Rhipsalis paradoxa
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Rhipsalis paradoxa (Salm-Dyck ex Pfeiffer) Salm-Dyck, Cact. Hort. Dyck. 1849:228 (1850) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Rhipsalis paradoxa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Rhipsalis paradoxa témájú kategóriát. |
A Rhipsalis paradoxa egy különleges megjelenésű, nagy termetű epifita kaktusz.
Jellemzői[szerkesztés]
Hosszan lecsüngő növény, szabadon elágazó hajtásrendszerrel és gyakori léggyökérképződéssel, hajtása 1 m-nél hosszabb, terminálisan elágazó, fiatal hajtásai 3-8-as csoportokban jelennek meg. Szárszegmensei, 300–500 mm hosszúak, 3 élűek, azonban a bordák alternáltan futnak le a száron, a bordatagok hossza 20–50 mm. Areolái gyapjasak, különösen a virágot hordozók, a bordatagok csúcsain fejlődnek. Virágai szubterminálisak, nagyok, 20 mm szélesek, fehérek. A magház a szárba süllyed. Termése 7–8 mm átmérőjű fehér bogyó.
Elterjedése[szerkesztés]
Brazília: Rio de Janeiro, São Paulo, Paraná, Santa Catarina államok. Epifitikus szezonális atlantikus erdőkben a tengerszinttől 800 m tengerszint feletti magasságig.
Rokonsági viszonyai[szerkesztés]
Az Epallagogonium subgenus tagja.
Források[szerkesztés]
- Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
- Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9
