Poroszló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A poroszló az ügyintézés szóbelisége idején hatósági személyt és közhitelű tanút jelölt egy személyben. Rendszerint világi személy volt. Törvényszolgaként működött és ő fogta el a hatóság által kijelölt egyéneket is.

A poroszló szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A poroszló szó a délszlávon keresztül került nyelvünkbe (pristav; a latin pristaldus ~ a magyar poroszló) jelentése: olyan személy, aki valamilyen hivatalos aktusnál jelen van, és annak megtörténtét hitelt érdemlően tanusítani is tudja. Esetleges hibájáért földbirtokával kellett jótállnia. Az ügyintézés szóbelisége tette szükségessé ezt a tanui szerepét. Nullum iudicium sine pristaldo, azaz nincs ítélt poroszló nélkül:[1] a peres eljárás minden fázisában szerephez jutott. A törvényszék elé idézte az a bíró billogával [2] a feleket. Ha a bizonyításhoz eskütételre vagy éppen istenítéletre volt szükség, ő kísérte a feleket az adott egyházi intézményhez és vissza a bíróhoz. Ezután beszámolt a történtekről. Az ítélet végrehajtásában is részt kellett vennie, a poroszló iktatta be a pernyertes felet a vitás föld birtokába, ő jelölte meg szükség estén a föld határait. (A poroszló népetimológiás magyarítása, a pörosztó/perosztó forma jól mutatja, mit tartott a közvélemény a hivatal lényegéről.[3]

A poroszlók tekintélye azonban mindinkább megrendült. Az 1231. évi dekrétum után a poroszlók már nem működhettek önállóan. A hiteleshelyek egy egyházi személyt rendeltek ki, akinek a jelenlétében láthatta csak el a poroszló a feladatát. Tevékenységéről azután a hiteleshely oklevelet állított ki, amely a poroszló nevét is rögzítette.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Solymosi László: A perjogi írásbeliség első százada
  2. idéző billog (sigillum citationis), egy egyoldalú ércpecsét, ami füllel volt ellátva, hogy az azon átfüzött szíj segítségével a nyakba lehessen függeszteni
  3. Lásd Arany János Tetemre hívás c. balladáját.