Saxon
| Saxon | |
 |
|
| Saxon a 2008-as Sweden Rock fesztiválon. | |
| Információk | |
| Eredet |  Anglia |
| Aktív évek | 1976 – napjainkig |
| Műfaj | Heavy metal Hard rock |
| Kiadó | Steamhammer/SPV |
| Tagok | |
| Peter „Biff“ Byford - ének Doug Scarrat - gitár Paul Quinn - gitár Nigel Glockler - dobok Tim "Nibbs" Carter - basszusgitár |
|
|
|
|
| A Saxon együttes weboldala | |
A Saxon egy angol heavy metal együttes, amely 1976-ben alakult Barnsley városában az Yorkshire megyében. Az 1970-es évek végén kibontakozó brit heavy metal új hullámának egyik legfontosabb zenekara, mely nemcsak hazájában, de Európa több országában és Japánban is felkerült a slágerlistákra.
Tartalomjegyzék |
Korai évek [szerkesztés]
A zenekart Peter „Biff“ Byford énekes, Paul Quinn és Graham Oliver gitárosok, valamint Steve Dawson basszusgitáros és Pete Gill dobos alapították még Son of a Bitch néven. A kissé provokatív banda-nevet azonban már működésük első évében megváltoztatták és megalapították a Saxon (angolul szász) zenekart. Az együttes John Verity producer segítségével a Tapestry Studio-ban több demófelvételt is készített, majd alighogy aláírták lemezszerződésüket a Carrere kiadóval, felvették első nagylemezüket (Saxon, 1979), melyet már a következő évben követett az első kislemez-sikereket elkönyvelő Wheels of Steel album (1980).[1] A lemezen olyan mindmáig felejthetetlen metal-, és hard rock himnuszok szólaltak meg, mint a címadó Wheels of Steel és a 747 (Strangers in the Night) című dal. Mindkét számmal szerepelt a zenekar a brit Top of the Pops tévéműsorban is.
Noha az első két lemezen és a még szintén 1980-ban kiadott Strong Arm of the Law albumon érződött egy kis rock 'n' roll beütés, a kritikusok szerint is heavy metal klasszikusokká lettek. A sikereket és a zenekar elismertségét jól mutatja, hogy a korszakban a banda többek között az Iron Maiden a Judas Priest és a Motörhead társaságában turnézott, majd immár maga is headliner-ként jelent meg nagy fesztiválokon, például Donnington-ban.[1]
Fénykor(1981-től 1989-ig) [szerkesztés]
Az 1981-es Denim And Leather album kapcsán Ozzy Osbourne kíséretében járták végig Európát, míg az 1983-as Power and the Glory album turnéján az Accept nyitott nekik. A 80-as évek közepe táján lemezeik a kornak megfelelően melodikusabbak, AOR-osak. A stílusváltás legmarkánsabban az 1984-es Crusader albummal jelentkezett, mely azonban számos rajongó elvesztésével járt és nem hozta meg a várt pénzügyi sikert sem. Miközben Európában nem sikerült átvenni a vezető szerepet az Iron Maiden-től vagy a Judas Priest-től, a zenekar igyekezett a tengerentúl felé is nyitni: noha a korábbi turnéjuk is eljutott Amerikába, de különösen az új lemez anyagát igyekeztek 1985-ben az Egyesült Államokban is promótálni. A koncert-körúton a Mötley Crüe és a Krokus kísérte végig az együttest. A közben jó néhány személycserét átélt zenekar (biztos pont a "főnök" Peter „Biff“ Byford énekes és Paul Quinn gitáros) új lemezszerződéshez jutott az EMI kiadónál, azonban a 80-as évek végére elveszítette lendületét. A három következő album (Innocence Is No Excuse, 1985; Rock The Nations, 1986; Destiny, 1988) már nem érte el a korábbi lemezek sikereit, de a zenekar folyamatosan turnézott. Ennek során 1988-ban első ízben Budapestre is ellátogattak és ezen a koncerten mutatkozott be az akkor még csak 22 éves Tim „Nibbs“ Carter, mint az együttes új basszusgitárosa.[1] Egy korábbi koncertlemez után (The Eagle Has Landed - Live, 1982) az együttes 1989-ben Rock And Roll Gypsies címen új élő felvétellel jutalmazta hűséges rajongóit, majd 1989/1990-ben a zenekar első tíz évét ünnepelték meg a 10 Years Of Denim And Leather elnevezésű turnéval és az ebből összeállított lemezzel és videóval.
90-es évektől napjainkig [szerkesztés]
A 90-es években nagyjából kétévenként adtak ki lemezeket és rendszeresen turnéztak immár kisebb klubokban. A siker elmaradása nyomán előbb az EMI, majd a Virgin Records is ejtette őket, így az 1999-es Metalhead albumuktól a mai napig az SPV gondozza a lemezeiket. 1995-ben, a Dogs of War lemez felvételét követően az alapító-gitáros, Graham Oliver is elhagyta a zenekart, helyére máig tartóan Doug Scarrat került.[1]
Az újabb alapító távozása a későbbiekben jogi problémákhoz is vezetett, ugyanis Graham Oliver gitáros és Steve Dawson basszeros a későbbiekben új zenekart hozott létre a Saxon eredeti elnevezésével Son of a Bitch néven és egy nagylemezt is megjelentettek (Victim You, 1996). A későbbiekben azonban csak koncerteken jelentek meg folyamatosan változó összetételű zenekarral, elsősorban a korai nagy Saxon-slágerekkel a repertoárjukban és Oliver/Dawson Saxon néven.[2]
Időközben Biff Byford vezetésével a hivatalosan Saxon néven futó zenekar egy újabb koncertlemezt (The Eagle Has Landed - Live Pt. II., 1996) és két további sorlemezt (Unleash The Beast, 1997; Metalhead, 1999) készített.
Az új évezred kezdetén a Saxon igyekezett visszatalálni gyökereihez: kemény, metal-alapú lemezekkel igyekezett újradefiniálni önmagát és feléleszteni rajongótáborát. Ennek nyomán tíz év kihagyás után ismét az Egyesült Államokban is turnéztak. Újabb anyagaikon (Killing Ground, 2001; Lionheart, 2004; The Inner Sanctum, 2007) a modern hangzású heavy metal mellé némi US power hatás is beférkőzik. Ezek a lemezek már újra egy kiváló méregerős Saxont mutatnak, amit jól tükrözött, hogy 2002-ben korai sikerdalaikat is újra feljátszották egy válogatáslemez kedvéért (Heavy Metal Thunder). Így a 2004-es Wacken fesztiválon, 70.000 ember előtt, ismét főzenekarként ünnepelték meg 25 éves születésnapjukat. A zenekar 2009-ben adta ki legutóbbi lemezét Into the Labyrinth címmel, mely a kritikusok szerint is remek heavy/power mű lett. A lemez sikerét egy nagyszabású világturné követte az Iced Earth kíséretében, mely során hosszú szünet után hazánkban is felléptek a Petőfi Csarnok színpadán.[3] Több mint 30 éves pályájuk során 10 milliónál is több lemezt adtak el és a Sodomon és a Running Wild-on át a Megadeth-ig és a Metallica-ig számtalan zenekarra voltak hatással.
A zenekar 30 éves pályafutásának emléket állítva egy roppant impozáns, egész estés dokumentumfilmmel kívánja megörvendeztetni rajongóit, mely előreláthatóan 2009. novemberében jelenik meg. A filmben többek között Lars Ulrich (Metallica), Lemmy, Phil Campbell, Fast Eddie Clark (Motörhead), Mikkey Dee (King Diamond), Doro Pesch, vagy a Danko Jones legénysége is méltatja az angol csapatot.[4]
A Saxon tagjai [szerkesztés]
Jelenlegi felállás [szerkesztés]
- Ének: „Biff“ Byford (1976 óta)
- Gitár: Paul Quinn (1976 óta)
- Gitár: Doug Scarrat (1995 óta)
- Basszusgitár: Tim „Nibbs“ Carter (1988 óta)
- Dob: Nigel Glockler (1981–1987, 1988–1998 és 2005 óta)
Korábbi tagok [szerkesztés]
Gitár [szerkesztés]
- Graham Oliver (1976-1995)
Basszusgitár [szerkesztés]
- Steve Dawson (1976–1986)
- Paul Johnson (1986-1988)
Dob [szerkesztés]
- David Ward (1976-1978, még a Son of a Bitch névű eredeti zenekarban)
- Pete Gill (1978-1981)
- Nigel Durham (1987-1988)
- Fritz Randow (1999-2004)
- Jörg Michael (2004-2005)
Diszkográfia [szerkesztés]
Stúdiólemezek [szerkesztés]
- Saxon (1979)
- Wheels Of Steel (1980)
- Strong Arm Of The Law (1980)
- Denim And Leather (1981)
- Power & the Glory (1983)
- Crusader (1984)
- Innocence Is No Excuse (1985)
- Rock The Nations (1986)
- Destiny (1988)
- Solid Ball Of Rock (1990)
- Forever Free (1992)
- Dogs Of War (1995)
- Unleash The Beast (1997)
- Metalhead (1999)
- Killing Ground (2001)
- Lionheart (2004)
- The Inner Sanctum (2007)
- Into the Labyrinth (2009)
- Call To Arms (2011)
- Sacrifice (2013)
Koncertalbumok [szerkesztés]
- The Eagle Has Landed (1982)
- Rock 'n' Roll Gypsies (1989)
- Greatest Hits Live (1990)
- The Eagle Has Landed - Part II. (1996)
- BBC Sessions / Live at Reading Festival '86 (1998)
- The Eagle Has Landed - Part 3. (2006)
- An Introduction to Saxon (2006)
Válogatáslemezek [szerkesztés]
- Strong Arm Metal (1984)
- Greatest Hits (1990)
- Best of Saxon (1994)
- A Collection of Metal (1997)
- Burrn! Presents Best of Saxon (2000)
- Heavy Metal Thunder (2002)
- Masters of Rock: Saxon (2003)
- The Very Best of Saxon 1979-1988 (2007)
Videó- és DVD-kiadványok [szerkesztés]
- Live in Nottingham (1983)
- Live Innocence (1985)
- Power and the Glory - Video Anthology (1989)
- Greatest Hits Live (1990)
- The Saxon Chronicles (2003)
- Live Innocence - The Power and the Glory (2003)
- To Hell and Back Again (2007)
- Heavy Metal Thunder - The Movie (2009)[4]
