Attribútum

Az attribútum a jelenségek, tárgyak lényegi, szükségszerű, elválaszthatatlan tulajdonsága, ellentétben az akcidenciával.

A képzőművészetekben olyan tárgy, mely egy bizonyos személyre vagy allegóriai alakra nézve jellemző, azt könnyen megismerhetővé teszi és e célból melléje adatik. Ilyen attribútumok, azaz jelvények az evangélistákat kísérő szimbolikus állatok. Az angyal v. ember Mátyás evangelista attribútuma, az oroszlán Márk, az ökör Lukács, a sas pedig Jánosé. Továbbá a kulcs szent Péter, a kard szent Pál, a rostély szent Lőrinc, a kerék alexandriai szent Katalin, a nyil szent Orsolya jelvénye. Mindezek önmagukban szimbólumok. Más szimbólumok is, p. a kereszt, a horgony, az előbbi a hitnek, az utóbbi a reménynek szimbóluma, a farkába harapó kígyó, a halhatatlanságnak, a méh, a szorgalomnak szimbóluma, alkalmilag attribútum gyanánt használhatók. A görög-római mítosz alakjait kivétel nélkül attribútumok kisérik. Az allegóriai alak az attribútum által válik azzá, ami; anélkül nem értjük meg, mit akar jelenteni. Vegyük p. Zeusz (Juppiter) szobrát kezében Niké (Victoria) alakjával, mely utóbbi koszorút tart. A koszorú, mely önmagában szimbólum, itt a győzelmet jelentő attribútuma Nikének. A kettő együtt a győzelem allegóriája, de Zeuszhoz adva, annak attribútumául, az az ismertető jelvényéül szolgálnak. (L. Allegoria és szimbolum.)

A nyelvtanban az attribútum a jelzőnek latin neve. Attributum praedicativum a latin nyelvtanban olyan jelző, mely alak szerint valamely főnévhez, de értelem szerint az igéhez tartozik, s azért határozóval kell lefordítanunk; p. filius salvus rediit, fiam egészségesen tért vissza; Darium regem satutant, Dariust királynak üdvözlik (salvus és regem az attr. praed).A régi metafizikában különbséget tesznek oly tulajdonságok közt, melyeket A.-nak neveznek és a többiek közt, melyeket különböző nevekkel (mód, tehetség, képesség, erő, stb.) illetnek. Az A.-k a dolog lényegéhez tartoznak, e lényegnek egész tartalmát teszik; a tudat p. a lélek A.-a; az emlékezet csak tehetség. Spinoza rendszerében az A. fogalma fölötte fontos. Gondolkodás és kiterjedés az ő szubsztanciájának A.-ai. L. Spinoza.

Forrás

• Pallas