Szabadság, szerelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabadság, szerelem
Rendező Goda Krisztina
Producer Andrew G. Vajna
Zákonyi S. Tamás
Forgatókönyvíró Joe Eszterhas
Gárdos Éva
Bereményi Géza
Divinyi Réka
Főszerepben Fenyő Iván
Dobó Kata
Csányi Sándor
Szávai Viktória
Zene Nick Glennie-Smith
Operatőr Vecsernyés János
Gulyás Buda
Gyártás
Gyártó C2
Cinergi
Flashback Productions
Nyelv Magyar
Időtartam 120 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Magyarország InterCom
Bemutató Magyarország 2006. október 23.
Korhatár Magyarország Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Szabadság, szerelem 2006-ban készült magyar film. Az Andrew G. Vajna és Joe Eszterhas nevével fémjelzett film az 1956-os forradalmi eseményeket mutatja be.

A címet Petőfi Sándor ars poeticájából („költői hitvallás”) vették, ami így hangzik:

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összefoglaló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film az eseményeket az ugyanebben az időben zajló melbourne-i olimpián versenyző magyar vízilabda-válogatott sorsán keresztül mutatja be.

1956. Magyarország csupán egy kis csatlósállam a szovjet blokkban, de nagyhatalom is: vízilabda válogatottja verhetetlen. A pólós srácok a vasfüggöny mögött is az élet császárainak érzik magunkat: élvezik a sikert, a lányok rajongását, magabiztosak és összetartók. Eddig egyetlenegyszer veszítettek: 1955-ben, amikor egy moszkvai mérkőzésen a bíró nem engedte őket győzni. Mindannyian visszavágásra, az 1956. novemberi Melbourne-i olimpiára készülnek. De a történelem alaposan összekavarja a terveiket. Budapesten kitör a forradalom. A csapat fiatal sztárja, Karcsi és barátja, Tibi belekeveredik az utcai eseményekbe. Eleinte csak a kalandot keresik. Karcsinak megakad a szeme egy harcias műegyetemista lányon, Falk Viktórián, és a nyomában járva eljut a forradalom legfontosabb színtereire: ott van a Kossuth téren, majd a Rádió ostrománál is. Ez már nem játék. A forradalom magával sodorja őt. Az edzésnél, a sportsikernél már fontosabbnak tartja, hogy az igazság oldalán harcolhasson. Kénytelen elárulni csapatát, de új, hű társakat talál: a pesti utca hőseit; és ami a legfontosabb számára, Vikit.

Október végén a forradalmárok azt hiszik, harcuk és áldozataik nem voltak hiábavalók, ezért a lány rábeszéli Karcsit, hogy utazzon mégis a többiekkel, képviselje az olimpián az új Magyarországot. Mire rájön, hogy a forradalom kudarcra van ítélve, már nem tud visszafordulni. Kénytelen sorsára hagyni szerelmét, és ha már nem harcolhat, teszi, amihez a legjobban ért: a medencében szerez dicsőséget a hazájának. Így kerül sor 1956. december 6-án az elődöntőre. Otthon T–34-esek rombolják le a barikádokat, itt a magyar vízilabdások néznek szembe a szovjetekkel. Karcsi és csapattársai most megmutathatják a világnak, hogy ez a kicsiny nép nem hagyja magát legyőzni.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Színész
Szabó Károly Fenyő Iván
Falk Viktória Dobó Kata
Vámos Tibor Csányi Sándor
Hanák Eszter Szávai Viktória
Telki edző Gesztesi Károly
Karcsi anyja Bánsági Ildikó
Karcsi nagyapja Jordán Tamás
Gál János Huszár Zsolt
Ács Imre Keresztes Tamás
Feri bácsi Haumann Péter
ÁVH-s tiszt Dózsa Zoltán
Fazekas Sándor Kolovratnik Krisztián
Józsi Gábori Dániel
Abonyi Gyula (Báró) Simon Kornél
Kardos Márton Marton Róbert

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]