magát. Svájcba emigrált, itt Zürichben és Rohrschachban élt, Magyarország történetét feldolgozó munkáját írta. 1855-ben tért haza Pestre. 1861-től Pest város lipótvárosi kerületének országgyűlési képviselője, Deák Ferenc híve volt. 1861-től haláláig volt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Toldy Ferencet váltva a poszton.

Betegségeit a wildbadi fürdőben próbálta kúrálni, ám nem lett jobban, hazafelé jövet Salzburgban halt meg 1864. július 17-én. Családja július 20-án hazahozta, július 22-én nagy dísszel temették el Pesten. Báró Eötvös József emlékezett meg róla beszédében a Magyar Tudományos Akadémiában, 1865. december 11-én.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szalay László szobra Szegeden. Bory Jenő alkotása (1930)

Költőként indult. Ifjúkori munkái a Muzárionban, a Tudományos Gyűjteményben, zsebkönyvekben (Uránia, Auróra, Nefelejts) jelentek meg. 17 évesen bírálatot írt a Muzárion III. és IV. kötetéről, verseinek zömét Bimbók (1831) címmel jelentette meg egy füzetben. Prózai próbálkozásai közé tartozik az 1832-ben megjelent Alphonse levelei (1832) Werther-utánzat és a Fridrik és Katt (1833, novella).

Később publicisztikákat és jogi tanulmányokat írt. 1837-ben alapította az első magyar időszakos jogi kiadványt Themis címmel, melyet nagyrészt ő maga írt; ez általános érdektelenség miatt 1839-ben a harmadik füzettel meg is szűnt. A Közhasznú Esmeretek Tárába jog- és államtudományi szócikkeket adott. Az Athenaeumban és társlapjában, a Figyelmezőben jelentek meg saját és általa fordított cikkei, kritikái. A Pesti Hírlapban közölt törvénytudományi és vitaindító cikkei más publicisták munkáival összegyűjtve 1847-ben, Publicistai dolgozatok cím alatt, két kötetben jelentek meg. 1840-41-ben Eötvös Józseffel, Lukács Móriccal és Trefort Ágostonnal együtt adták ki a Budapesti Szemlét, melyben a kodifikációról írt nagy tanulmánya is megjelent, a folyóirat azonban már a második kötetnél elakadt.

Státusférfiak és szónokok könyve (1846) c. munkájában (1846) a francia és az angol parlament eszményképeit, Charles James Foxot, William Pittet, Adolphe Thiers-t, Daniel O'Connellt, François Guizot-t mutatja be, a polgári liberális eszmevilág, a képviseleti rendszer népszerűsítésének szándékával.

Történetírásában Leopold von Rankét követte; törekedett az eredeti forrásokhoz való visszanyúlásra, gondosság és óvatosság jellemzi műveit, a megbízhatóságot nem áldozta fel az érdekesség kedvéért. Stílusában egyszerűségre törekvő, mégis magával ragadó. Svájci emigrációja alatt, 1851-1854 között írja meg a nagyobb történelmi fordulópontok mentén 27 könyvre tagolt Magyarország története c. munkáját. Megkülönböztetett figyelemmel kíséri benne a törvényhozó hatalom formálódását, az intézmények és a jog fejlődését, ám elhanyagolja a gazdaságtörténetet és a kulturális fejlődést.

Magyar történeti forrásmunkákat jelentetett meg: kiadta Verancsics Antal összes munkáit (I-XII., Pest, 1857-75, a végét Wenzel Gusztáv), Bethlen Miklós Önéletírását (Magyar Történelmi Emlékek, II-III., 1858-60), Kemény Jánosét (1865) és Károlyi Sándorét (I-II., 1865).

Leveleit Szalay Gábor rendezte sajtó alá (Budapest, 1913).

Fő művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A büntető eljárásról különös tekintettel az esküttszékekre (Pest, 1841)
  • Státusférfiak és szónokok könyve (Pest, 1846, 1850, az MTA nagyjutalmát kapta 1847-ben)
  • Diplomatische Aktenstücke zur Beleuchtung der ungarischen Gesandtschaft in Deutschland (Zürich, 1849)
  • Magyarország története (I-IV., Lipcse; 1852-1854. Az MTA nagyjutalmát kapta 1855-ben, V-VI., Pest, 1857-1859, az MTA nagyjutalmát kapta 1861-ben)
  • Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században (Pest, 1859)
  • I. Erdély és a porta, 1567- 1578 (Pest, 1860)
  • A horvát kérdéshez (Pest, 1861)
  • Fiume a magyar országgyűlésen (Pest, 1861)
  • II. Rákóczi Ferenc bujdosása (Pest, 1864)
  • Galántai gr. Esterházy Miklós, Magyarország nádora, 1582-1626. (I-III., Pest, 1863-1870 névtelenül).

Összes művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  Online hozzáférés alapján.

Szalay László halálának emlékére készült illusztráció a Vasárnapi Ujságban
  • Észrevételek a Muzarion III. és IV. kötetéről (Pest, 1830)
  • Bimbók (Pest, 1831, 1832)
  • Alphonse levelei. (1832)
  • Ezer egy éjszaka. 12. füzet ford. Pest, 1833.
  • Fridrik és Katt. (novella, Pest, 1833)
  • Kesseleőkeői Majthényi Sándor emléke (napló, Buda, 1836)
  • Themis. Értekezések a jog körében. 1. füzet. (Pest, 1837)
  • Municipális igazgatás a' római birodalomban. Guizot után. 1-3. Tudománytár. Értekezések 6(ú.f. 3)., 1839-1840. 188-199, 302-313.
  • A büntetőeljárásról, különös tekintettel az esküttszékekre (Pest, 1841)
  • Státusférfiak és szónokok könyve (Pest, 1848). Uj folyamat (Pest, 1850) (2. kiadás. Pest, 1864-65. Két kötet).
  • Publicistikai dolgozatok (Pest, 1847) Két kötet. (I. 1839-44., II. 1844-47.)
  • Diplomatische Aktenstücke zur Beleuchtung der ungarischen Gesandtschaft in Deutschland (Zürich, 1849)
  • Lettres sur la Hongrie. I-III. (Zürich, 1849)
  • Magyarország története I-IV. kötet (Lipcse, 1852-54) V. és VI. kötet 1-3. füzete (Pest, 1857-59) (2. kiadás. Pest, 1860-66. Németül Wogerer fordításában Pest, 1866-1875. Négy kötet 1564-ig.).
  • A tatárjárás Magyarországon (Pest, 1856). (Vasárnapi Könyvtár I. 2.)
  • Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században (Pest, 1859) (2. kiadás. Pest, 1861)
  • A magyar történelemhez. Erdély és a porta 1567-1578 (Pest, 1860 és 1862) (Ism. M. Sajtó 1862. 158., 159. szám).
  • A magyarországi szerb telepek jogviszonyai az államhoz (Pest, 1861)
  • Fiume a magyar országgyűlésen (Pest, 1861) (2. kiadás Pest, 1866)
  • Beszéde a képviselőházban 1861 máj. 26. (Pest, 1861) (Tisza Kálmán beszédével).
  • Beszéde a képviselőházban 1861 máj. 17. (Pest, 1861) (a Magyarország 116. számához. Bartal György beszédével).
  • A horvát kérdéshez (Pest, 1861)
  • Das Rechtverhältniss der serbischen Niederlassungen zum Staate in den Ländern der Ungarischen Krone (Lipcse és Pest, 1862)
  • Zur Ungarisch-Kroatischen Frage (Lipcse és Pest, 1863)
  • II. Rákóczy Ferencz bujdosása I. kötet (Pest, 1863-64)
  • Galantai gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora 1582-1626 (Pest, 1863., 1866., 1870.) Három kötet. (Szerk. névtelenül).

Kiadta a M. Történelmi Emlékek I-V. kötetét (1856-65.)

Levelei megjelentek:

  • a Figyelőben (I. 1876. Ujváry Mihályhoz, Pest, 1828. nov. 28; XXI. Kazinczy Gáborhoz I-V. Pest, 1858-63.)
  • a Hazánkban (II. 1884. Szemere Bertalanhoz, Sion, Canton du Valois, 1853. decz. 12.)
  • az Irodalomtörténeti Közleményekben (1893. Fábián Gáborhoz, Pest, 1864. jún. 16., 1907. német levele dátum nélkül, latin, Pest, 1839. szept. 30.)
  • Szalay és báró Eötvös József levelezése kora ifjúságuktól késő korukig kéziratban maradt (A Hon 1879. 278. sz.).

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eötvös Loránd: Szalay László (MTA Emlékbeszédek, XVI.)
  • Szalay Gábor: Szalay Lászlóról (Budapesti Szemle, 1913)
  • Angyal Dávid: Szalay László (Budapesti Szemle, 1914)
  • Beksics Gusztáv: A magyar doctrinairek (Budapest, 1882)
  • Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet (Budapest, 1955)
  • Nagy Lajos: Szalay László és a magyar büntető eljárásjog (Állam és Jogtudumány 1964. 4. szám)
  • Pamlényi Ervin: Szalay László Magyarország története (MTA Társadalomtört. Tud. Oszt. Közl. 1964. 1-a. sz.)
  • Nizsalovszky Endre: Szalay László kodifikációs külföldi kapcsolatai és a sioni epizód (Állam és Jogtud. 1964. 2. sz.).

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay László (jogász) témájú médiaállományokat.