Sisu SA–110
| Sisu SA–110 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Oy Sisu-Auto Ab |
| Gyártás helye | Hämeenlinna, Finnország |
| Gyártás éve | 1986–?[1] |
| Kategória | terepjáró tehergépkocsi |
| A(z) SA–110 modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 6 500 mm |
| Szélesség | 2 340 mm |
| Magasság | 2 840 mm |
| Tengelytáv | 3 400 mm |
| Üzemanyag | dízel |
| Teljesítmény | |
| Motor | Deutz BF 6 L 913 vagy Valmet 411 DSJ |
| Váltó | ZF-S5-35/2 és a kétfokozatú fordulatszámcsökkentő |
| Teljesítmény | Deutz: 100 kW[2] Valmet: 110 kW |
A Sisu SA–110 kompakt méretű, kéttengelyes terepjáró tehergépkocsi prototípus, melyet a finn Sisu-Auto nehézgépjárműgyártó cég gyártott az 1980-as évek második felében. Az autó részben páncélozott volt.[2]
A jármű fejlesztését 1983-ban a Sisu-Autónál kezdeményezték a finn védelmi erők, amelyek egy könnyű terepjáró tehergépkocsit szerettek volna beszerezni. Akkoriban a védelmi erők 1000 darab ilyen jármű vásárlását tervezték. Az 1986-os év végén a Sisu-Auto egy prototípust adott át tesztelésére.[2]
Műszaki adatok[szerkesztés]
A Sisu-Auto két motortípust választott: a Deutz BF 6 L 913-at és a Valmet 411 DSJ-t.[2] Az utóbbit négy példányba építették be.[3] A sebességváltó ZF–S5–35/2 típusú, amely összekapcsolódik a Sisu saját tervezésű kétlépcsős áttételével. A portál típusú tengelyeket tárcsafékekkel látták el, az abroncsnyomást a vezetőfülkéből szabályozhatták.[2]
A Masitól eltérően a keret szigorú, és a magas utazási kerekek csak végzett felfüggesztését. Az első tengelyt tekercsrugókkal, a hátsó tengelyt parabolikus laprugókkal szerelték fel.[2]
A rakodótérben 24 katonát lehet szállítani és benne tud menni a hátsó és oldasó legördülő részeket keresztű.[2]
Jellemzők[szerkesztés]
A tesztek kimutatták, hogy a jármű mobilitásának köszönhetően az elérhető legjobb volt. A motort -25 °C-os hőmérsékleti körülmények között is lehetett indítani. Az SA–110 minden gond nélkül haladhatott 60 cm mély hóban és 75–85 cm mély vízben is. Kapaszkodóképessége 30°, könnyedén átkelt a 25°-ban felrakott kavicshalmon is.[2] Ezen jellemzői miatt a járművet a „Unimog gyilkos” becenévvel illették.[1]
Hiányosságai voltak a túl alacsony motorteljesítmény, a túl alacsony nyomaték és a túl magas zajszint; a legmagasabb kabinban mért érték 88 dB volt. A 9,4 méteres fordulókört túl nagynak tartották, és az arányok a 3. és 4. fokozatban bírálták.[2]
A jármű túl magas ára erősen hozzájárult ahhoz, hogy nem került sorozatgyártásra. A jármű ára 85%-a a Masiénak és 50%-a Pasiénak.
Források[szerkesztés]
- Blomberg, Olli. Suomalaista Sisua vuodesta 1931 – Monialaosaajasta kuorma-autotehtaaksi (finn nyelven). Karis: Oy Sisu Auto Ab (2006). ISBN 952-91-4918-2
- Mäkipirtti, Markku. Puolustusvoimien moottoriajoneuvot 1960–2000 (finn nyelven). Tampere: Apali Oy (2006). ISBN 978-952-5026-50-4
