Sisu SA–110

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sisu SA–110
Gyártási adatok
Gyártó Oy Sisu-Auto Ab
Gyártás helye Hämeenlinna, Finnország
Gyártás éve 1986–?[1]
Kategória terepjáró tehergépkocsi
A(z) SA–110 modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz 6 500 mm
Szélesség 2 340 mm
Magasság 2 840 mm
Tengelytáv 3 400 mm
Üzemanyag dízel
Teljesítmény
Motor Deutz BF 6 L 913 vagy
Valmet 411 DSJ
Váltó ZF-S5-35/2 és a kétfokozatú fordulatszámcsökkentő
Teljesítmény Deutz: 100 kW[2]
Valmet: 110 kW

A Sisu SA–110 kompakt méretű, kéttengelyes terepjáró tehergépkocsi prototípus, melyet a finn Sisu-Auto nehézgépjárműgyártó cég gyártott az 1980-as évek második felében. Az autó részben páncélozott volt.[2]

A jármű fejlesztését 1983-ban a Sisu-Autónál kezdeményezték a finn védelmi erők, amelyek egy könnyű terepjáró tehergépkocsit szerettek volna beszerezni. Akkoriban a védelmi erők 1000 darab ilyen jármű vásárlását tervezték. Az 1986-os év végén a Sisu-Auto egy prototípust adott át tesztelésére.[2]

Műszaki adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sisu-Auto két motortípust választott: a Deutz BF 6 L 913-at és a Valmet 411 DSJ-t.[2] Az utóbbit négy példányba építették be.[3] A sebességváltó ZF–S5–35/2 típusú, amely összekapcsolódik a Sisu saját tervezésű kétlépcsős áttételével. A portál típusú tengelyeket tárcsafékekkel látták el, az abroncsnyomást a vezetőfülkéből szabályozhatták.[2]

A Masitól eltérően a keret szigorú, és a magas utazási kerekek csak végzett felfüggesztését. Az első tengelyt tekercsrugókkal, a hátsó tengelyt parabolikus laprugókkal szerelték fel.[2]

A rakodótérben 24 katonát lehet szállítani és benne tud menni a hátsó és oldasó legördülő részeket keresztű.[2]

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tesztek kimutatták, hogy a jármű mobilitásának köszönhetően az elérhető legjobb volt. A motort -25 °C-os hőmérsékleti körülmények között is lehetett indítani. Az SA–110 minden gond nélkül haladhatott 60 cm mély hóban és 75-85 cm mély vízben is. Kapaszkodóképessége 30°, könnyedén átkelt a 25°-ban felrakott kavicshalmon is.[2] Ezen jellemzői miatt a járművet a „Unimog gyilkos” becenévvel illették.[1]

Hiányosságai voltak a túl alacsony motorteljesítmény, a túl alacsony nyomaték és a túl magas zajszint; a legmagasabb kabinban mért érték 88 dB volt. A 9,4 méteres fordulókört túl nagynak tartották, és az arányok a 3. és 4. fokozatban bírálták.[2]

A jármű túl magas ára erősen hozzájárult ahhoz, hogy nem került sorozatgyártásra. A jármű ára 85 %-a a Masiénak és 50 %-a Pasiénak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Blomberg, Olli. Suomalaista Sisua vuodesta 1931 – Monialaosaajasta kuorma-autotehtaaksi (finn nyelven). Karis: Oy Sisu Auto Ab (2006). ISBN 952-91-4918-2 
  • Mäkipirtti, Markku. Puolustusvoimien moottoriajoneuvot 1960–2000 (finn nyelven). Tampere: Apali Oy (2006). ISBN 978-952-5026-50-4 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Blomberg: Puolustuksellistakin painoarvoa (oldal 304)
  2. ^ a b c d e f g h i Mäkipirtti: Sisu SA-110 (oldalak 141–144)
  3. Blomberg: Kotimaista Valmettia... (oldalak 136–137)

Weblinks[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]