Szalós Artúr
Dr. Szalós Artúr (Temesvár, 1884. – 1956 után) törvényszéki jegyző, majd 1921-től metodista lelkész.
Egyházi szolgálatai[szerkesztés]
A svájci Remismühle-ben egy keresztény üdülőtelepen tért meg. Megtérését követően 1920 januárjában nagy odaszánással csatlakozott a Metodista Egyház angyalföldi missziójához. 1921. április 24-én Szalós Artúrt John Louis Nuelsen metodista püspök diakónussá, 1923. január 21-én vénné szentelte. (1921-től teológiai tanulmányokat folytatott a frankfurti metodista Lelkészképző Szemináriumban.) Diakónussá szentelése történelmi dátum: Szalós az első magyar munkatárs, akit a püspök felszentelt. Szolgálati helye Angyalföld, illetve 1921-től a fővárosi (felsőerdősori) magyar gyülekezet, majd 1922-től ezek mellett Kispest is.
1929-ben kapott megbízatást az egyház Kaposvári Körzetének vezetésére. Kaposvári szolgálatához kötődik 1932-ben az imaterem megnagyobbítása (ünnepélyes avatás: 1932. november 6.). 1936-ban egy fővárosi református öregotthon vezetését vállalta el, de 1938 májusában visszatért az egyházba.
1938-ban a Pécs-Borjádi Körzet irányítására kapott megbízatást, ahol fontos előrelépést hozott, hogy a körzeti lelkész ugyanebben az évben beköltözött Borjádról Pécsre. (A pécsi istentiszteletek helye: Újvilág u. 12., majd 1940 közepétől: Katalin u. 2.) A visszatérésekor próbára vették fel, majd 1940-től került ismét a felszentelt vének közé. 1944 márciusától a budakeszi Tábor szanatórium és gyermekotthon igazgatója.
A háború után az Angyalföldi Gyülekezet lelkésze volt. Tessényi János szuperintendens 1948-as külföldre távozása után Szécsey János mellett szuperintendens helyettes. Ekkor már idős, ritkán vállalt vidéki szolgálatokat, bár többször hívták. 1956-ban felségével együtt elhagyta az országot. Svájci születésű felesége a két világháború között aktívan részt vett a Metodista Egyház női munkájának szervezésében.[1]
Irodalmi tevékenysége[szerkesztés]
- 1931–1935 között a Békeharang folyóirat főszerkesztője.
- 1936-ban lefordította a francia misztikus Jeanne-Marie Guyon A lélek bensőséges imája című írását.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Khaled A. László: A magyarországi metodizmus története 1920 és 1948 között - Egy vallási alternatíva esélyei Trianontól a fordulat évéig. Kézirat. Pécs, 2011.
