Rajcsányi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen OsvátA (vitalap | szerkesztései) 2021. január 30., 07:39-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Rajcsányi Ferenc
Született1913. szeptember 25.
Győr
Elhunyt

Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása

SablonWikidataSegítség

Rajcsányi Ferenc (Győr, 1913. szeptember 25.Budapest, 1991. október 11. vagy 1991. november 22. előtt) a Televíziós Főosztály Intéző Bizottságának elnöke (1956 október – 1957 augusztus).

Élete

Általános iskolai tanulmányait Győrben és a Bács megyei Kisszálláson, középiskolai tanulmányait a budapesti Árpád Reál gimnáziumban végezte.

1940-ben került a Hunnia Filmgyárba ösztöndíjas gyakornokként. Első jelentős munkájaként a Zilahy Lajos rendezte „Szűz és gödölye” segédrenderzője volt. Miután számos egyéb filmben is közreműködött felvételvezetőként és gyártásvezetőként, az „Emberek a havason” film (1942) felvételvezetője volt az összes „külső” felvételnél. A másik nagy sikerű, de Rákosi által itthon betiltott „Ének a búzamezőkön” Szőts István filmnek (1947) gyártásvezetője volt. Az évek során együtt dolgozott Oláh Gusztáv, Zilahy Lajos („Valamit visz a víz”), Rodriguez Endre („Kalotaszegi Madonna”), Hegedűs Tibor („Sári bíró”) rendezőkkel, Jávor Pál, Karády Katalin, Szellay Alice, Görbe János, Csortos Gyula, Tolnay Klári színészekkel. A II. magyar hadseregben a voronyezsi frontra került, ahonnan sebesülten jött haza. Rövid ideig a Honvéd filmhez osztották be munkatársként. A Mafirt felkérésére 1948-ben rendezte az „Ibusz ismét dolgozik” rövidfilmet, amelynek forgatókönyv írója is volt. A Szőts-film cég megszűnése után az államosított Hunnia filmgyár igazgatója nem vette fel rendezői közé. A fényképész szakmában tudott elhelyezkedni, majd annak államosítása után vasesztergályosként, magánemberként pedig úszóedzőként dolgozott.

A Televíziós Főosztály megalakulása után, a Rádió alkalmazta 1955 tavaszán szerződéses munkaviszonyban két televíziós film gyártásvezetői és társrendezői feladataira. A „Szerelem Budapesten” és az „Egy éjszaka Budapesten” filmek női főszerepére az akkor még főiskolás Töröcsik Marit választotta, akit a filmek megtekintése után hívtak meg a „Körhinta” főszerepére.

A Televíziós Főosztályra a gyártási osztály vezetőjeként 1955 október 1-ével került. Széleskörű filmes tapasztalatai és a televíziós technikák gyors elsajátítása következtében rövid idő alatt a televízió tényleges szakmai vezetője lett. Elősegítette tehetséges szakembereknek a televízióhoz kerülését (így például ő hívta a televízióhoz azt a négy operatőrt, akik azután két évtizedig a felvételek és közvetítések meghatározó erői voltak), illetve külsősként az ottani munkába történő bevonásukat (László Endre, Banovich Tamás, Szécsi Ferenc, Várkonyi Zoltán, Mihályfi Imre). A televíziós műfajnak szinte minden területén egyike volt az első alkotóknak: a helyszíni sportközvetítések első rendezője, az első opera (Bánk bán) közvetítésének (1957 május) rendezője, az első művészeti televíziós film („Csipkefa bimbója” Kodály Zoltánnal) társrendezője és gyártásvezetője, a világhírű cimbalomművésszel, Rácz Aladárral készített tv-film gyártásvezetője, külföldi művésszel (Yehudi Menuhinnal) készített első televíziós kisfilm gyártásvezetője, az első nagy tömeget mozgató rendezvény (az 1957 május 1-i felvonulás) adásának rendezője, az első kerekasztal beszélgetés gyártásvezetője, az első (még a Híradó és Dokumentumfilmgyár által készített) televíziós híradó műsorának tervezője és összeállítója. Munkásságával kialakította és lefektette azokat a televíziós művészeti elveket és szempontokat, valamint technikai elrendezéseket, amelyeket az utána következő televíziós munkatársak hosszú évekig alkalmazhattak.

Az 1956-os forradalom során a Főosztály dolgozói a részleget irányító vezetővé, az Intéző Bizottság elnökévé választották. Szakmai vezetőként kidolgozta a televízió műsorpolitikáját és műsorstruktúráját, a közvetítések műsortervét, intézte a helyszíni közvetítő kocsi importját és munkába állítását, a televíziós adótorony építési munkálatainak folytatását és a televízió székhelyének kiépítését, az intézmény odaköltözését. Az irányítása alatt kezdte meg újból a magyar televízió 1957 február 5-én az adásait. A politikai vezetés intézkedései nyomán az Intéző Bizottság 1957 nyarára elvesztette befolyását a televíziós munka irányítására. Bár az ellene indított fegyelmi eljárásban tisztázta magát a vádakkal szemben, 1957 augusztus 31-ével felmondással távozott a televíziótól.

1957 szeptemberétől számos egészségügyi és munkavédelmi film rendezője, forgatókönyvírója és gyártásvezetője volt. Rendezője és forgatókönyv írója volt a többszörös díjnyertes „Kopog a fehér bot” munkavédelmi filmnek. 1960-ban a Magyar Hirdető vállalat filmcsoportjának vezetésére kérték fel, ahol feladata reklámfilmek készítésének irányítása, filmek rendezése volt. 1961-68 között a Magyar Hirdető készítette a Magyar Televízió számára a legtöbb reklámfilmet. 1972-ben több reklámfilmjével részt vett a velencei Nemzetközi Reklámfilm Fesztiválon. 1974-ben ment nyugdíjba, bár kisfilmes és munkavédelmi fesztiválok zsűrijében még évekig részt vett elnökként vagy tagként.

Források

  • A Magyar Televízió Intéző Bizottsága 1956-1957 - elhallgatott tények, Történelmi Szemle, 2019.3.szám. 509-538. old.
  • www.hangosfilm.hu
  • Rajcsányi Ferenc az Imdb.com weboldalán (angolul)
  • Magyar Televízió Kezdeti Évei, Elhallgatott Tények 1952-1958, Kék-Fehér Könyvkiadó, 2019. 364 old.
  • Félidőben a munkavédelmi fesztivál, Beszélgetés Rajcsányi Ferenccel a zsűri elnökével, Szolnok Megyei Néplap, 1982.09.16
  • Rajcsányi Ferenc, Hosszútávúszásunk fellendülése, Sport és Testnevelés, 1955. november 10.
  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. október 6.)
  2. Halálozás, 1991. november 22. (Hozzáférés: 2020. október 6.)