Részszínezés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy gráf nem optimális, négy színt használó részszínezése. A piros és kék, illetve a zöld és sárga színeket összevonva mindössze két színnel is lehetséges a részszínezés.

A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy gráf részszínezése (subcoloring) a gráf csúcsaihoz színek rendelése oly módon, hogy minden színosztály klikkek diszjunkt unióját feszítse ki a gráfban – tehát minden színosztály egy-egy klasztergráfot alkosson.

A G gráfhoz tartozó χS(G) részkromatikus szám (subchromatic number) a G részszínezéséhez minimálisan szükséges színek száma. A részszínezést és a részkromatikus számot (Albertson et al. 1989) vezette be.

Egy gráf minden jó színezése és komplementer színezése egyben részszínezés is, így egy gráf részkromatikus száma legfeljebb a komplementer kromatikus számmal egyezik meg, ami viszont legfeljebb a kromatikus számmal.

A részszínezési probléma pontosan olyan nehéz, mint a színezésé, NP-nehéz. Annak megállapítása, hogy egy síkbarajzolható gráf részkromatikus száma legfeljebb 2-e, még akkor is NP-teljes, ha a szóban forgó gráf:

Egy kográf részkromatikus száma ellenben polinom időben kiszámítható (Fiala et al. 2003). Bármely rögzített r egészre polinom időben eldönthető, hogy adott intervallumgráf vagy permutációgráf részkromatikus száma legfeljebb r-e (Broersma et al. 2002).

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Subcoloring című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]