Stjepan Čuić
| Stjepan Čuić | |
| Élete | |
| Született | 1945. április 1. (79 éves) Tomislavgrad, Bosznia-Hercegovina |
| Kitüntetései | City of Zagreb Award (2021) |
Stjepan Čuić (Bukovica, Tomislavgrad mellett) , 1945. április 1. – ) horvát prózaíró.
Élete és pályafutása[szerkesztés]
1966-ban érettségizett Eszéken, majd a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán délszláv nyelveket és irodalmat, valamint oroszt tanult. 1975-től a „Vjesnik” folyóirat kiadásainak nyelvi lektora volt. 1979-től 1990-ig a horvát nyelv tanára volt a Bambergi Egyetemen.[1] A Tlo hetilap főszerkesztője volt (1970–1971). 1961 óta publikál elbeszéléseket a Modra lasta, a Revija, a Polet, a Republica, a Forum, a Dometi, a Život stb. folyóiratokban.[2] Számos elbeszéléskötete jelent meg, melyek tematikailag leginkább szülőföldjéhez kötődnek. Ezekben a horvát közelmúlt néhány tapasztalatát, az egyén és a kormány viszonyát, a társadalmi és emberi környezettől való elidegenedést vette górcső alá. Különösen érdekli a kormányzás mechanizmusának elemzése egy totalitárius társadalomban.[2] Az ún. parabolikus realizmus és Gogol groteszk elemeivel, irracionális erők által irányított valóságot tárja fel. Az „Orden” című regénye modern társadalmi szatíra. Ebben az epikus történetmesélés konvencióinak feltörése fokozza az irónia benyomását. A belőle írt Orden című színdarabot 1990-ben mutatták be Zágrábban. A regény német fordítása a Híd című folyóirat különkiadásaként jelent meg (Zágráb és Bamberg 1991).[2] Legújabb műveiben a valóság és a csípős humor érdekében elnyomja az iróniát, a groteszket, a fantáziát és a mitikus szimbolikát.[1] „Tajnoviti ponor” (A titkos mélység) című kalandregényét elsősorban fiataloknak írta.[1] Művei megjelentek a Kortárs horvát regények (Maribor 1974) és a Horvát fantasztikus próza és festészet antológiája (Zágráb, 1975) című antológiákban.[2] A „Staljinova slika i druge priče” (Sztálin képe és egyéb történetek) című könyvéért megkapta a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség (SKOJ) Sedam sekretara-díját (1971) és a Mladost újság díját (1972), a Gulin története című novelláért a Večernji list-díjat (1975), a Sreća című novelláért pedig a Zijo Dizdarević-díjat (1979).[2] 2005 és 2008 között a Horvát Írószövetség elnöke volt.
Főbb művei[szerkesztés]
- Iza bregova. Osijek 1965.
- Staljinova slika i druge priče. Zagreb 1971, 1975, 1993.
- Tridesetogodišnje priče. Zagreb 1979.
- Dnevnik po novome kalendaru. Zagreb 1980.
- Orden. Zagreb 1981.
- Tajnoviti ponor. Zagreb 1981.
- Pripovijetke. Sarajevo 1985.
- Otok. Grafička mapa (társszerző: V. Nevjestić). Paris 1989.
- Abeceda licemjerja. Zagreb 1993.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Čuić, Stjepan. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. szeptember 22.)
- ↑ Horvatić: Dubravko Horvatić - Hrvtaski biografski leksikon: Čuić, Stjepan. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1993) (Hozzáférés: 2022. szeptember 22.)
