Quatuor pour la fin du temps
A Quatuor pour la fin du temps (Kvartett az idők végezetére) Olivier Messiaen kamaraműve B-klarinétra, hegedűre, csellóra és zongorára.
A mű témája
A mű alapjául szolgáló idézet a Jelenések Könyvéből származik:
És láttam, hogy egy erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, arca olyan volt, mint a nap, a lába pedig, mint a tűzoszlop. Jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre, és felkiáltott hatalmas hangon. Felemelte jobb kezét az égre, és megesküdött az örökkön-örökké élőre, hogy nem lesz többé idő, hanem azokban a napokban, amikor szólni fog a hetedik angyal trombitájának hangja: be fog teljesedni az Isten titka.
(Jel 10, 1–3; 5–7)
Messiaen a műről
A Kvartett az idők végezetére című darabot rabságom alatt komponáltam; először Görlitzben, a hadifogolytáborban mutatták be 1941. január 15-én. Hegedűn Jean Boulaire játszott, klarinéton Henri Akoka, csellón Etienne Pasquier, én pedig zongorán. Egyenesen ez az idézet inspirált a mű megírására. Zenei nyelvezete alapvetően immateriális, spirituális és katolikus. A hangneme melodikusan és harmonikusan egy bizonyos „tonális mindenütt-jelenvalóságot” hoz létre oly módon, hogy közelebb hozza a hallgatót az örökkévalósághoz a térben vagy a végtelenségben. Speciális ritmusa minden mértéken felüli, lehetővé teszi, hogy eltávolodjunk a világitól. (Mindez próbálkozás és dadogás, ha a téma nagyságára gondolunk!)
Tételek
A Kvartett 8 tételből áll. Miért is? A 7 a tökéletes szám, a 6 nap alatt történő teremtés megszentelése az isteni hetedikkel. Ez a pihenő hetes szám meghosszabbodik az örökkévalóságban és nyolccá változik az örökké tartó világosságban és a megingathatatlan békében.
Liturgie de cristal
I. „Kristályliturgia”, tutti.
Hajnali 3 és 4 óra között, a madarak ébredése: egy feketerigó vagy egy fülemüle mint szólista improvizál, hangos ujjongással és a fák között magasban elveszett trilla dicsfényével körülvéve. Ültessék mindezt át vallási síkra: az ég harmonikus csendjére fognak bukkanni.
Vocalise, pour l’Ange qui annonce la fin du Temps
II. „Ének az Angyalnak, aki bejelenti az Idő végét”, tutti.
Az első és a harmadik rész (mely nagyon rövid) ennek az erővel teli angyalnak a hatalmát hirdeti, akit szivárvány vesz körül, felhőbe burkolózik, és egyik lábát a tengerre, a másikat a földre helyezi. A középső rész az ég kitapinthatatlan harmóniája. A zongora egy lágy vízesés kék-narancssárga összhangja, egy távoli harangjátékkal körülvéve, a hegedű és a cselló énekbeszédével.
Abîme des oiseaux
III. „Madarak szakadéka”, szólóklarinétra.
A szakadék az Idő, minden szomorúságával, csüggedtségével. A madarak az Idő ellentétei: a világosság, a csillagok, a szivárványok és az ujjongó ének utáni vágyódásunk.
Intermède
IV. „Közjáték”, hegedűre, csellóra és klarinétra.
Scherzo, a többi tételtől kissé különböző tulajdonságokkal, de néhány melodikus utalással ugyanúgy kapcsolódik hozzájuk.
Louange à l’Éternité de Jésus
V. „Jézus örökkévalóságának dicsérete”, csellóra és zongorára.
Jézus itt úgy szerepel, mint az Ige. Egy végtelenül lassú, hosszú frázis a csellónak, szeretettel és tisztelettel magasztalja az erővel teli és lágy Ige örökkévalóságát, amin „nem hagynak nyomot az évek” A melódia fenségesen szélesedik, mintegy felséges és lágy távoliság. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istenben volt, és Isten volt az Ige.”
Danse de la fureur, pour les sept trompettes
VI. „A düh tánca, a hét trombitára”, tutti.
Ritmikailag ez a legjellegzetesebb része a darabnak. A négy unisono játszó hangszer a trombita és gong hangját utánozza (az Apokalipszis hat trombitája különféle katasztrófákkal van övezve, de a hetedik angyal trombitája Isten titkát hirdeti). Additív ritmusértékek, augmentált és diminuált ritmusok, meg nem fordítható ritmusképletek használata. Kőzene, fenséges gránithangzás, ellenállhatatlan acélmozgás, a düh hatalmas bíborszínű tömbjei, fagyos mámor. Főleg a téma borzasztó fortissimóját hallgassák, a téma augmentációját és különböző hangjainak regiszterváltásait figyeljék a tétel vége felé.
Fouillis d’arcs-en-ciel, pour l’Ange qui annonce la fin du Temps
VII. „Szivárványok kavalkádja az Angyalért, aki bejelenti az Idő végét”, tutti.
Néhány, a második tételben megjelent rész tér vissza. Megjelenik az erővel teli Angyal és az őt beborító szivárvány is (a szivárvány a béke, a bölcsesség és mindenféle fény- és hangrezgés szimbóluma). Álmaimban rendezett melódiákat és harmóniákat látok és hallok, ismert formákat és színeket; ez után az átmeneti stádium után az irreálisba megyek át, és viselem elragadtatással a keringést, az emberfeletti színek és hangok forgó áramlását. Ezek a tűzkardok, a lávának ezek a kékes-narancssárga folyamai, ezek a hirtelen csillámok: íme, ez a kavalkád, ez a szivárvány!
Louange à l’Immortalité de Jésus
VIII. „Jézus halhatatlanságának dicsérete”, hegedűre és zongorára.
Széles hegedűszóló, az 5. tétel csellószólójának testvére. Miért is kell ez a másidik dicséret? Főképp Jézus második aspektusához szól, Jézushoz mint emberhez, aki halhatatlanul feltámadt, hogy részesüljünk életében. Teli van szeretettel. Lassú emelkedés a nagyon magas felé, olyan, mint az ember emelkedése Isten felé, az Isten gyermekének felemelkedése az Atya felé, az isteninek alkotott teremtmény felemelkedése a Paradicsom felé.