Kápálika
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A kápálika vagy aghóri (dévanágari: कापालिक) Indiában, a 7-14. században virágzó, szómasziddhánta néven is ismert saiva tantrikus szekta volt a hinduizmuson belül.
A kápálikák halotthamvasztó helyeken (smasána) laktak, testüket az elhamvasztott testekből maradt hamuval borították, és koponyát hordtak magukkal, amelyet étkező- és ivóedényként használtak. A kultuszuk középpontjában Siva félelmetes alakja állt: Bhairava, Mahákála vagy Kápálabhrit (koponyahordozó).
A kápálika életforma célja a tökéletesség (sziddhi) elérése volt. A kápálikák emberi holttestek húsát és ürüléket fogyasztottak, holttesteken ülve meditáltak, különböző szexuális rítusokat végeztek alacsony kasztbéli nőkkel, s állatokon és embereken kívül akár önmagukat is feláldozták. [1]
Az ortodox bráhmanizmus megvetette őket, s ha egy bráhmana véletlenül látott egyet, szemeit a napra emelte, hogy megtisztuljon.[1]
A kápálikák végül beolvadtak a náthák és az aghórik közösségébe.
Kapcsolódó cikkek
Hivatkozások
- Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009