Púdzsa (hinduizmus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Milei.vencel (vitalap | szerkesztései) 2016. június 20., 06:50-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Új oldal, tartalma: „{{építés alatt}} A '''púdzsa''' (szanszkrit: पूजा, pūdzsā) szó jelentése imádat, dicsőítés. A hinduizmusban végzett vall…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A púdzsa (szanszkrit: पूजा, pūdzsā) szó jelentése imádat, dicsőítés. A hinduizmusban végzett vallási gyakorlat, egy vagy több isten-istenség felé irányuló istentisztelet vagy rituálé. A púdzsá rituáléja megtalálható a buddhizmusban, a dzsainizmusban és a szikh vallásban is, más-más módon.

A hindu istentisztelet magva a meditáció, a nyugalmas elmélyedés. A hinduizmusban nincsen közös istentisztelet olyan értelemben, mint a kereszténységben. A templomok (lásd hindu templom) "píthák", misztikus szellemi erőközpontok, az áldozatok és szertartások helyei, de a hívők a maguk módján, egyénenként kapcsolódnak be a hely szent áramkörébe. A szertartások a szellemi koncentrációra szolgálnak. Mindennél fontosabb eszköz erre a jelképek, képes ábrázolások tisztelete, a múrti-púdzsa. Ez a hinduizmusnak az a része, amelyet a nyugati bírálók félreértenek és bálványimádásnak tartják. A Szanátana Dharma ("az örök törvény") sokrétű útjai közt mindenesetre megvan a legkezdetlegesebb szemléletnek megfelelő istentiszteleti forma is, s ez csakugyan határos a bálványimádással, mert a tamasz-jellegű alacsony értelem az isteni erőket azonosítja azok durva-fizikai megjelenítésével. De alig akad olyan hindu, aki magát a képet vagy szobrot imádná. A hindu képtisztelet rendkívül hasonlít a képtisztelet katolikus felfogásához. Segédeszközt lát az istentisztelet egyéb külsőségeiben, amelyek a szellem legfogékonyabbb funkcióján, a képzeleten át hatnak és az átélést segítik.

A púdzsa (istentisztelet) a látható szimbólumokkal kapcsolatosan három tevékenységet ölel fel. Ezek:

  • dhjána, a jelképek külső szemléletéből fakadó benső meglátás és átélés
  • sztuti, a dicsőítő ének, himnusz, amely Isten (Ísvara) megnyilvánuló mivoltának attribútumaira vonatkozik
  • dzsapa, az ima, amely Isten nevét invokálja és az érzés áramát mintegy mozgásban tartja a hívőben

Az igazi púdzsában ez a három tevékenység a szellemi elmélyedésbe olvad, a meditációba, mely legmagasabb fokán a szamádhi elragadtatásába torkol.




Hivatkozás

  • Baktay Ervin: India bölcsessége, 2000