Selyemkóró
|
|
||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Selyemkóró félérett termésekkel |
||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||
| Hazai fajok: | ||||||||||||||||||||||||
További fajok
|
||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Selyemkóró témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Selyemkóró témájú médiaállományokat. |
A selyemkóró vagy tejelőkóró,[1] illetve selyemfű (Asclepias) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Magyarországon egy faj fordul elő, az Asclepias syriaca, egy észak-amerikai eredetű, agresszíven terjeszkedő évelő gyomnövény. Köznyelvi magyar elnevezései: selyemkóró, selyemfű, vaddohány, papagájvirág. Mézelőként ugyan kiváló („selyemfűméz”, „vaddohányméz”), de az őshonos fajok kiszorításával összehasonlíthatatlanul több kárt okoz. Nem védett.
Tartalomjegyzék |
Élőhelye [szerkesztés]
Főleg az alföldi homokos talajokon terjed.
Jellemzői [szerkesztés]
- Virága kellemes illatú.
- Termése 8–11 cm hosszú, ívelten elkeskenyedő csúcsú tüskés toktermés, sok repítőszőrrel rendelkező maggal.
Életmódja [szerkesztés]
A selyemkóró mérgező növény, de ez a méreg nem hat a bűzpillefélékre, ami miatt a hernyóinak ez az egyetlen tápnövénye. Mi több, a mérget mind a hernyók, mind az imágók elraktározzák, és ettől maguk is mérgezővé, illetve ízetlenné válnak, amire a potenciális ragadozókat feltűnő színeikkel és mintázatukkal figyelmeztetik.
Képcsarnok [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 35.

