Stratégiai manőverezés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A stratégiai manőverezés a dialektikai és retorikai megközelítés közötti szakadékot hidalja át a vita elemzése során. A stratégiai manőverezés egyes lépéseinél ugyanis a felek retorikai célja attól függ, hogy mi a dialektikai cél. A vitázó a kialakított stratégiája segítségével a vitában tudatosan használja a témakör adta lehetőségeket, kielégíti a hallgatóság igényeit, illetve bemutatja az állításait alátámasztó bizonyítékokat.

Stratégiatípusok[szerkesztés]

A stratégia azoknak a módszereknek a megtervezése, melyek segítik a vitázót a rendelkezésére álló lehetőségek előnyös felhasználásában, valamint abban, hogy eredményesen befolyásoljon egy dialektikus álláspontot. Különböző stratégiák léteznek, melyek a vita szakaszaihoz köthetőek:

  • specifikus konfrontációs stratégiák
  • specifikus nyitó stratégiák
  • specifikus argumentációs stratégiák
  • specifikus záró stratégiák

A stratégiai manőverezéshez szükséges lépések[szerkesztés]

A manőverezés tervezésekor az alábbi paramétereket kell megvizsgálni:

  1. az elérendő eredmény
  2. az út, ahogyan el akarjuk érni az eredményeket
  3. a lehetséges megszorítások
  4. a közös érdek, amely meghatározza a vita alakulását

A négy lépés olyan elhatározásokhoz vezet, melyekkel a vita adott pontjain a vitázó eldöntheti, hogy milyen stratégiát kövessen.

A dialektikai és retorikai cél[szerkesztés]

A dialektikai és retorikai cél közti kapcsolatot Sara Greco Morasso így fogalmazta meg: „a stratégiai manőverezés fogalmát van Emeren és Houtlosser vezették be, a pragma-dialektikai modell vitába való beillesztéseként, amely lehetővé teszi, hogy a résztvevők számítsanak arra, hogy a vitázó felek személyes ügyükké teszik az ügy megnyerését (retorikai cél), amely, konkrét érvelő gyakorlatokban mindig együtt jár kötelezettségvállalásukkal az észszerűség standardjának fenntartására (dialektikai cél).” A retorikai és dialektikai célok közti feszültség, különbség a vita négy szakasza során fejlődik. A stratégiai manőverezés ezt hivatott csökkenteni.

A vita négy szakasza:

  1. Konfrontációs szakasz: a véleménykülönbség felszínre kerül, a vitázók azonosítják egymást.
  2. Nyitó szakasz: a vitázók szerepei és elköteleződései nyilvánossá válnak. A vitatott állítások és ezek bizonytalanságai elhangzanak, amelyek lehetővé teszik a véleménykülönbség feloldását.
  3. Érvelési szakasz: kritikai ellenvetések megtétele, ezek visszaverése vagy elfogadása.
  4. Záró szakasz: egy vita zárulhat egyetértéssel, kompromisszummal, vagy egy harmadik személy (például döntőbíró, bíró) döntésével, végül a véleménykülönbség fennmaradása esetén sikertelenül.

A stratégiai manőverezés két típusa[szerkesztés]

A stratégiai manőverezésnek két típusát különböztetjük meg. Ezek a dialektikus és taktikai manőverezések. A különbség a kettő között, hogy míg a dialektikai egy win-win szituációra törekszik, addig a taktikai esetében az egyik fél vagy a felek mindegyike úgy érzi, ha nem az ő álláspontja érvényesül, akkor veszített.

Dialektikus manőverezés: elsősorban csapatban jó kommunikációs stratégia. Az érdek a közös cél, a véleménykülönbség feloldása – amit e szerint csak közösen lehet elérni. A szabályokat a feleknek el kell fogadniuk, fontos a baráti együttműködés. A dialektikai manőverezés során a racionális érveket kell megfelelően alkalmazni, melyeknek az erőssége az elsődleges.

  • szakirodalom, pragmatikai szabályok betartása
  • érvek erőssége az elsődleges – hatás maximális
  • racionális érveket megfelelően használni
  • közös cél a felek érdeke – a véleménykülönbség feloldása, amit csak közösen lehet elérni
  • csapatban ez a jó kommunikációs stratégia
  • baráti kooperáció – elfogadom a szabályokat
  • kevesebb energiát igényel és kevesebb a veszteség is – ezt érdemes gyakrabban használni.

A dialektikaival szemben a taktikai manőverezést lehet említeni, melyet leginkább talán a háborúhoz lehet hasonlítani. Az elv szerint győzni kell, vagy veszíteni fogok. A win-win szituáció a taktikai manőverezésnél nem lehetséges. A hatásosság kerül a középpontba, a felek inkább ezt a célt szeretnék elérni. Győzni akarnak, mindegy, hogy milyen áron – a véleménykülönbség feloldása nem fontos, ahogy az sem, hogy a vita végén jóban maradnak-e a felek. A taktikai manőverezést – éppen amiatt, hogy győzelem esetében is együtt járhat valamilyen mértékű veszteséggel – érdemes minél kevesebbszer használni. Abban az esetben, ha valaki mégis rászorul, fontos, hogy a választott eszközöket – szinte bármit – gátlástalanul használja, és ne hátráljon meg.

Taktikai manőverezés

  • a hatásosság az erősség fölé emelkedik
  • nem lényeg, hogy jóban maradnak-e a felek
  • nem a véleménykülönbség feloldása a cél, hanem a győzni akarás
  • el is mérgesedhet a helyzet
  • használatát érdemes minimalizálni
  • ritkán vagyunk rászorulva, de ha igen, gátlástalannak kell lenni, és minden eszközt be kell vetni
  • akkor érdemes háborút kezdeményezni, ha van hozzá elég erőm

Stratégiai manőverezéssel elkövetett érvelési hiba[szerkesztés]

Egy vitahelyzetben előforduló stratégiai manőverezés során az érvelő fél tartalmilag és előadás-technikailag a leghatásosabb módon adja elő érveit. Hogyha az erős érveket nem meggyőzően alkalmazza, akkor gyengíti álláspontját. Ugyanakkor érvelési hibát követ el, ha erősként állít be gyenge érveket, mivel így a racionális vita fő célját, a véleménykülönbség feloldását hátráltatja.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Stratégiai_manőverezés&oldid=21993084”