Pow-wow

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pow-wow az észak-amerikai indiánok nagy összejövetele.

Jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pow-wow kifejezés vélhetőleg az algonkin „pauau” szóból származik, és összejövetelt jelent. Az európai amerikaiak a kifejezéssel olyan megbeszéléseket vagy társasági eseményeket jelölnek, ahol fontos kérdéseket vitatnak meg. Az indiánok számára azonban a pow-wow hagyományos nagy törzsi vagy törzsek közti világi összejövetelre vonatkozik, melynek keretében énekelnek, táncolnak, ajándékokat osztanak szét, és tiszteletadó szertartásokra kerül sor. A pow-wow-k az indián azonosságtudat látványos és nyilvános kifejeződése. Néha szélesebb közönség számára is nyitottak, de gyakrabban az indiánok maguknak szánják. A törzsek közti pow-wow-k nyilvánvalóan nagyobbak, mint a törzsiek, de bármekkorák legyenek is, a pow-wow fontos eszköze az indián hagyományok egyik generációról a másikra történő továbadásának.

Miből áll[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Férfiak hagyományos tánca, 2007-ben, Montana államban.

Létezik egy jól bejáratott „pow-wow országút”, azaz eseménysorozat, és az indiánok késő tavasztól kora nyárig keresztbe-kasul utazgatnak az országban, hogy részt vegyenek a törzsek közti pow-wow-kon. Pánindián eseményként ezek a pow-wow-k lehetővé teszik a törzsek tagjainak, hogy szoros kapcsolatokat alakítsanak ki más törzsekkel, így ezek egyrészt az észak-amerikai bennszülött szolidaritás megnyilvánulásai, másrészt jelentős kifejezési alkalmai az indián kultúráknak.

Egy központi térségen, vagy „lugas”-ban zajlódó esemény rendszerint ünnepélyes bevonulással kezdődik. A felvonulást veterán katonák vezetik, akik zászlófelvonási szertartást végeznek, és rövid imát mondanak. Ezután általában harci táncok következnek, majd a többi táncra kerül sor, köztük a körtáncokra, a fűtáncra és a nyúltáncra. Ezek többsége kifejezetten törzsek közti jellegű. A színpompás ruhákat - kendőket, gyöngyhímzéseket, fardaggályokat, vagy ékes fejdíszeket viselő pow-wow táncosok a mozgásukat irányító folyamatos dobszóra méltóságteljesen lépkednek körül az arénában. Sok pow-wow-n kerül sor táncversenyekre is. A versenyzők gyakran nagy távolságokat tesznek meg, hogy részt vegyenek ezeken az alkalmakon, melyek a táncosok és dobosok számára tekintélyes pénzdíjjal is járnak.

A pow-wow másik fénypontja az ajándékozási szertartás. Ennek során egyének vagy családok adnak egymásnak ajándékokat, melyek lehetnek olyan díszesek, mint a sziúk kézimunkával készített „csillagos” takarói, vagy csupán egyszerű konyhai eszközök. Az ajándékozási szertartás egyik módja annak, hogy a közösség elismerje azokat, akik valamivel kitűntek, például egyetemi diplomát szereztek, illetve katonaként vagy közösségi vezetőként szereztek érdemeket. Azt is méltányolják, aki egy családot segített át valamely válságon - például a gyász időszakán. Az ajándékozást rendszerint délután, a táncok közti szünetben tartják. A pow-wow bemondója kihirdeti az ajándékozás okát, az adományozó és a megadományozott nevét, majd tiszteletadó táncra szólít fel. Ezt követően a résztvevők kezet fognak egymással, és a pow-wow tánc befejeződik.

Egyebek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pow-wow során a barátkozás éppoly fontos, mint a tánc. Olyan alkalom ez, mikor az olykor sokféle törzshöz tartozó indiánok felújíthatják a régi barátságot, letelepedhetnek egy-egy ünnepi lakomához, melyen hagyományos észak-amerikai bennszülött ételeket szolgálnak föl, köztük bölényhúst, szarvast, kukoricapörköltet és pirított kenyeret. Sor kerülhet imádságokra és politikai szónoklatokra is, míg némelyek arra használják fel ezt az alkalmat, hogy kézimunkáik értékesítésével tegyenek szert némi többletkeresetre.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Larry J. Zimmerman: ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁNOK, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, ISBN 963-547-932-8